Június 16-i ítéletében az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) tizenhét tagú nagytanácsa úgy döntött, hogy egy weboldal üzemeltetői felelősségre vonhatók az ott elhelyezett kommentek tartalmáért. Bár a friss döntés nem kapcsolódik szorosan a szellemi tulajdon tárgyköréhez, a cikk szerzője és az IP-IT jogi blogot szerkesztő iroda is deklaráltan elkötelezett híve a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogának, így erre tekintettel külön posztot szentelünk a döntésnek és lehetséges következményeinek.
A Delfi Észtország egyik legnépszerűbb online hírportálja, mely észt és orosz nyelven is szolgáltat hírtartalmat, napi háromszázharminc körüli kommentezhető cikkel. A honlap kommentszabályzata az általános gyakorlattal összhangban lett megállapítva: nincs előzetes moderálás, de ha valaki sértő, bántó tartalmat jelent, az illetékesek megvizsgálják azt, és szükség esetén megfelelően intézkednek.
2006 januárjában jelent meg egy cikk, melyben a Delfi arról számol be, hogy AS Saaremaa Laevakompanii (SLK) feltörné a szárazföldet a kisebb szigetekkel összekötő télen befagyott, de egyéként karbantartott és járható jeges utakat, és helyette ő maga szervezné meg a kompközlekedést (persze nem ingyen). Az ítéletben L-ként hivatkozott igazgatótanácsi tag a kommentekben eléggé megkapta a kritikát („szembe tud valaki szállni ezekkel a szarokkal?” „a jó emberek sokáig élnek, a szarok pár napig” „hiába klopfolod, nem lesz pecsenye a fosból” stb.)
L. 2006 áprilisában beperelte a Delfit, majd 2009 júniusában a Tallini Fellebbviteli Bíróság jogerősen azt mondta ki, hogy azáltal, hogy a hírportál „küldd el a kommented” felirattal a vélemény kifejezésére biztatta olvasóit, nem csak technikai közvetítői funkciót, hanem tartalomszolgáltatói feladatokat is ellátott, emiatt pedig felelőssé tehető az ott elhelyezett tartalmakért. Az ítéleten az Észt Legfelsőbb Bíróság már csak az indokolás tekintetében változtatott kicsit, de az elvi alapokkal egyetértve azt érdemben helybenhagyta.
A Delfi az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az EJEB-nél arra hivatkozva, hogy Észtország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében deklarált véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát.
Indítványában kifejtette, hogy az új online médiapiaci szokások változásával a felhasználók által generált tartalom egyre nagyobb szerepet játszik, míg ő maga csak közvetíti ezeket a tartalmakat. Klasszikus alkotmányjogi érveléssel kifejtette, hogy egy demokratikus társadalomban nyomós érdek fűződik ahhoz, hogy minél több vélemény – akár szubjektíve sértőek – is megjelenhessenek, a magánszemély jó hírnévhez való jogának korlátozása legitim, szükséges és a céllal arányos.
Az észt kormány ellenkérelmében az alábbiakra hivatkozott. Egyrészt a Delfi üzletpolitikájának részeként aposztrofálta, hogy – gyakran figyelemfelkeltő, proaktív címekkel – kommentelésre ösztönözte olvasóit. Továbbá hangsúlyozta, hogy az internet által közvetített információk gyors terjedése miatt indokolt a harmadik személyek méltóságának hangsúlyosabb védelme. Hivatkozott arra is, hogy a vezető online lapoknál nem megengedett a névtelen kommentelés, és az ily módon posztolt megjegyzések általában jóval bántóabb hangneműek, mint az egyedi azonosítóval elhelyezett felhasználói tartalmak. Jelezte, hogy L. pusztán névleges (320 EUR) kártérítést kért, illetve elégtételként pusztán a sértő kommentek eltávolítását. Végül az észt kormány úgy érvelt, hogy ez a fajta intézkedés nem képes az úgynevezett elnémító hatás (chilling effect) kiváltására, illetve nincs egységes európai gyakorlat a kommentek jogi megítélésére.
A Helsinki Foundation for Human Rights, a Media Legal Defence, a European Digital Media Association (EDiMA), a Computer and Communications Industry Association illetve a Pan-European association of European Internet Services Providers Associations amicus curiae észrevételekben kérték a Bíróságot, hogy adjon helyet a Delfi felülvizsgálati kérelmének.
A Nagytanács 15:2 arányban meghozott döntésében felidézve saját korábbi esetjogát az alábbi következtetéseket vonta le. Mivel a kommentek extrém módon sértők voltak, illetve a Delfi üzletpolitikájának integráns része a vélemények kifejtésére való buzdítás, valamint az az eljárási mód, hogy a bántó kommenteket csupán hat héttel később szedték le, kellő alapot nyújtottak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására az emberi méltóság érvényesülése érdekében.
Az ítélethez a grúz bírónő, Nona Tsotsoria és a testület magyar tagja, Sajó András közös, markáns hangú különvéleményt fűzött.
Ebben egyrészt kifejtették, hogy nem értenek egyet azzal, hogy a többségi döntés in concreto ezen jogvita eldöntésére irányult, miközben a Bíróság gyakorlata szerint döntéseivel általános jogértelmezést is végezve irányt mutat a szerződő államoknak, így döntéseinek az egyéni jogsérelem orvoslásán túl is komoly relevanciája van [Rantsev kontra Ciprus és Oroszország; Karner kontra Ausztria]. Rámutattak arra, hogy a hagyományos technikai eszközökkel nem cenzúrázható online felületek esetében a jogkorlátozás legbevettebb eszköze a közvetett cenzúra, vagyis, hogy egy privát szereplőt erősen ösztönöznek arra, hogy egy harmadik személy véleménynyilvánítását korlátozza. Felrótták a többségnek, hogy az internetre, mint potenciális veszélyforrásra tekintenek, nem pedig egy globális eszmecsere platformjaként, ahol az új ötleteknek korlátlan tere nyílik. Lesújtó véleményt fogalmaztak meg kollégáik ítéletéről, amikor leírták, hogy „ez a bíróság korábban nem arról volt ismert, hogy ítéleteiben a tagállamok már elért jogvédelmi szintje alá menne.” (This Court has not been known for developing rights restrictions which go against the prevailing standards of the member States.) A két bíró hivatkozott még arra, hogy a kommentek, bár rasszisták és uszító jellegűek voltak, nem volt meg a közvetlen és konkrét veszély (clear and present danger), ami a jogkorlátozást szükségessé tenné.
Különvéleményükhöz fűzött kiegészítésükben személyes hangvételben fejtik ki nemtetszésüket. „Reméljük, hogy ez a média szempontjából nem egy új elnémítási fejezet, vagy annak felgyorsítása. Az új technológiák gyakran a legravaszabb és legmakacsabb politikai vagy bírói akadályokba ütköznek, de történelmi példák a hosszan tartó cenzúrázási kísérletek elbukására emlékeztetnek minket.” (We trust that this is not the beginning (or the reinforcement and speeding up) of another chapter of silencing and that it will not restrict the democracy-enhancing potential of the new media. New technologies often overcome the most astute and stubborn politically or judicially imposed barriers. But history offers discouraging examples of censorial regulation of intermediaries with lasting effects.)
Nem valószínű, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ebbe az irányba mozdulna a véleménynyilvánítás szabadsága határainak kijelölésénél, és paradigmaváltást hajtana végre ezen alapjog értelmezése kapcsán.
Dr. Csirik Márton
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
szabadalmi.hu
