„A mediáció a jogászoknál olyan, mint a szex a kamaszoknál: mindenki beszél róla. Mindenki egyetért, hogy ez jó dolog, de valójában nem sokan szereztek ezzel kapcsolatos tapasztalatot.” (Strasser-Randolph (2005): Mediáció, a konfliktusmegoldás lélektani aspektusai) – Az alternatív vitarendezési eljárások (alternative dispute resolution: ADR) a fejlett demokráciákban kiemelkedő szerepet töltenek be. Ennek oka a bíróságok leterheltsége, a peres eljárás költséges volta, a közvetlen, koncentrált szakértelem jelenléte az ADR testületekben, illetve a vita eldöntésében részt vevő személyek kiválasztási lehetősége. Az ADR gyűjtő fogalom, a bírósági úttal szembeni alternatívát jelenti.
Az ADR-nek számos típusa van. A tárgyalás – mint az ADR egyik típusa – az ügyben érdekelt felek részvételével zajlik, célja a vitás ügyek érintettek általi közvetlen rendezése. Itt tehát külső személy egyáltalán nem kerül bevonásra. A választott bírósági eljárás keretében a felek pártatlan, szakértő felet jelölnek ki a vitájuk eldöntésére. Ennek menetét törvény szabályozza, s leginkább a multinacionális cégek veszik igénybe. Döntése a felekre kötelező. A mediáció lényege abban foglalható össze, hogy a felek a konfliktusuk feloldásával egy külső személyt bíznak meg, akinek nem a végzettsége, hanem a személyes adottsága játszik fontos szerepet. A mediáció eljárása nem formalizált és nem eredményez döntést a mediátor által. Végezetül a békéltető testületek olyan testületek, melyek a vita megoldását egyezséggel kísérlik meg lezárni, de döntőbíróként is funkcionálnak. Alávetés esetén kötelező döntést is hozhatnak, egyébként pedig csupán ajánlást tehetnek. Utóbbi esetben eszközük a nyilvánosság. A békéltető testületek gyakorlatilag 0. fokú bíróságként működnek, mint ahogyan arra a Fővárosi Törvényszék egyik döntése rámutat (24.P.27.710/2010.). Az Európai Unióban az ADR szerepe folyamatosan értékelődik fel, a közeljövőben az online alternatív vitarendezés is meg fog valósulni (lsd. un. AVR irányelv).
A békéltetés Magyarországon alapvetően két tárgykörbe sorolhatóan valósul meg: az egyik kategóriába tartoznak az általános békéltető testületi eljárások, a másikba pedig a pénzügyi tárgyú békéltető eljárások. Ezen túlmenően érdemes kitérni a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatra is, melyet 1996. július 1. napjával az Érdekegyeztető Tanács hozott létre. Utóbbi tevékenysége a munkajog egyik szeletére korlátozódik és inkább mediációval foglalkozik.
Általános békéltető testület
Az általános békéltető testület hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy (fogyasztói jogvita) bírósági eljáráson kívüli, gyors és ingyenes rendezése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pénzügyeken kívül valamennyi (fogyasztói) üggyel foglalkozik. A békéltető testület eljárásának célja a fogyasztó és a vállalkozás közötti fogyasztói jogvitában egyezség létrehozásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. Az eljárás kizárólag a fogyasztó kérelmére indul, a panaszt írásban kell benyújtani fő szabály szerint a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes testülethez. Békéltető testület valamennyi megyében működik. Fontos, hogy az eljárás előtt meg kell kísérelni a vita rendezését a fogyasztónak és ezt igazolnia is kell. Az eljárás a kérelem beérkezését követő 90 napon belül zárul le, amely határidő indokolt esetben 30 nappal meghosszabbítható. A békéltető testület általában háromtagú
tanácsban jár el. Az eljáró tanács egyik tagját az eljárást megindító fogyasztó, egy másik tagját pedig az eljárással érintett vállalkozás jelöli ki a testületi tagok listájáról. Kivételesen lehetőség van egy tagú tanácsra is. Az eljárás, amelynek része a felek személyes meghallgatása is, nem nyilvános. Az értesítésben a vállalkozást fel kell szólítani, hogy az értesítés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül írásban nyilatkozzék (válaszirat) a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit, valamint a tanács döntésének kötelezésként történő elfogadását (alávetés) illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztetni kell a vállalkozást, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz. A