„Nem pusztán száraz tényeket adnak át, sokkal inkább gondolkodni tanítanak” – mondja Rozsnyai Balázs, a Magyar Igazságügyi Akadémia főosztályvezető-helyettese, aki szakmai gyakorlata során a Trier-i székhelyű Európai Jogakadémia (ERA) munkáját segítette. Az ERA-n végzett munkájáról és képzésszervezési tapasztalatairól mesélt.
Rozsnyai Balázs, a Magyar Igazságügyi Akadémia főosztályvezető-helyetteseMit kell tudni az akadémiáról? Melyek voltak a legfőbb feladatai a gyakorlata során?
Kezdeném azzal, hogy az ERA az egyetlen olyan továbbképzési intézmény, amelyet az Európai Parlament kezdeményezésére maga az Európai Bizottság hozott létre, még 1992-ben, amikor felismerték, hogy a folyamatosan változó európai jog egy olyan fórum létrehozását igényli, ahol a gyakorló jogászok – bírák, ügyészek és más jogász hivatásrendek képviselői – megvitathatják annak aktualitásait. A Trier-i székhelyű ERA szakmai múltjáról mindent elárul, hogy az elmúlt 23 évben több mint 120 ezer gyakorló jogászt képzett.
Az OBH és az ERA együttműködése nyomán indított ösztöndíjprogram 2014 februárjában indult. Én a második turnusban, tehát 2014 szeptemberétől tölthettem kint 5 hónapot. Büntető ügyszakos bíróként az európai büntetőjogi szekcióba osztottak be, ahol leginkább képzésszervezéssel foglalkoztam, de lehetőségem nyílt számos konferencián, szemináriumon, workshopon is részt venni.
Milyen tapasztalatokat szerzett? Hogy érezte magát?
Mondani se kell, nagyon élveztem a kinti gyakorlatot. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy rengeteget tanultam. Nehéz néhány szóban összegezni, de amit elsősorban kiemelnék az ott szerzett tapasztalatok közül, az a naprakészség. Az akadémia ugyanis a legújabb jogalkotási aktusokra azonnal reagál. A brüsszeli irodája a helyi jogásztársadalommal működik együtt, amikor a legújabb uniós jogalkotási aktusok megjelenésére mintegy azonnali reakcióként egy ún. „jogszabály ismertetőt” tart, ahol szakmai oldalról, a gyakorló jogász szemével közelíti meg a kérdést. A naprakészség mellett a gyakorlatiasság az, amellyel az ERA egész képzési rendszerét még jellemezni tudnám.
Mit kell tudni a kinti képzésszervezésről? Mennyiben tér el a hazai gyakorlattól?
Az előző gondolathoz kapcsolódván, rendkívül praktikusnak, gyakorlat-orientáltnak tartom a kinti képzésszervezést. Anyagi forrásainak is köszönhető, hogy kifejezetten csak a legjobb gyakorló szakember gárdával dolgozik. Természetesen egyetemi oktatók is vannak az előadók sorában, azonban velük leginkább akkor, ha maga a téma „általánosabb”, akadémikusi megközelítést igényel. A gyakorlati képzés célja egyértelmű: nem pusztán száraz tényeket adnak át, sokkal inkább gondolkodni tanítanak.
Bár ez nagyrészt megint „pénzkérdés”, de rengeteget fordítanak marketingre, így teszik vonzóvá képzéseiket a célközönség számára. Módszerük sikerességét jelzi, hogy a gazdasági válság legsúlyosabb éveiben sem csökkent az önköltséges képzések száma.
A képzési paletta széleskörű, hiszen a frontális előadásoktól kezdve a workshopokig és kerekasztal beszélgetésekig minden képzési formát „bevetnek”. Ezen túlmenően a képzésekkel próbálják valamennyi jogász hivatásrendet megcélozni. Még ha kifejezetten bírák és ügyészek számára szerveznek képzést, a védelem aspektusát akkor is megvizsgálják, tehát minden oldalról próbálják körüljárni a témát.
Vannak olyan képzéseik, amikor egy-egy bíróság rendel meg egy „speciális” képzést. Például volt szerencsém részt venni a finn Legfelsőbb Bíróság által megrendelt képzésen, amely egy általános, bevezető képzés volt az európai uniós jog témakörében. Ott vált egyértelművé, hogy a finn bíráknak az előzetes döntéshozatali eljárások kapcsán éppoly nehézségeik vannak a helyes kérdésfeltevéssel, mint egy magyar vagy más tagállambéli kollégának. Ennek érdekében egy újabb speciális képzést rendeltek meg az előzetes döntéshozatali eljárásról.
Az ERA képzésekkel kapcsolatban még a felmerülő problémák kapcsán tapasztalt nagyfokú rugalmasságot emelném ki.
Tudna példákat mondani a rugalmas problémamegoldásra?
Előfordult, hogy az egyik népszerű ír előadó egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott a képzésen megjelenni. Az akadémia nem keresett helyette mást, hanem úgy oldotta meg a helyzetet, hogy a modern technológia segítségével Skype híváson keresztül „hozta el” a résztvevőknek. Vagy például amikor az izlandi vulkán kitörése miatt leállt a légi közlekedés, a hallgatóság nem tudott megjelenni a képzésen. Ezt webstreaming segítségével oldották meg, így otthonról mindenki online követhette az előadást.
Milyen ötleteket, „jó gyakorlatokat” lehet hasznosítani az ERA képzésszervezési munkájából?
Egyfelől követendő lehet a megoldás-orientált szemléletmódjuk, ennek kapcsán a már említett rugalmas hozzáállás, hiszen ha nem is vulkánkitörésre, de váratlan problémákkal nekünk is számolnunk kell.
Fontosnak tartom a nyitottságukat és az „intézményi őszinteséget”, amit kint tapasztaltam. A rendszeres meetingeken a jogászok őszinte véleményét nemcsak meghallgatják, hanem arra külön rá is kérdeznek a vezetők. Havonta egyszer rendezik például meg az ún. „jour fix”-eket, ahol minden képzésszervező jogász jelen van és az előre megkapott napirendi pontok ismeretében felkészülten, összeszedetten közölhetik véleményüket, új ötleteiket. Hozzá kell tenni, hogy az ERA vezetői maguk is úgy gondolják, hogy „lapos intézményi hierarchiájuk” atipikusnak mondható még az oktatási intézmények közt is, illetve nem feltétlenül hatékony egy tipikus hivatali szervezetben.
Követendőnek tartom, hogy minden folyamat egyszerűsítésére törekednek. Ez jól látszik a képzésszervezésükön, a marketingjükben, a tematikáikon, de még a meetingjeik jegyzőkönyvvezetésében is. Kinti tapasztalataimról kétheti rendszerességgel számoltam be, amelyek az intraneten elérhetőek, illetve új információkkal is bővülnek, köszönhetően annak, hogy az OBH és ERA együttműködése keretében jelenleg dr. Schweighardt Zsanett tölti 5 hónapos szakmai gyakorlatát.
