Jogtudományi Közlöny 1888. évi 44. számában jelent meg Kecskeméti Lajos írása A váczi-köruti fogházban címmel.
„A váczi-köruti fogházban.
Fayer László egyetemi tanár hallgatóival s néhány érdeklődővel, folytatva a már mult évben megkezdett szemlét, a napokban a váczi-köruti fogházat látogatta meg.
A látogatás alkalmával természetszerüleg mindenekelőtt az a kérdés vetődött fel, vajon miért fogház ez az épület? Ép oly joggal lehetne börtön vagy fegyház is. Hisz fegyházra s börtönre itéltek együtt ülnek a fogházra s elzárásra itéltekkel s a vizsgálati foglyokkal («felebbezés alatt állókkal» mint itt őket nevezik) s a javitó-intézetbe való gyermekekkel.
Vagy talán az épület maga fogháznak épült s csak a benlakók nem fogházra itéltek? Egyszerű, kétemeletes bérház, csinos, szellős szobákkal, utczára nyiló ablakokkal, jómódu polgárcsaládok számára, s nagy terjedelmü pinczékkel. Ezt a házat bérelte ki a kormány a mult évben s alakitotta át fogházzá. Az átalakitás igen könnyen s olcsón megtörtént. Az ablakokat ellátták vasrácsokkal, a pinczéket egy-két ablakvágással munkatermekké és sötét czellákká alakitották át s kész volt a fogház. Lakója azonnal akadt feles számmal; most körülbelül 300 különböző szabadságvesztés-büntetésnemre itélt van benne, a kiknek alkalmuk van gondolkodni a felett, vajon melyik a sulyosabb büntetés Magyarországon: a fegyház vagy az elzárás-e ? s vajon melyik büntetési rendszer van elfogadva nálunk, hol egy födél alá hozzák a 8 napi elzárásra itéltét a fegyházra itélttel, s hol a 14 éves gyermek egy teremben dolgozik kitanult gonosztevőkkel. Ő a tanitvány s azok a mesterek. És ha véletlenül nemcsak a szabómesterségben fog oktatást nyerni, az sem nagy baj.
Igy berendezni egy fogházat, a büntetési rendszerek satyrája. A végtárgyaláson ügyész és védő órákig vitatkoznak, hogy börtönt vagy fogházat érdemel-e vádlott, a törvényszék beható tanácskozás után kimondja a döntő szót: börtön-e vagy fogház. És az eredmény egyre megy. Az elitélt mindenesetre a váczi-köruti fogházba jut. Ott pedig egyenlőség honol. Az ellátás ugyanaz. A bánásmód ugyanaz. A munka, felügyelet s lakás ugyanaz.
Mikor aztán kiszabadulnak, a fegyházra elitélt egész önérzettel mondhatja, hogy ő csak fogházra volt elitélve, s a valami csekély kihágást elkövetőre rámondhatják, hogy már fegyházban is ült.
A fogház kiállitása is csak részben kielégitő. A hálótermek nagyok, szellösek s igen tisztán tartvák. A munkástermek már sok kivánni valót hagynak. Pinczehelyiségben vannak elhelyezve s tultömöttek, a szellőzés nehezen eszközölhető, a miért is a levegő rosz, egészségtelen. Egy teremben 50—60 ember van s ezekre egy fogházőr ügyel fel. A felügyelet tehát nem sokat ér, a rabok akadály nélkül érintkezhetnek egymással.
A fogházban magánzárkák nincsenek. A fegyelmi büntetések végrehajtására pedig van kilencz sötét zárka. Földalatti helyiségek, a hova napsugár be nem hatolhat, emberi hang be nem juthat, nyirkos dohos levegővel, s áthatlan sötétséggel. A hires középkori katakombok sem lehettek másformák.
Az udvarok szintén szükek s a sétáltatásra nem igen akalmasak. Az őrszemélyzet száma összesen 20 személyre megy.
A kórház berendezése megfelelő. A beteg-létszám azonban óriási. Igaz, hogy a Fortunából s a IV—X. ker. járásbiróságtól is ide szállitják a betegeket, de még igy számitva is 550 fogolyra esik 50 beteg; ez az egy tény eléggé igazolja, hogy börtöneink a tultömöttség miatt valóságos betegségi fészkekké válnak.
A fogház igazgatása Ramacher Fülöp fogházfelügyelőre van bizva. Elmondhatjuk, hogy jobb kezekben nem is lehetne. Nem az a rideg, szigoru, parancsoló természet, mely a foglyot csak megremegteti s elkeseriti, hanem bizonyos jóság s kedélyesség jellemzi, mely a fogolyban jó indulatot, bizalmat s a sorsában való megnyugvást tud ébreszteni. S talán ez volt látogatásunknál az egyedüli megnyugtató jelenség.
Dr. KECSKEMÉTI LAJOS.”
