Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) megjelenése nem új keletű dolog, azonban jelentősebb elterjedése a rendszerváltás utánra datálható. Az ÁSZF-ek problematikájának alapja, hogy egyfajta túlszabályozottság jelentkezett, anélkül, hogy a gyakorlat alakulását eközben figyelembe vették volna. Ez mérsékelten igaz az elektronikus ügyletkötésekre, ahol még kisebb mértékű az életszerű, használható előírások tárháza.
A magyar bírói gyakorlat is óvatosan közelített az általános szerződési feltételek problémás részeihez, bizonytalanságait az Európai Bírósághoz intézett kérdéseivel próbálta meg orvosolni, esetleg előzetes döntéshozatali eljárásban.
Az egyre gyorsabb ütemben fejlődő társadalmi-, gazdasági körülmények között az ÁSZF szabályozásának életszerűbbé tételére két megoldás kínálkozik: a hagyományos keretek között egy rugalmasabb szabályozás kialakítása vagy egy új kötelmi jogi rendszeren való elmélkedés, utóbbi megvalósítása nyilván nehézkesebb, előbbi kínálkozik kézenfekvőnek. Az előbbi felvetés azért is érdekes, hiszen maga az elektronikus ügyletkötés olyan gyors ütemben fejlődött, hogy a rugalmas szabályozás képzelhető el egyedül, mint életképes, használható szabályozás.
