A magyar ügyészség szabályozása és működése megfelel a jogállami kritériumnak – emelte ki Polt Péter legfőbb ügyész a Velencei Bizottság véleményét idézve a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) jogtudományi intézetében rendezett szakmai fórumon Budapesten.
Általában az ügyészség alkotmányos helyzetével kapcsolatban azt mondta: a Velencei Bizottság alaposan áttekintette ezt a kérdést is, amikor a magyar szabályozást vizsgálta, és nem támasztott egyetlen olyan kifogást sem, amely szerint a magyar vádhatóság szabályozása ne felelne meg a jogállami követelményeknek.
A magyar ügyészség közjogi helyzetét az Alkotmánybíróság megállapítása nyomán Polt Péter úgy jellemezte: habár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos tényező, amelyhez ellenőrző mechanizmusok, intézmények kapcsolódnak. Ilyen az országgyűlés, amely kétharmados többséggel választja meg a legfőbb ügyészt.
Polt Péter hangsúlyozta: a legutóbbi szabályozás szerint már csak ügyész lehet a szervezet vezetője, ami fontos változás a korábbi évtizedek után, hiszen a szocialista időszakban és a rendszerváltást követően, egészen Kovács Tamás 2006-os megválasztásáig nem az ügyészi karból került ki a legfőbb ügyész.
Azzal a rendelkezéssel kapcsolatban, mely szerint amíg nem tudják megválasztani az új legfőbb ügyészt, addig hivatali idejének lejárta ellenére is a hivatalban lévő marad az ügyészség vezetője, Polt Péter elmondta: a 70 éves kor abszolút határ, aki ezt betöltötte, annak távoznia kell a legfőbb ügyészi posztról.
Elmondta: a parlamenti képviselők kérdéseket tehetnek fel a legfőbb ügyésznek és szavaznak a beszámolójáról, bár arra nézve nincs szabály, mi van abban az esetben, ha leszavazzák. A magyar parlament csekély érdeklődést mutatott az éves legfőbb ügyészi beszámolók iránt – tette hozzá.
Az ügyészség vezetőjének interpellálhatósága 2004-ben szűnt meg egy Polt Péter beadványa nyomán született alkotmánybírósági döntés következtében.
Polt Péter leszögezte: a magyar jogrendszerben a legfőbb ügyész nem tartozik politikai felelősséggel és a parlament szakmailag sem ellenőrizheti.
Az ügyészség legfontosabb szakmai ellenőrző szerve a bíróság. A nyomozás során például a kényszerintézkedések, a titkos eszközök használata, vagy éppen az alapos gyanú kérdésében a nyomozati bíró kontrollálja az ügyész munkáját, vádemelést követetően pedig a büntetőperben a bíró, hiszen amikor ítéletet hoz, egyúttal a vádiratot is értékeli. Azokban az ügyekben pedig, ahol az ügyész nem emel vádat, az érintetteknek van lehetőségük arra, hogy maguk vigyék bíróság elé az ügyeket, és így tulajdonképpen itt is megméretik az ügyészi munka – mondta a legfőbb ügyész.
A bírónak a büntetőeljárásban mindig igaza van, hiszen az övé az utolsó szó, de természetesen az eljáráson kívül lehet szakmai vitákat folytatni és eltérő szakmai álláspontokat megfogalmazni – jegyezte meg.
Az új Btk. alkalmazásával a kódex elfogadása körüli éles viták ellenére sincsenek komolyabb problémák. Sem a nagy vihart kavart jogos védelemmel, sem a 14 év alattiak elleni eljárásokkal kapcsolatos ügyekben nem tapasztalhatók komolyabb jogértelmezési nehézségek. Egyébként 12 és 14 év közötti személyek ellen alig-alig indul eljárás, évente hozzávetőleg egytucatnyi eset fordul elő, és túlnyomó többségében rablás miatt folynak az eljárások – mondta az ügyészség vezetője.
Kérdésre válaszolva közölte: a bírói és ügyészi kar szakmai együttműködése bizonyos területeken a kedvező indulást követően kicsit mintha zátonyra futott volna, ilyen például a képzés, a Magyar Igazságügyi Akadémia tevékenységének az ügye, ugyanakkor sikeres az együttműködés a jogalkotás előkészítésében és az életpályamodell megalkotásában.
A rendezvényen felvetődött a nyelvvizsga-hamisítások ügye, ahol az ügyészség – dacára annak, hogy korrupciós cselekményről van szó – ezres nagyságrendben élt a vádelhalasztás lehetőségével. Polt Péter az eset kapcsán úgy vélekedett: a döntés vitatható, de törvényes. Majd az ügyben történő esetleges tömeges vádemelés problémáira figyelmeztette a hallgatóságot. Így például, hogy hol van olyan bíróság, ahol egy ezervádlottas ügyet letárgyalnak, és milyen körülmények között, mennyi ideig tarthat egy ilyen eljárás.
Arra a felvetésre, hogy a több tízezer embert érintő devizahiteles ügyekben egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lett volna, ha az ügyészség támadja meg keresettel polgári bíróság előtt a vitatott általános szerződési feltételeket, Polt Péter elmondta: az e fajta ügyészi fellépésnek szigorúak a törvényi feltételei, ezekben az ügyekben erre nem volt lehetősége az ügyészségnek, és egyébként se szerencsés, ha mindenki az ügyészségtől várná a megoldást.
Azzal kapcsolatban hogy a magyar ügyészség váderedményessége meghaladja a 96 százalékot és ez az arány a tőlünk nyugatabbra lévő fejlett demokráciákban és jogállamokban jellemzően 15-25 százalékkal alacsonyabb, Oroszországban viszont 98 százalék, mi több, Kínában egyenesen 99 százalék, a legfőbb ügyész úgy reagált: a statisztikák e tekintetben nehezen vethetők egybe, az összehasonlítás megtévesztő lehet, hiszen például Magyarországon a nyomozó hatóságoktól vádjavaslattal az ügyészségre érkező aktáknak viszont csak a feléből lesz vádemelés.
Polt Péter azzal a bírálattal kapcsolatban, hogy a magyar ügyészek “mindig biztosra mennek”, csak azokban az ügyekben emelnek vádat, ahol biztosak a sikerben, kijelentette: a jelenlegi szabályozás pontosan erre kötelezi az ügyészeket, a kedvező váderedményességi mutatók egyik oka pedig talán éppen az, hogy a magyar ügyészek jól végzik a munkájukat.
A legfőbb ügyész előadását az MTA által szervezett Jogrendszer belülről című beszélgetéssorozat keretében tartotta, melynek célja, hogy reálisabb képet adjon az egyes intézmények és a jogrendszer valós működéséről.
