A magyar médiaszabályozás alapvetően megfelel az európai uniós tagállamokban jellemző szabályozásnak – hangzott el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa mellett működő Médiatudományi Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Médiatudományi Kutatócsoportja által szervezett, a sajtószabadságról és a médiaszabályozásról tartott budapesti konferencián csütörtökön.
Koltay András, a médiatanács tagja a közéleti szereplők hírnév- és becsületvédelméről tartott előadásában kiemelte: 1994-ben született egy alkotmánybírósági döntés, amely alapján a véleményeket nem lehet büntetőjogilag tiltani, mert ezt követeli meg a szólásszabadság védelme.
A bíróságok ezt követően szelektíven alkalmazták a döntés egy-egy elemét, így nem alakulhatott ki egységes joggyakorlat – mondta.
Koltay András közölte: tavasszal született két újabb Ab-döntés, amely szerint nem lehet szó korlátozhatatlanságról a sértő, szélsőséges vélemények esetében. Úgy látja, ez előremutató fejlemény, hiszen az emberi méltóságot sértő vélemények teljes korlátozhatatlansága nem ismert gyakorlat Európában, és ez a határozat a szólásszabadságra és a személyiségi jogok védelmére is ügyelő, kiegyensúlyozottabb irányba viheti el a joggyakorlatot.
Így nagyobb esély van arra, hogy egységesebb, következetes lesz a joggyakorlat a jövőben, mint az elmúlt évtizedekben – vélekedett.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán rendezett eseményen Mayer Annamária, az Igazságügyi Minisztérium munkatársa a jogi keretekről beszélve kifejtette, hogy a nemzetközi dokumentumok alapján egy demokratikus társadalomban mindenképpen szükség van a forrásvédelemhez való jogra, az újságírók nem kötelezhetők az információforrásaik felfedésére, ennek hiányában ugyanis a források tartózkodnának attól, hogy megosszák az információikat.
A véleménynyilvánítás szabadságának alapfeltétele, sarokköve a forrásvédelemhez való jog – mondta.
Arra is kitért, hogy a nemzetközi jogi dokumentumok szerint az tekinthető ma újságírónak, aki rendszeresen vagy hivatásszerűen gyűjt és oszt meg információt bármilyen kommunikációs eszközzel, a forrás pedig bárki lehet, aki információt szolgáltat az újságírónak.
Az általános szabályozás szerint a szükséges információ megszerzésére csak utolsó eszköz lehet az, hogy az újságírót kötelezik forrása felfedésére, a hatóságoknak bizonyítaniuk kell, hogy nem tudtak élni más eszközzel – magyarázta.
Pogácsás Anett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa hangsúlyozta: ugyan vannak, akik szerint a kiegyensúlyozott média utópia, de azért lehet elérni kívánt cél, és az európai országok szabályozásukkal igyekeznek közelíteni hozzá.
Az államok abból indulnak ki, hogy az emberek szabad hozzáférése a médiához a demokrácia működését biztosítja – mutatott rá. Hozzátette: a média igyekszik biztosítani a lehetőséget arra, hogy a polgárok beleszóljanak a hatalomba. A kutató szerint a média sosem lehet objektív, de törekednie kell rá.
Szikora Tamás, az NMHH Médiatanács jogi munkatársa emlékeztetett, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye 1996 óta része a magyar jogrendnek.
2013-tól az Európa Tanáccsal folytatott konzultáció eredményeként már valóban csak a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye szerepel a jogszabályban, a korábbi, járulékos jelzők (sokoldalú, időszerű, tényszerű, tárgyilagos tájékoztatás) eltűntek a szövegből – közölte.
Géczi Kinga, az NMHH jogi igazgatóságának munkatársa a médiajogi szankcionálásról tartott előadásában kijelentette: a médiában tapasztalható jogsértések nem alkotnak homogén rendszert, így a szankciók sem.
