Több tízezer forintot adott ki a fogyasztó a mobilalkalmazásért, amelyet később helyhiány miatt letörölt. Azt hitte bármikor újra telepítheti, ha már egyszer kifizette, és az az övé. Később hidegzuhanyként érte, hogy ezzel csak a felhasználási jogot szerezte meg és a cég bármikor megszüntetheti az alkalmazást – ahogy ez egyébként meg is történt.
A fogyasztó szerencséjére a vállalkozás igent mondott az egyezségi ajánlatára a békéltető eljárásban és így visszakaphatta a pénzt. Azonban könnyen pórul is járhatott volna. Hiszen a cég erre nem volt köteles és egyébként az igényét el kellett volna utasítani a szerződési feltételek tartalma miatt.
A Budapesti Békéltető Testület előtti kérelmek azt mutatják, hogy a fogyasztók könnyelműen ikszelnek és a mielőbbi igénybe vétel reményében automatikusan elfogadják a szerződési feltételeket, ha internetes vásárlásról van szó. Ez kiváltképp igaz a mobil alkalmazásokra, amikor is például mobiltelefonra töltenek le fizetős szoftvereket. Azon túl, hogy e digitális tartalmaknak természetesen ugyanúgy ára van, mint egy hagyományos bolti terméknek, nem árt a fogyasztóknak el is olvasni azt, amire szerződnek.
Ez igaz volt annak a fogyasztónak az esetében is, aki mobilalkalmazást töltött le több tízezer forintért, egy navigációs szoftvert, hozzá több külföldi térképpel. Azt hitte, hogy ezt megvásárolta és a program már az övé, ezért pedig abból sem lesz baj, ha éppen letörli, hiszen később bármikor újra telepítheti. Amikor azonban használni szerette volna, már nem volt az alkalmazás elérhető. Azzal utasították el, hogy technikai okok miatt e program támogatását már nem tudják vállalni és az alkalmazást megszüntették.
A fogyasztónak csak a Budapesti Békéltető Testület előtti eljárásban derült ki a cég válaszából, hogy tulajdonjogot az applikációra egyáltalán nem szerzett, hanem kizárólag a felhasználás jogát vásárolta meg. Ezzel pedig a kifizetett több tízezer forintos vételárért cserébe csupán annyit vállaltak, hogy letöltheti a programot és azt felhasználhatja.
Feketén-fehéren pedig az is szerepelt a szerződési feltételek között, hogy bizonyos esetekben minden további nélkül megszüntethető a forgalmazás – ahogy arra sor is került. Ezért nem tudta a fogyasztó a programot később letölteni sem, hiába fizette ki annak felhasználási jogát már egyszer. Végül az ügy pozitív véget ért és egyszeri méltányosság keretében visszakapta a pénzt.
A fenti eset jól mutatja, körültekintéssel kell eljárni akkor is, ha például nem egy laptopot, mobiltelefont, televíziót rendel meg valaki online, hanem egy fizetős programot vagy applikációt tölt le az internetről.
Mindig nézzenek utána a fogyasztók, hogy ekkor mit is kapnak a kifizetett pénzért cserébe pontosan és mire szerződnek. Könnyen lehet, hogy se szeri-se száma ugyanis a kivételeknek és csak korlátozottan használhatják fel a programot.
Legalább ilyen fontos az is, hogy a letöltött digitális adattartalmak esetében szűkebb annak a lehetősége, hogy a fogyasztó 14 napon belül meggondolja magát és indokolás nélküli elállási jogot érvényesítsen.
A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdés m, pontja alapján ugyanis, ha a fogyasztó kifejezett, előzetes belegyezésével kezdődött meg a teljesítés és a fogyasztó ekkor abba is beleegyezett, hogy elveszíti ezt a jogát, akkor később már nem gondolhatja meg magát. Ezért bír jelentőséggel mindig annak átolvasása, milyen nyilatkozatokra mondunk igent néhány kattintással.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülhetőek egy kis odafigyeléssel, ha pedig már megtörtént a baj, akkor érdemes a Budapesti Békéltető Testület segítségét kérni az ingyenes, gyors vitarendezéshez, amelyre már akár online is sor kerülhet a www.ec.europa.eu/odr címen.
