A légi jármű kijáratához helyezett utaslépcső légi járművel történő ütközése nem minősül olyan rendkívüli körülménynek, amely a jármű három órát meghaladó késése esetén lehetővé teszi, hogy a légifuvarozó mentesüljön a kártalanítási kötelezettsége alól. Az ilyen ütközést ugyanis a légifuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozó eseménynek kell tekinteni – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A Bíróság C394/14. sz. ügyben hozott végzése - Sandy Siewert és társai kontra Condor Flugdienst
Az uniós jog értelmében a légifuvarozó köteles kártalanítást fizetni az utasoknak a járat törlése vagy három órát meghaladó késése esetén [1]. A légifuvarozó azonban mentesül a kártalanítási kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését vagy késését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
Sandy, Emma és Nele Siewert Antalyából (Törökország) Frankfurtba közlekedő járatra foglaltak helyet a Condor légifuvarozónál. Ez a járat több mint hat óra késéssel érkezett meg. A Condor azt állítja, hogy ez a késedelem olyan károsodásnak tudható be, amely az előző nap a stuttgarti repülőtéren érte azt a légi járművet. Ugyanis a légi járműbe ütközött egy utaslépcső, ami szerkezeti sérüléseket okozott az egyik szárnyban, és a jármű cseréjét tette szükségessé. A Condor azt állítja, hogy olyan rendkívüli körülményről van szó, amely mentesíti a kártalanítási kötelezettsége alól. Az ügyben eljáró Amtsgericht Rüsselsheim (rüsselsheimi elsőfokú bíróság, Németország) azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a légi jármű kijáratához helyezett utaslépcső légi járművel történő ütközéséhez hasonló eseményt olyan „rendkívüli körülménynek” kelle minősíteni, amely mentesíti a légifuvarozót a kártalanítási kötelezettsége alól.
A Bíróság végzésében [2] emlékeztet arra, hogy a műszaki hibák minősülhetnek rendkívüli körülményeknek, ha olyan eseményhez fűződnek, amely nem tartozik a légifuvarozó rendes tevékenységi körébe, és jellegénél vagy eredeténél fogva a légifuvarozó tényleges befolyásolási körén kívül esik [3].
A légi jármű kijáratához helyezett utaslépcső légi járművel történő ütközését illetően meg kell jegyezni, hogy az ilyen utaslépcsőket, illetve mozgó állványokat szükségszerűen alkalmazzák a légiutasszállítás keretében (az utasok légi járműbe való beszállása és az abból való kiszállása céljából), így a légifuvarozók rendszeresen szembesülnek az ilyen utaslépcsők használatából eredő helyzetekkel. E feltételek mellett, valamely légi járműnek az utaslépcsővel való ütközését a légifuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozó eseménynek kell tekinteni. Ezen túlmenően semmi nem utal arra, hogy a repülőtér rendes működési körén kívül eső, szabotázs vagy terrorcselekményekhez hasonló cselekmény (amely cselekmények ellenben a „rendkívüli körülmények” fogalmába tartoznak) okozta a jelen esetben a légi járműben bekövetkezett kárt.
A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy az ilyen esemény nem minősülhet „rendkívüli körülménynek”, és ezért – a légi járat jelentős késésére tekintettel – a légifuvarozó nem mentesült az utasok kártalanítására irányuló kötelezettsége alól.
[1] A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú [helyesen: jelentős] késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‐i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) 5. cikkének (1) bekezdése, valamint a Bíróság C 402/07. és C 432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben 2009. november 19‐én hozott ítélete (lásd továbbá a 102/09. sz. sajtóközleményt) és a C 581/10. és C 629/10. sz., Nelson és társai egyesített ügyekben 2012. október 23‐án hozott ítélete
[2] Ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha a kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat (az eljárási szabályzat 99. cikke).
[3] A C 549/07. sz. Wallentin‐Hermann ügyben 2008. december 22‐én hozott ítélet.
