A lakáscélú támogatásokhoz kapcsolódóan a magyarországi hitelintézeti ágazatnak nyújtott állami garanciavállalás jogellenes állami támogatásnak minősül – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A Bíróságnak a C-672/13. sz. OTP Bank ügyben hozott ítélete
A magyar kormány még 2001-ben olyan lakáscélú támogatásokat vezetett be, amellyel a házasok, a többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak lakáshoz jutását kívánta elősegíteni. A támogatási programmal érintett kölcsönök nyújtását, folyósítását, valamint a támogatások megállapítását és elszámolását hitelintézetek végezték. A támogatási mechanizmus közvetlen és kamattámogatásokat is magában foglalt, egyes támogatási formáknál pedig az állam a programban részt vevő hitelintézetek számára garanciát vállalt arra, hogy a támogatással érintett, behajtatlanná vált kölcsön tőkeösszegének, illetve a hozzá kapcsolódó kamatoknak meghatározott részét számukra megtéríti.
Az egyik ilyen hitelintézet az OTP volt, amely számára az állam egy idő után már nem teljesítette a garanciavállalási kötelezettségét azzal az indokkal, hogy az azzal kapcsolatos megtérítések hazánk EU-hoz történő csatlakozása után az uniós versenyjoggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősülnének.
Az OTP által az állami megtérítések elmaradása miatt indított perben eljáró Fővárosi Törvényszék azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a kérdéses állami garanciavállalás valóban az uniós joggal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül-e, és ha igen, akkor hogyan orvosolható a bank által elszenvedett érdeksérelem.
Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a vizsgált állami garanciavállalás állami támogatásnak minősül. Azt ugyanis egyrészről az állam által vagy állami forrásokból nyújtották, másrészről pedig úgy tűnik, hogy azzal egy ágazatot – mégpedig a hitelintézeti ágazatot – előnyben részesítették a gazdaság többi szereplőjéhez képest. A Bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a Fővárosi Törvényszék feladata annak megvizsgálása, hogy a gazdasági szereplők közül a garanciavállalásnak valóban csak a hitelintézeti ágazat volt-e a haszonélvezője.
A Bíróság ezután emlékeztet arra, hogy a jelen ügybelihez hasonló állami támogatásokat előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak, és azokat addig nem lehet végrehajtani, amíg az eljárásban végleges határozat nem születik. A Bíróság azonban megállapítja, hogy a szóban forgó állami garanciavállalást Magyarország nem jelentette be a Bizottságnak. Következésképpen e garanciavállalást jogellenesnek kell tekinteni, és a bankok által esetlegesen igénybe vett állami támogatást vissza kell téríteni a Magyar Államnak.
A Bíróság végül megállapítja, hogy a támogatás kedvezményezett vállalkozásai csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt a Bizottságnak bejelentették. Emellett egy gondos gazdasági szereplőnek meg kell tudnia bizonyosodnia arról, hogy e bejelentés megtörtént. Következésképpen a Bizottságnak történt bejelentés nélkül – tehát jogellenesen – nyújtott állami garanciavállalás kedvezményezettjeit az uniós jog alapján nem illeti meg jogorvoslat.