Magyarországon is lehetőség van viszonylag nagyobb összegű bírságok kiszabására a médiában, de más területeken még ennél nagyobb összegeket is meghatározhatnak – mondta. Közölte: a bírság mellett más szankciók is elképzelhetők, például az engedélyek visszavonása, kötelezettség közlemény közzétételére.
Összességében az európai uniós normába illeszkedő szankciórendszer a magyar, nem lóg ki a többi európai ország szabályozásai közül – mondta a szakértő.
L. Simon: A sajtószabadságot nem a kormányzat munkája veszélyezteti
A sajtószabadságot nem a kormányzat munkája veszélyezteti, hanem az újságírás minőségének “elképesztő romlása” és a tulajdonosi érdekek egyre hatékonyabb érvényesítése, ami nem egy esetben független a kormányzati szándéktól – mondta L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által rendezett Kívánjuk a sajtó szabadságát! című médiakonferencián.
Közölte: a kormány érdeke, hogy a magyar sajtó jól működjön, és a fennálló kétségbeejtő állapot nem a mostani kormány felelőssége.
Aki mást mond, az megtévesztően nyilatkozik – mondta. L. Simon László szerint a rossz viszonyokat az okozza, hogy a szereplők nem készültek fel az “új világra”.
Az államtitkár példaként közölte, hogy az internet előretörésére a napilapok nem tudtak megfelelően reagálni.
L. Simon László előadásában úgy vélte, a hirdetési bevétel nem a reklámadó bevezetése miatt csökkent, mert ez a csökkenés már évek óta tapasztalható. Mint mondta, az, hogy a külföldi tulajdonban lévő médiumok a hirdetési pénzüket kiviszik a piacról, abból az államnak áfakiesése és társaságiadó-hiánya keletkezik, mert nem Magyarországon bejegyzett társaságokról van szó. A problémával kapcsolatban az államtitkár egyfajta “nemzeti protekcianizmust” hiányolt a magyar sajtóból.
A reklámadóval kapcsolatban annyit mondott, hogy valamiféle korrekcióra szükség lesz a törvényben, mert arra a problémára megoldást kell találni, hogy a Magyarországon adózó nyereséges vállalkozások hátrányosabb helyzetben vannak a külföldön bejegyzett cégekkel szemben.
Általánosságban az államtitkár úgy vélte, a magyar sajtó jelenlegi állapota több problémára vezethető vissza, ilyen például, hogy a legjobb újságírók eltűntek a szakmából, az igaztalan híreket, állításokat kritika nélkül veszi át egyik sajtótermék a másiktól, valamint az, hogy eltűnőben van a külpolitikai újságírás.
L. Simon László megoldásként említette, hogy a kiadóknak meg kell teremteni a minőségi újságírás alapjait, újra kell gondolni az újságíróképzést.
Az internetadó ellen szervezett tüntetésekkel kapcsolatban kérdésre elmondta, ha több tízezer ember tüntet valami ellen, azzal a kormánynak foglalkoznia kell, de hogy milyen válaszok születnek, azt nem egy konferencián kell megvitatni. Úgy vélte azonban, ez a vita másról szól, mint az eredeti beterjesztés szándéka volt, amiben van felelőssége a kormányzatnak is.
A jogalkotói szándék egyértelműen az volt, hogy az embereknek ne kelljen többet fizetnie a szolgáltatásért. Meg kell várni a piaci reakciókat – mondta L. Simon László.
Urbán Zsolt, a Magyar Reklámszövetség elnöke azt mondta, a reklám a gazdaság hajtómotorja, minden 10 reklámra költött forint 47 forinttal járul hozzá a GDP-hez.
Úgy vélte, a reklámadó inverz hatást váltott ki a piacon, míg a cél a közteherviselésben való hozzájárulás volt, addig az eredmény piacrontó lett, egyes szereplők között aránytalanságot hozott, csökkent a reklámköltés, és károsan befolyásolta a tartalomszolgáltatást, továbbá szakadékot nyitott a kommunikációs iparág és a kormányzat között.
