Az Európai Bizottság ma elfogadta a bankok által a nemzeti szanálási alapokba és az Egységes Szanálási Alapba befizetendő hozzájárulás kiszámításáról szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, illetve a tanácsi végrehajtási jogi aktusra irányuló javaslattervezetet.
Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős alelnök így nyilatkozott: „A pénzügyi válságra reagálva keményen dolgoztunk a pénzügyi rendszer javításán, hogy a bankok ne az adófizetők pénzét, hanem saját pénzüket felhasználva oldják meg a problémáikat. A bankszektor által finanszírozott szanálási alapokra vonatkozóan elfogadott részletes szabályok fontos lépést jelentenek ennek megvalósítása felé. A választott megközelítés méltányos, mivel minden bank a méretével és a kockázati profiljával arányosan fizet hozzájárulást. Arányos is, mivel a legkisebb bankok saját, hozzájuk igazított hozzájárulási rendszerrel rendelkeznek. Emellett az új szabályok megnyitják az utat a működőképes Egységes Szanálási Alap előtt, amely bankuniónk kiemelten fontos eleme.”
Az elfogadott szövegekkel a Bizottság teljesíti az Európai Parlamenttől és a tagállamoktól arra kapott megbízását, hogy határozza meg a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) és az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet (SRM) által a szanálási alapokra vonatkozóan megállapított célszintek teljesítése érdekében a bankok által fizetendő hozzájárulások kiszámításának módszertanát.
A szanálási hatóságoknak likviditásra lesz szükségük annak biztosításához, hogy rendelkezésre álljon középtávú finanszírozási támogatás, amellyel a bank a szerkezetátalakítása során is folytathatja működését. E célból a BRRD nemzeti szanálási alapokat hoz létre, amelyekhez minden banknak hozzá kell járulnia. Ezen alapok célszintje 2024. december 31-ig eléri a tagállamok területén engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%-át. A bankunión belül az Egységes Szanálási Alap célszintje az euróövezetben engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összegének szintén legalább 1%-át éri el.
1. A bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus
Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus meghatározza, hogy az egyes hitelintézeteknek évente mennyit kell befizetniük saját szanálási alapjukba a bank mérete és kockázati profilja alapján, részletezve a következőket:
- a hozzájárulás rögzített része, amely a hozzájárulás meghatározásának kiindulópontjaként az intézmény szavatoló tőke és biztosított betétek nélkül számított kötelezettségein alapul; így minél nagyobb a bank, annál magasabb a hozzájárulás rögzített része.
- az alapvető hozzájárulás kiigazításának módja az egyes intézmények által jelentett kockázatnak megfelelően. A javaslat az intézmények kockázati szintjének értékelésére szolgáló számos kockázati mutatót tartalmaz.
Végül, a felhatalmazáson alapuló rendelet az arányosság elvét alkalmazva külön átalányfizetési rendszert ír elő a kis bankok számára. Ez azt tükrözi, hogy a kis intézmények kockázati profilja a legtöbb esetben alacsonyabb, és kevésbé valószínű, hogy igénybe veszik a szanálási alapokat. Az összes eszköz 1 %-át képviselő bankok az összes hozzájárulás 0,3 %-át fizetik (az euróövezetben).
2. Tanácsi végrehajtási aktusra irányuló javaslattervezet
A bankunió pénzügyi intézményeire vonatkozóan a Bizottság előkészített egy tanácsi végrehajtási aktusra irányuló javaslatot, amely meghatározza a hozzájárulások kedden elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban használt kockázati mutatók alapján történő kiszámításának módszertanát.
Ez a tervezet egy európai célszint alapján az Alapban egyesülő hozzájárulások egységes rendszerének sajátosságaihoz igazítja a módszertant. E tekintetben az Egységes Szanálási Alapot egy nyolc éven át tartó átmeneti időszak alatt töltik fel a banki hozzájárulások, ez idő alatt pedig nemzeti részlegekből fog állni.
Háttér-információk
A bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) 103. cikkének (7) és (8) bekezdése alapján a Bizottság felhatalmazást kap olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek mind a 28 tagállam számára részletes szabályokat állapítanak meg, hogy szanálási hatóságaik ki tudják számítani a bankok szanálási alapokba fizetendő hozzájárulását.
A bankunióban (MEMO/14/294), a BRRD alapján 2015. január 1-jével létrehozott nemzeti szanálási alapokat 2016. január 1-jétől felváltja az Egységes Szanálási Alap, és az egyes alapokat fokozatosan egyesítik.
A 806/2014/EU rendelet (az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet) értelmében a Testületnek, mint a bankunión belüli egyetlen szanálási hatóságnak minden évben ki kell számítania az Egységes Szanálási Mechanizmus alá tartozó intézmények egyéni hozzájárulását.
A Testület a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet és a tanácsi végrehajtási aktust fogja alkalmazni, amelyek egy európai szinten létrehozott közös Alapra jellemző előírásokat határoznak meg.
Mivel az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet értelmében a Bizottság felhatalmazása alapján csak 2014. november 1-jétől fogadhat el tanácsi végrehajtási aktusra vonatkozó javaslatot, a Bizottság kedden a tanácsi végrehajtási aktusra vonatkozó javaslat tervezetét fogadja el.
A következő lépések
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetében a Tanácsnak és a Parlamentnek jogában áll három hónapon belül kifogást emelni, amely határidő további három hónappal meghosszabbítható.
A Bizottság a tanácsi végrehajtási aktusra vonatkozó javaslatot november 1-je után fogadja el hivatalosan. A végrehajtási aktust a Tanácsnak év végéig kell megvitatnia és elfogadnia.
