A 2015. szeptember 8-ai és 10-ei munkarend alapján az Európai Bíróság ítéletet hirdet az olasz jogszabályok uniós joggal való összhangjának vizsgálata kapcsán az áfa-csalások tekintetében, valamint megvizsgálja, hogy munkaidőnek számít-e a telephelyre történő utazás. A csütörtöki napon tárgyalják még, hogy más tagállamok polgárai kizárhatók-e a közjegyzői állásokból.
2015. szeptember 8. kedd
Ítélethirdetés a C-105/14 Taricco és társai ügyben
Az áfa-csalók gyakori büntetlenségét eredményező olasz jogszabályok uniós joggal való összhangja
Olaszországban is gyakran visszaélnek az uniós hozzáadottértékadó-szabályok (héa, melynek a magyar megfelelője az áfa) azon rendelkezésével, amely szerint az EU-n belüli termékexport esetén az adó a címzett és nem a származási országban fizetendő meg. A hazánkból is ismerős történet keretében erre szakosodott bűnszervezetek egy tagállamon belüli tranzakciót exportügyletként állítanak be az adóhatóság előtt, és erre hivatkozva nem fizetik be az ügyletet terhelő forgalmi adót.
Olaszországban a bűncselekmények – ideértve az adóbűncselekményeket is – büntethetősége a cselekményre kiszabható leghosszabb időtartamú büntetésnek megfelelő idő elteltével megszűnik. Mivel a bonyolult ténybeli és jogi hátterű adóbűncselekményekkel összefüggő nyomozás és bírósági eljárás gyakran csak az elévülési határidőn túl érnek véget, így a gyakorlatban az ilyen bűncselekmények elkövetői sokszor büntetlenül maradnak.
Egy olasz büntetőbíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a bűncselekmények büntethetőségére vonatkozó és az uniós adójogi rendelkezések tényleges érvényesülését akadályozó olasz szabályok összhangban vannak-e az uniós jog verseny- és adószabályaival.
2015. szeptember 10. csütörtök
Ítélethirdetés a C-266/14 Federación de Servicios Privados del sindicato Comisiones obreras ügyben
Munkaidőnek számít-e az ügyfél telephelyére történő utazás ideje, illetve az onnan való hazaút?
Két, biztonsági rendszerek üzembe helyezésével és karbantartásával foglalkozó spanyol vállalkozás műszaki személyzetének reggelente a lakóhelyükről kell kiszállniuk az ügyfelekhez, aminek során alkalmanként csak az odavezető út megtételéhez több, mint 100 kilométert kell vezetniük.
A munkáltatók azonban csak a napközben az ügyfelek telephelyei közötti utazás időtartamát ismerik el munkaidőként, a reggeli első kiszállás, valamint az utolsó munka helyszínéről való hazatérés idejét viszont nem.
Egy spanyol bíróság azt kívánja megtudni az uniós bíráktól, hogy a munkaidő‑szervezésről szóló uniós irányelv értelmében a vitatott utazási időszakokat is el kell-e ismerni munkaidőként.
2015. szeptember 10. csütörtök
Főtanácsnoki indítvány a C-151/14 Bizottság kontra Lettország ügyben
Kizárhatók-e más tagállamok polgárai a közjegyzői állásból?
Az uniós jog értelmében a tagállamok saját állampolgáraiknak tarthatják fenn azon tevékenységek gyakorlását, amelyek – akár csak időlegesen is – részt vesznek a közhatalom gyakorlásában.
Egy 2011. májusi ítéletében a Bíróság már elmarasztalta Belgiumot, Franciaországot, Luxembourgot, Ausztriát, Németországot és Görögországot a közjegyzői hivatás saját állampolgáraik számára történő fenntartása miatt, miután úgy ítélte meg, hogy e tagállamokban a közjegyzők nem vesznek részt a közhatalom gyakorlásában.
A mostani ügyben hasonló okból indított kötelezettségszegési eljárást a Bizottság Lettország ellen, ami a magyar olvasók számára azért lehet érdekes, mert júliusban a brüsszeli szerv hazánk ellen is eljárást kezdeményezett a Bíróság előtt a közjegyzői hivatás gyakorlásának állampolgársághoz kötése miatt.
