1889. február 22-én jelent meg a Jogtudományi Közlönyben az az írás, mely a Hollandiában előkészített börtön- s büntetési rendszer reformjairól tudósította a lap olvasóit.
„Nemzetközi szemle
— Hollandiában a börtön- s büntetési rendszer körül jelentékeny reformok létesíttettek s vannak készülőben. Ezek közé tartozik, hogy az eltörölt halálbüntetést pótló örökös fogság is — a portugali codex mintájára — eltöröltessék s 20—25 évi börtönnel pótoltassék. Attól, hogy igy a szabadulás reménye örökre ki nem záratik, igen üdvös hatást várnak. Mert az, hogy munkásság s jó viselet mellett reményleni lehet a kiszabadulást, jótékonyabb befolyásu lehet a javulásra, mint a kétségbe esés, mint a teljes reménytelenség. A magánzárkának hosszabb időre való alkalmazása is nagyban foglalkoztatja a szakértőket. Káros következményeitől nem tartanak. Szigorának enyhitésére nem kevéssé szolgálnak a hollandi patronatusi s látogatási bizottságok, melyeknek közreműködése által a hollandi pénitentiaire-rendszer lényegesen különbözik a belgától, mely pur et simple ragaszkodik az elkülönités elvéhez, az erkölcsi befolyás érvényesithetése nélkül. Ettől eltérőleg Hollandiában azon irányelv uralkodik, miszerint a fegyenczek elkülönitésénél csak a veszélyes érintkezés tekintendő károsnak; ellenben igenis üdvös az a befolyás, melyet a tekintélyes polgárokból alakult s fent emlitett bizottságok gyakorolnak; és pedig teszik ezt tervszerüleg, megállapitott programm szerint. «Cet enseignement moral — mondja egy franczia jogász — n’est pas livré á l’arbitraire, et fait l’objet d’un veritable cours systematique, avec ses programmes et ses manuels.» (Le system pénitentiaire de la Hollandé. Revue de la Reforme judiciaire. No. 4.) De kiszabadulások után is gondos figyelemmel kisérik a fegyenczeket; munkát, foglalkozást szereznek nekik; s minden eszközt felhasználnak, hogy őket a törvényesség s becsület utján fentartsák. Az elkülönités szigorának enyhítésére szolgál az is, mikép a miniszter felhatalmazással bir kivételeket tehetni, nevezetesen az együttléteit megengedni azoknak, kik a fegyház igazgatató s orvos véleménye szerint képteleneknek bizonyultak a zárkaelkülönités türésére.”
