Magyary Zoltán tudós, köztisztviselő szakmai hagyatékának feldolgozásáról írt alá megállapodást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektora Budapesten.
Patyi András, az NKE rektora elmondta: a közös munkával kutathatóvá szeretnék tenni Magyary Zoltán életművét, és ehhez szükség van a dokumentumok digitalizálására. Magyary Zoltánt méltatva úgy fogalmazott: a professzor a közigazgatás-tudomány megalapozója, “ikonja”.
Emlékeztetett arra, hogy “szerény első lépésként” elkészült a Magyary Zoltán munkásságát feldolgozó kritikai munka első kötete, amely a tudós pályáját 1922-ig, a habilitációs dolgozatát megelőző időszakban követi.
Mezey Barna, az ELTE rektora elmondta: Magyary Zoltán hagyatéka nagy becsben áll egyetemükön. A tudós neve fogalom az intézményben, a közigazgatási jogi (korábban államigazgatási) tanszék előadásain mindig Magyary Zoltánra hivatkoznak – tette hozzá.
Hangsúlyozta: az egyetemükön őrzött hagyatékot és a tudós életművét egyaránt “igencsak megéri” feldolgozni.
A közreadott sajtóanyagban az áll: a hagyaték jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának közigazgatási jogi tanszékén található. A gyűjteményben a többi között megtalálhatók a tudós előmenetelével kapcsolatos iratok, előadásvázlatai, újságcikkek, levelek, valamint a Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetre vonatkozó anyagok.
A munka jelenleg a felmérés fázisában tart: egyesével tekintik át a több ezer oldalnyi dokumentumot azért, hogy teljes körű katalógus készüljön a hagyatékról. A felmérés után döntenek arról, hogy mely dokumentumok kerüljenek be egy digitális archívumba. A cél az, hogy olyan gyűjtemény szülessen, amely hozzájárul ahhoz, hogy Magyary Zoltán életműve könnyebben és teljesebben megismerhető legyen.
Magyary Zoltán a modern magyar közigazgatás-tudomány legnagyobb alakja, nemzetközi hírű tudós 1888. június 10-én született Tatán. Tevékenysége 1910-1930 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, valamint a Klebelsberg Kunó által irányított tudománypolitikához kapcsolódik. 1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem közjogi és közigazgatásjogi tanszékének vezetője, később az egyetem dékánja lett. Nevéhez fűződik a Magyar Közigazgatási Intézet megalapítása, amelyet igazgatóként vezetett. Nemzetközi hírű közigazgatási szakemberként angolul, franciául és németül is megjelentek tudományos művei. A második világháború legutolsó szakaszában, 1945 tavaszán Héregen az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására feleségével együtt az önkéntes halált választotta.
