Az uniós pályázati lehetőségeket 2006-ban nem úgy dolgozták ki, hogy a fejlesztési terv legfontosabb céljait, a munkahelyteremtést és a gazdaság felpörgetését el lehessen érni – idézte fel az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vitanaphoz kapcsolódó tájékoztatójában.
A pályázók lényegében arra nyújtottak be igényt, amilyen kiírás rendelkezésre állt, vagyis elsődleges szemponttá a források elnyerése vált, és az uniós forrásokat nem befektetésként kezelték. A számvevőszék ellenőrzései arra is rámutattak, hogy a pályázatokhoz szükséges önerő előteremtése eladósodást generált, főként az önkormányzati szektorban – közölték.
A 2010 óta lezajlott számvevőszéki ellenőrzések szerint az európai uniós források lekötésének hatékonysága fokozatosan javult, ugyanakkor szembetűnő volt a koncentrált stratégiai tervezés hiánya, valamint a források kifizetésének elhúzódása. A tájékoztató szerint a pénzek nehezen és lassan jutottak el a kedvezményezettekhez, ez pedig negatívan befolyásolta az eredményességet.
A 2007 és 2010 között uniós finanszírozással megvalósuló, kormányzati döntésen alapuló beruházási projektek ellenőrzése során az ÁSZ 2012 májusában a hazai igényeket és erőforrásokat összehangoló középtávú fejlesztési terv hiányára hívta fel a figyelmet – idézték fel. A számvevőszék megállapította, hogy egyes projektekre 3-4 év alatt sem sikerült támogatási szerződést kötni.
A részben uniós forrásból megvalósult munkahelyteremtési programok ellenőrzésekor 2012 júliusában kiderült, hogy 2004 és 2010 között a támogatási rendszer széttagolt és nehezen átlátható volt, a támogatási programok céljait, forrásait és intézményrendszerét pedig nem hangolták össze.
Az ÁSZ 2012 augusztusában a vidékfejlesztési források 2007 és 2011 közötti időszakra vonatkozó ellenőrzése kapcsán arra figyelmeztetett, hogy 2009-ben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) pénzügyi kereteit átalakították, a mikrovállalkozások létrehozását és fejlesztését támogató források mintegy 56 százalékát átcsoportosították a vidéki települések vonzerejének, a szolgáltatások színvonalának emelését célzó intézkedésekre. Ennek következtében azonban nem javult a foglalkoztatottság és nem nőtt az egy főre jutó GDP a vidéki Magyarországon.
A tájékoztató szerint 2013 augusztusában a Regionális Fejlesztési Tanácsok ellenőrzése kapcsán az ÁSZ arra hívta fel a figyelmet, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepcióban 2005-ben meghatározott alapelvek ellenére 2007 és 2011 között a hazai és uniós fejlesztési források esetében nem érvényesült a szubszidiaritás elve, a helyi problémák helyi szintű kezelése.
Az ÁSZ 2015. szeptember elején közzétett tanulmányában átfogóan bemutatta a Magyarország részére különböző jogcímeken és céllal juttatott uniós források és az uniós tagsággal járó befizetések pénzügyi egyenlegét, gazdasági hatását. Az elemzés rávilágított, hogy Magyarország számára az európai uniós tagság nettó pénzügyi mérlege egyértelműen előnyösen alakult, és ez a tagság első évei után tovább erősödött.
Kiderült ugyanakkor az is, hogy a fejlesztési források felhasználása 2003 és 2013 között jelentős intézményi költségeket igényelt. Az ÁSZ elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását, a regionális különbségek csökkentését a fejlesztési források – a kiemelkedő kifizetési, felhasználási arányok ellenére – csak részben tudták teljesíteni.
A 2007 és 2013 közötti időszakban a hazai foglalkoztatási és a beruházási indikátorok időarányosan kedvező teljesülése és a tagállamok között az egyik legnagyobb GDP-arányos – mintegy 16 százalékos – támogatás-felhasználás mellett a magyar gazdaság növekedési teljesítménye 2013-ig nem volt kiemelkedő a 2004-ben csatlakozott kelet-európai tagállamokhoz képest.
Az ÁSZ közölte: az elemzés rávilágított, hogy az európai uniós támogatások nagysága 2013-ig nem bizonyult elégségesnek a növekedési pálya felgyorsításához. Mindezek a felvetések, következtetések alátámasztják a hazai támogatási intézményrendszer átalakításának indokoltságát, valamint azt, hogy a rendelkezésre álló források felhasználása során kiemelten kell kezelni a fenntartható növekedést támogató gazdaságfejlesztést.
