Az Európai Bizottság tavaly októberben meghozott, de csak múlt héten közzétett határozatában jóváhagyta az Egyesült Királyság állami támogatását, melyet az EDF nemzetközi energiakonszern által tervezett „Hinkley Point C” atomerőmű-beruházás megvalósításához kíván nyújtani. A Bizottság indokolása egyes pontokon fontos változásokat jelent a testület korábbi, az atomerőmű-beruházásokhoz nyújtott állami támogatásokat alapvetően elutasító álláspontjához képest. Dr. Tóth Máté, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda energetikai csoportjának ügyvédje szerint a döntés a tervezett paksi atomerőmű-bővítés kapcsán is relevanciával bírhat, ráadásul érdekes kérdéseket vet fel más energetikai támogatások vonatkozásában is.
A döntés által jóváhagyott, állami támogatásnak minősülő finanszírozási csomag 3 fő elemből épül fel: Az Egyesült Királyság egyrészt biztosítja a létesítendő erőműblokkokban megtermelt villamos energia garantált áron való átvételét egy úgynevezett CfD (‘Contract for Difference’) nevű szerződéses struktúra keretében. Másrészt állami garanciát nyújt a beruházás finanszírozására a beruházó által kibocsátott kötvényekhez, harmadrészt pedig vállalja, hogy az atomerőmű-beruházás politikai okok miatti meghiúsulása esetén megtéríti a beruházók által elszenvedett károkat. Az elsőként említett CfD szerint egy hosszútávú magánjogi szerződésben az állam arra vállal kötelezettséget, hogy ha a meghatározott piaci értékesítési adatokból számolt referenciaár egy adott fix ár (a strike price) alá esik, úgy a strike price és a referenciár közötti különbséget megtéríti az erőműnek. Ugyanakkor, ha ez a nagykereskedelmi értékesítési referenciaár a strike price fölött van, úgy az erőmű köteles a különbözetet befizetni az államnak.
A Bizottság határozata kifejti, hogy a nagyléptékű (atom)energetikai beruházások esetén felmerülő körülmények, mint például a különösen nagy tőkeigény és hosszú megtérülési idő, a technikai valamint politikai kockázatok vagy az adekvát piaci finanszírozási eszközök hiánya mind olyan problémák, amelyekre a piaci mechanizmusok nem nyújtanak megfelelő megoldást, így az ilyen problémák kiküszöbölése érdekében igenis nyújtható állami támogatás.
Hazai viszonylatban is jelentős körülmény lehet, hogy a határozat az állami támogatás megengedhetőségének egyik kulcselemét jelentő, a támogatás nyújtását megalapozó közösségi célkitűzésként nem valamely konkrét, hasonló esetekben korábban is elfogadott célkitűzést jelöl meg, hanem elvont prioritásokat tartalmaz, mint például az EURATOM-szerződés általános bevezető rendelkezéseiben fellelhető célok.
“Majdnem bizonyos, hogy a Paks II projekt finanszírozásának esetleges bizottsági vizsgálatakor jelentős szerepet kapnak majd a „Hinkley Point C” határozatban foglalt megállapítások, hiszen a Bizottság több ponton is eltérni látszik korábbi álláspontjától. Brüsszel sokáig következetesen a piaci alapú, az állam pénzügyi beavatkozásaitól mentes energiapiac mellett kardoskodott, a nukleáris projektek esetén pedig korábbi dokumentumában kifejezetten nemkívánatosnak minősítette az állami támogatást. A Hinkley Point C ügyében hozott határozat így most fordulatot jelezhet a Bizottságnak a villamosenergia-termeléshez és az atomerőmű-beruházásokhoz nyújtott állami támogatásokhoz való hozzáállásában is, emiatt pedig e határozat a Paks II projekt számára is elsődleges jelentőséggel bírhat” – mondta el Tóth Máté.
A nyilvánosságra hozott adatok alapján az már most látható, hogy lehetnek különbségek az angol és a magyar projekt között: eltérő például az állami szerepvállalás mértéke és módja, így önmagában a Bizottság most közzétett határozatából még nem lehet általános következtetéseket levonni arra nézve, hogy Brüsszelben milyen megítélés alá esik majd a paksi beruházás. Egészen bizonyos ugyanakkor, hogy a múlt héten közzétett bizottsági határozat részletei a paksi beruházás kapcsán is relevanciával bírhatnak, nem beszélve további, akár nem az atomenergiához kapcsolódó egyéb energetikai nagyberuházásokról, így mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni az angliai eseményeket ebből a szempontból is.
