A Fővárosi Törvényszéken dolgozó bírák többségének jelenlegi gyakorlata ötvenezer forint körüli összegben határozza meg a sérelemdíj minimumát – mondta Madarász Anna bírósági szóvivő a törvényszék sajtótájékoztatóján.
Felidézte: a sérelemdíj jogintézményét a 2014. március 15-ével hatályba lépett új polgári törvénykönyv vezette be a korábbi nem vagyoni kártérítés helyett. A sérelemdíj minden olyan esetben alkalmazható, amikor valaki személyiségi jogi sérelmet szenved. Megjegyezte, mivel a sérelemdíj csak a hatálybelépést követően tanúsított jogsértő magatartások jóvátételeként alkalmazható, jelenleg is vannak folyamatban vannak olyan ügyek a törvényszéken, amelyekben még nem vagyoni kártérítésről kell dönteniük a bíráknak.
Madarász Anna szerint a sérelemdíj fogalma a közvéleményben leginkább a becsülethez és a jó hírnévhez, valamint a képmáshoz való jog megsértésével kapcsolódott össze, ugyanakkor minden olyan perben alkalmazható, ahol sérelmet szenved a személyiségi jog. Így akár orvosi műhiba esetén vagy a baleseti károkkal kapcsolatos perekben is.
A sérelemdíj iránti igény nemcsak törvényszéki, hanem járásbírósági szinten is érvényesíthető azokban a perekben, amelyekre nincsen a törvényszéknek kizárólagos hatásköre és a per tárgyának értéke nem haladja meg a harmincmillió forintot.
Rámutatott: a sérelemdíj gyakorlatilag a személyiségi jogok megsértése vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációjának eszköze és egyben magánjogi büntetése is.
A jogalkotó álláspontja szerint nem volt megfelelő a korábbi, a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szabályozás, amely szerint a sérelmet elszenvedőnek kellett bizonyítania, hogy a jogsértés miatt milyen hátrány érte. A mostani szabályozás bevezetésének célja kifejezetten az volt, hogy a sérelmet elszenvedőnek könnyítse meg a jogérvényesítést, például a bizonyítás során ne kelljen még egyszer átélnie a sérelmes helyzetet. A gyakorlat mégis egyre inkább abba az irányba mozdul el, hogy a sérelmet szenvedett félnek kell bizonyítania a sérelem következtében őt ért nem vagyoni hátrányt.
A sérelemdíjat csak egy összegben lehet megítélni, az igény nem ruházható át és nem örökölhető.
Madarász Anna ismertette: a sérelemdíj intézményének bevezetése óta több fórumon is szóba került, hogy ha a bíróság igazolható személyiségi jogi jogsértés esetén minden esetben automatikusan sérelemdíjat ítél meg, akkor fennáll annak veszélye, hogy a társadalom tagjai pénzkereseti lehetőséget látnak majd a jogintézményben. Ezért a Kúria Tanácsadó Testülete szerint is olyan joggyakorlatot kell kialakítani, amely megakadályozza a személyiségi jogok és védelmük inflálódását, a joggal való visszaélést megvalósító igényérvényesítést – mutatott rá.
Elmondta azt is, hogy a sérelemdíjjal kapcsolatban két fő kérdés merült fel a bírói gyakorlatban. Az egyik, hogy jár-e automatikuson a sérelemdíj, ha a bíróság kimondja a jogsértést. Hozzátette: bár az ezzel kapcsolatos szakmai viták még folyamatban vannak, a Fővárosi Törvényszék bíráinak többsége azt az álláspontot képviseli, hogy ha bekövetkezik a jogsértés, ha van erre irányuló kérelem, akkor megállapítják a sérelemdíjat.
A másik vitatott kérdés a sérelemdíj összegszerűsége, ezzel kapcsolatban Madarász Anna azt mondta, hogy “egységes tarifarendszer” soha nem lesz, legfeljebb bizonyos egységes tendenciák irányába terelhető a gyakorlat. A szakmai álláspontok eltérőek a sérelemdíj mértékéről, ugyanis egyes vélemények szerint ha a sérelemdíj túlzottan alacsony mértékű, százezer forint alatti, akkor az veszélyezteti a jogintézmény komolyságát.
Parlagi Mátyás, a törvényszék polgári kollégiumának helyettes vezetője a többi között arról beszélt, hogy a fővárosban dinamikus emelkedést mutat a személyiségi jogi perek száma, a vidéki bíróságokon ez a tendencia nem figyelhető meg.
