Olaszországnak valamilyen módon jogilag el kellene ismernie az azonos nemű párok kapcsolatát – mondta ki ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB).
Az ügyben három meleg pár indított pert Olaszország ellen a strasbourgi székhelyű bíróságon, arra hivatkozva, hogy az állam megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményében lefektetett jogaikat, pontosabban a családi és magánélethez fűződő jogokat, a házassághoz fűződő jogot és a diszkrimináció tilalmát.
A bírák a házasodáshoz fűződő joggal kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezen az alapon nem lehet panaszt tenni egyik állam ellen sem, mert korábbi ítéleteik alapján az egyezmény nem ruház olyan kötelezettséget az Európa Tanács (ET) tagállamaira, hogy tegyék lehetővé az azonos nemű párok házasságát.
Az egyezmény pontosan azt mondja ki, hogy a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint. Azt ugyan konkrétan nem mondja ki, hogy férfiak nem házasodhatnak férfiakkal, vagy nők nőkkel, de a bíróság – eddigi ítélkezési gyakorlata alapján – így értelmezi.
A bíróság ítéletében megjegyezte, hogy az ET 47 tagállama közül 11 már engedélyezte, hogy meleg párok is összeházasodjanak
A családi és magánélethez való jogot ugyanakkor a bírák szerint igenis megsérti Olaszország. Az azonos nemű párokat jelenleg megillető jogi védelem az országban nem pusztán “elégtelen” egy stabil, elkötelezett kapcsolatban élő pár számára, de nem is eléggé “megbízható”. Az olaszországi helyhatóságoknak jelenleg csak kis része teszi lehetővé, hogy azonos nemű párok bejegyeztessék magukat, s a strasbourgi szerint ez is pusztán jelképes intézkedés, semmilyen joggal nem ruházza fel őket.
Az EJEB szerint túlzottan korlátozott a 2013 decemberében bevezetett, úgynevezett együttélési megállapodás olaszországi jogintézménye is, mert nem rendelkezik arról, hogy a pár tagjainak anyagilag támogatniuk kell egymást, illetve örökölhetnek is egymás után. Ráadásul a bírák szerint az, hogy ilyen megállapodást bárki köthet, barátok, lakótársak vagy az is, aki valakit gondoz, azt mutatja, hogy ez a jogintézmény nem elsősorban párok számára jött létre. A bíróság szerint emellett egy stabil és elkötelezett kapcsolatnak nem feltétele az együttélés, egy pár tagjai bármilyen, például munkahelyi okokból akár hosszú ideig is távol lehetnek egymástól.
Olaszország azzal is érvelt Strasbourgban, hogy bírósági úton lehetséges az egynemű párok kapcsolatának elismertetése. Az emberi jogi bírák ugyanakkor úgy vélik, hogy nem hatékony jogintézmény, ha minden ilyen üggyel az egyébként is leterhelt igazságszolgáltatáshoz kell fordulni.
A bírák szerint Olaszországban a társadalmi valóság – az, hogy meleg párok szabadon élhetik az életüket – ellentmondásba került a törvénnyel, hiszen az jogilag, hivatalosan semmilyen módon nem képes elismerni.
Az ítélet azt is megállapította, hogy az olasz államra nem róna különösebb terhet, ha arra köteleznék, hogy jogilag védje és ismerje el az azonos nemű párok kapcsolatát. A házasság jogintézményén kívül ez a bejegyzett élettársi kapcsolat megteremtése révén volna a legegyszerűbben megvalósítható. Ilyen az Európa Tanács 47 tagállama közül 24-ben létezik.
A strasbourgi beadványt megfogalmazó meleg párok egyike korábban egészen az olasz alkotmánybíróságig ment az ügyével, mert tagjai szerettek volna összeházasodni. 2010-ben a legfelső olasz igazságszolgáltatási testület azt mondta ki, hogy az alkotmány értelmében a házasság intézménye nem terjeszthető ki az azonos nemű párokra, de a törvényhozás szabályozhatja ezt a kérdést valamilyen más jogintézmény megteremtésével, amely elismeri és óvja a meleg párok kapcsolatát. Ennek Strasbourg szerint az állam mindeddig nem tett eleget, holott az olasz társadalom többsége is támogatná.
A bírák szerint Olaszország sem tagadja, hogy az azonos nemű párok jogi védelmének javítása szükséges, ugyanakkor nem tudta bizonyítani, hogy a jelenlegi helyzet fenntartását bármilyen közösségi érdek indokolná.
Az elsőfokú, egyelőre nem jogerős ítéletben a hat panaszosnak fejenként 5000 euró (körülbelül 464 ezer forint) kártérítést ítélt meg a strasbourgi bíróság, az olasz államnak pedig 14 000 euró perköltséget is meg kell térítenie, ha a döntés véglegessé válik.
