Az Európai Unió Bírósága 2016. szeptember elején meghozott döntésével tovább árnyalta a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát az internet világában. A kihirdetett C-160/15. számú GS Media ítélet az internetes böngészés egyik legfontosabb eszközét, az úgy nevezett hiperhivatkozások megítélését érintette. A hiperhivatkozás vagy hyperlink alatt olyan szöveget vagy képet értünk, amelyre kattintva egy másik webes helyre válthatunk. A következtetéseket dr. Szilágyi Zita Beáta, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda IP joggal foglalkozó jogásza vonja le.
Linkek a képekre
A GS Media ügy alapja az volt, hogy Britt Geertruida Dekkernek a Playboy magazin számára készült meztelen képei idő előtt közönség elé kerültek. A holland szőkeség fotóit már a magazin decemberi megjelenése előtt hónapokkal megcsodálhatták az arra vágyók, többek között a szóban forgó ügy alperese, a GS Media által üzemeltett GeenStijl.nl holland weboldal segítségével. A GeenStijl.nl pletykaoldalon ugyanis hiperlinket helyeztek el, amely átirányította az internetezőket arra az oldalra, ahol a képek elérhetőek és letölthetőek voltak.
Természetesen a képek szerzői jogi jogosultja a Playboy magazin, valamint annak kiadója, a Sanoma nem hagyta annyiban a képek engedély nélküli felhasználását, így felszólította mind a GS Mediát, amely a linkeket a saját oldalán elhelyezte, mind pedig a meztelen képeket ténylegesen tároló weboldalak tulajdonosait a jogsértés abbahagyására és a képek törlésére. Jóllehet a fotókat letöltésre felkínáló oldalak tulajdonosai eleget tettek a felszólításnak és eltávolították a képeket, azonban a GeenStilj.nl oldalon újabb és újabb hiperhivatkozások irányítottak az aktuálisan elérhető képek helyére.
Bírósági ügy
A Sanoma végül a holland bíróság elé vitte az vitát, és a több fokot megjárt ügyet végső soron elbíráló Holland Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy az Európai Bíróság elé terjeszti azt előzetes döntéshozatalra. Kérdései elsősorban arra irányultak, hogy abban az esetben, ha a hiperhivatkozás olyan weboldalra mutat, ahol a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hozzáférhető tartalomra bukkanunk, beszélhetünk-e „nyilvánossághoz közvetítésről”, és végső soron felléphet-e a szerzői jogi jogosult a hiperhivatkozást elhelyezővel szemben.
Az Európai Bíróság előtt nem volt ismeretlen a linkek megítélése, hiszen több korábbi ítéletében (például a C-466/12 Svensson és társai; C-348/13 BestWater International) is állást foglalt a kérdésben, azaz hogy a hiperhivatkozások a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá eshetnek-e vagy sem. Azonban a Bíróság a jelen ügyben felhívta arra figyelmet, hogy nem lehet automatikusan egyenlőség jelet tenni a korábbi két ügy és a jelen esetben vizsgált ügy közé, mivel a korábbi esetekben a linkek olyan szerzői jogi tartalomra mutattak, amelyet korábban már a jogosult hozzájárulásával szabadon hozzáférhetővé tettek. „Az Európai Bíróság tehát a jelen ügy újdonságát és specialitását abban ragadta meg, hogy a weboldalak, amelyekre a jelen ügyben a hiperhivatkozások mutattak, a szerzői jogosult engedélye nélkül tették elérhetővé a tartalmakat.” – emeli ki a szerzői jogász szakértő. A Bíróság, figyelembe véve az internetes információáramlás hihetetlen gyorsaságát és azt az igényt, hogy a webes tartalmak minél egyszerűbben és hatékonyabban kerüljenek a fogyasztók elé, úgy ítélte meg, hogy általánosságban rendkívül nehézkes lenne a hiperhivatkozást elhelyező számára annak ellenőrzése, hogy az az internetes oldal, amelyre a link mutat, vajon olyan tartalmat jelenít-e meg, amelyre a szerzői jogi jogosult engedélyt adott.
A link elhelyezőjének felelőssége
A szerzői engedély ellenőrzésének már-már lehetetlenségéből kiindulva a Bíróság a hiperhivatkozást elhelyező szubjektív tudatállapotát tartotta szükségesnek esetről esetre vizsgálni, és arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a hiperhivatkozást elhelyező nem tudta vagy nem kellett tudnia, hogy a meghivatkozott tartalom a szerző engedélye nélkül került megosztásra, abban az esetben nem beszélhetünk „nyilvánossághoz közvetítésről”.
Természetesen ez a kép tovább árnyalódik abban az esetben, ha a hiperhivatkozást elhelyező haszonszerzési célból tette lehetővé honlapján az engedély nélküli tartalomra való átirányítást, hiszen ebben az esetben a Bíróság vélelmezi, hogy a honlapot üzemeltető elvégezte mindazon szükséges ellenőrzéseket, amelyekkel kiszűrhető a jogellenes tartalom. Ebben az esetben tehát azt kell vélelmezni, hogy a weboldalt üzemeltető tudott a szerző engedélyének hiányáról, és ezáltal a szerző ellene is felléphet, amely esetben az üzemeltetőre hárul annak bizonyítása, hogy valamely körülmény folytán mégsem volt tudatában az engedély hiányának.
A haszonszerzési cél
„Lényegében tehát az olyan hiperhivatkozások megítélése során, amelyek szerzői engedély nélküli tartalomra mutatnak, először is azt a körülményt kell a Bíróság szerint mérlegelni, hogy a hiperhivatkozást tartalmazó honlap üzemeltetője haszonszerzési céllal helyezte-e el az adott linket.” – magyarázza dr. Szilágyi Zita. Amennyiben a válasz nemleges, akkor az vizsgálandó, hogy vajon tudott, vagy tudnia kellett-e a tartalom jogellenességéről vagy sem. Amennyiben viszont a haszonszerzési cél megállapítható, akkor a tudomást vélelmezni kell.
Mindezeket figyelembe véve a Bíróság a szóban forgó ügyben úgy döntött, hogy a GS Media által elhelyezett hiperhivatkozások „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülnek, hiszen a GS Media nyilvánvalóan tudott a meztelen képek jogellenességéről, így a Sanoma joggal és főleg sikeresen léphetett fel ellene.
Az Európai Bíróság a jelen ítélettel a mai internetes világ kihívásaihoz igazodó döntést hozott, azonban majd a gyakorlat fogja eldönteni, hogy a Bíróság által lefektetett előremutató kritériumokat miként tudják a nemzeti bíróságok az adott ügyekre alkalmazni.