békéltető testület közzéteszi annak a vállalkozásnak a nevét, székhelyét és az eljárással érintett tevékenysége megjelölését, amely az említett felszólítás ellenére nem tett az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot és a kitűzött meghallgatáson nem jelent meg, ilyen módon megakadályozva az egyezség létrehozását. Erre az értesítésben a vállalkozás figyelmét fel kell hívni. Az eljárás során a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben, illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja. Ha az eljárás során a felek között létrejött egyezség megfelel a jogszabályoknak, azt a tanács határozattal jóváhagyja. Egyezség hiányában a tanács az ügy érdemében kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a kérelem megalapozott, és a vállalkozás – a békéltető testületnél vagy a kamaránál nyilvántartott, illetve kereskedelmi kommunikációjában közölt – általános alávetési nyilatkozatában, az eljárás kezdetekor vagy legkésőbb a döntés meghozataláig nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte, vagy ajánlást tesz, ha a kérelem megalapozott, azonban a vállalkozás az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott. A kötelezést tartalmazó határozatban rendelkezni kell az eljárás költségének összegéről és annak viseléséről. Az eljárás költségének tekintendő mindaz a költség, ami a felek oldalán a békéltető testület eljárása igénybevételével összefüggésben – a célszerű és jóhiszemű eljárás követelményére figyelemmel – igazoltan felmerült (előzetes tudakozódás, egyeztetés és levelezés költsége, a felek személyes megjelenésével összefüggő útiköltség és keresetkiesés stb.). A jogi képviselettel összefüggésben felmerülő költség nem tekinthető az eljárás költségének. Ha a vállalkozás a tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltető testület – a fogyasztó nevének megjelölése nélkül – a jogvita tartalmának rövid leírását és az eljárás eredményét – legkorábban az ajánlásnak a vállalkozás részére történt kézbesítésétől számított hatvan nap elteltével – nyilvánosságra hozza. Ha a vállalkozás a tanács kötelezést tartalmazó határozatát vagy a határozattal jóváhagyott egyezséget a teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, a fogyasztó kérheti a bíróságtól a tanács határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását, a békéltető testület elnökének egyidejű értesítése mellett. A tanács kötelezést tartalmazó határozata, illetve ajánlása ellen fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése azonban kérhető a bíróságtól. Az elnök az eljárást megszünteti, ha megállapítható, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt korábban más békéltető testület előtt eljárást indítottak, közvetítői eljárást indítottak, per van folyamatban vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak. A tanács határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse. 2003-ban 2396 panaszt vizsgáltak, melynek 34%-a megalapozatlan volt, 37%-a egyezséggel került rendezésre, 21%-ban pedig ajánlás született.
2011. július 1-től létezik egy másik békéltető testület: a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT), melynek hatáskörébe és illetékességébe tartozik a fogyasztó és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 4.§-ában meghatározott szervezetek és személyek (pénzügyi szolgáltató) pl. bankok, biztosítók, pénzügyi vállalkozások, pénztárak, befektetési szolgáltatók stb. között – a nyújtott szolgáltatással kapcsolatban – létrejött szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügyek (pénzügyi fogyasztói jogviták) bírósági eljáráson kívüli rendezése. A PBT-t tehát a PSZÁF alapította, jelenleg pedig az MNB finanszírozza és működteti. Az MNB-n belül független szervezet, szakmai kérdésekben nem utasítható. Önállóan perelhető, döntéseit a Fővárosi Törvényszék előtt lehet megtámadni. A per nem közigazgatási per. A szervezet a 98/257/EK ajánlás elvei szerint működik. Eljárása szintén kizárólag magánszemély fogyasztói kérelemre indul, ingyenes és 90 napon belül hoz döntést, mely az általános békéltető testülethez hasonlóan 30 nappal meghosszabbítható. Eljárási szabályait egyebekben jórészt az általános békéltető testülettől nyerte. Attól eltérően azonban a tanácsok tagjai nem választhatóak, valamint a PBT csupán a fővárosban működik. Ez utóbbinak áthidalására együttműködik a kormányhivatalokkal, valamint a Jogi Segítségnyújtó Hálózattal. Jellemzője az egyezségre való törekvés, hiszen ez az eljárásának az egyik alapcélja. Ennek hiányában kötelezést vagy pedig ajánlást tesz attól függően, hogy történt-e alávetés. Az eljárás a magánszemély fogyasztó kérelmére indul. Az eljáráshoz fontos az alávetés megvizsgálása, hiszen annak tükrében tud hatékony jogorvoslatot nyújtani. A PBT esetében is létezik általános alávetés, melyben 77 szolgáltató vállalta, hogy egyezség hiányában a kötelezésnek magukat alávetik. Az általános alávetést egyebekben ügykörhöz és értékhatárhoz is lehet kötni. Ezt egészíti ki az eseti alávetés, amely a pénzügyi szolgáltatók 70%-át teszi ki. Új kategóriaként jelenik meg az un. jogszabályi alávetés a devizahitelesek ügyeiben. 2013-ban 4692 kérelem érkezett a PBT-hez, amelyből 3996 ügyet le is zártak, 1296 kérelmet elutasítottak, 1185 egyezség született, 75 esetben hozott ajánlást és 14 esetben kötelezést. Tervei között szerepel a kérelmezői kör kiszélesítése (ne csak magánszemélyek), egyszerűbb ügyekben egyszerűsített eljárás és egyszemélyes eljárás hármas tanács helyett, valamint a méltányossági ügyekre kiterjedő hatáskör megteremtése. Fontos tudni, hogy a PBT. a 2014. évi XXXVIII. törvény, valamint a megalkotás alatt álló elszámolási törvény szerint a deviza alapú hitelek és a forinthitelek elszámolásával kapcsolatban felmerülő jogviták elsődleges fóruma lesz. Döntései pedig mind a fogyasztóra, mind pedig a pénzügyi vállalkozásra nézve kötelezőek lesznek. Ebben az értelemben tehát bírósági hatáskört is fog gyakorolni.
Összességében elmondható, hogy habár mindkét szervezet hatékonyan látja el a feladatát, a PBT számára az MNB keretei közé való betagolódás fontos védelmet jelent, megadja a tekintélyét, valamint ez a jogkövetést is elősegíti. Alappal tarthatnak ugyanis a pénzintézetek attól, hogy a felügyeleti szerv kötelékében működő testülettel nem célszerű szembefordulni. Ez az ösztönző erő az általános békéltető testületnél nincsen meg. Feltehetően az általános békéltető testületek finanszírozása sem hasonlítható a PB T-jéhez, előbbi a mindenkori költségvetési megszorításoknak is jobban kitett. Mindkét testület web oldala felhasználóbarát: mind az eljárási szabályok, mind a vonatkozó jogszabályok egyértelműen beazonosíthatóak. A panaszos ügyintézését mindkét esetben kérelem minta is segíti.
Végezetül a munkaügy területén működik a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ), mely a kollektív munkaügyi viták (érdekviták) feloldására szolgál. Ide tartozik a kollektív szerződések megalkotása, módosítása körüli vita, a csoportos létszámcsökkentés egyeztetési szakasza, a sztrájk előtti egyeztetés, valamint a szakszervezet és az üzemi tanács működését érintő vita. Státusza a feladatai alapján speciális, inkább mediációnak tekinthető (a felek megállapodáshoz vezetése). Feladata a tanácsadás, tájékoztatás, közvetítés és a döntőbíráskodás. Az igénybevétele önkéntes, a bírósághoz fordulás jogát pedig nem érinti. A közvetítők/döntőbírók függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. A közvetítők és a döntőbírák listáján szereplő szakemberekből a konfliktusban érintett felek választanak, de arra is van lehetőség, hogy a felek felkérjék a szervezet vezetőjét, hogy ajánljon közvetítőt vagy döntőbírót. A szervezet kihasználtsága nem mérhető a fogyasztóvédelmi békéltető testületekéhez, igaz eléggé speciális kört érint. Az MKDSZ az idők során rendkívül nagy tapasztalatot halmozott fel, tevékenysége ugyanakkor az egyedi panaszokra nem terjed ki.
A fogyasztói jogviták (beleértve a pénzügyi, fogyasztói jogvitákat) intézése szempontjából kiemelt jelentőségű az 524/2013/EU irányelv, amely a fogyasztói jogviták online vitarendezéséről szól, s amelyet 2016. januárjáig kell implementálni. Ez egy interaktív, díjmentesen használható fórum lesz az Unió valamennyi hivatalos nyelvén.
A bevezető idézet dr. Varga Szabolcs „Alternatív konfliktus megoldási lehetőségek a szervezetek gyakorlatában” című PhD dolgozatából származik.
