Az Európai Unió Bírósága helybenhagyja a Törvényszék ítéletét, és ezzel hatályában fenntartja a Bizottság azon határozatát, amely megtiltja a MasterCard által alkalmazott multilaterális bankközi díjakat.
A C‑382/12. P. számú MasterCard Inc. és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet
2007. december 19‑i határozatával1 az Európai Bizottság megállapította, hogy a versenyjogba ütközik a MasterCard kártyás fizetési rendszerben alkalmazott multilaterális bankközi díj („multilateral interchange feeˮ, MIF). A MIF a kártyás fizetési tranzakció árának egy része, amelyet a kártyakibocsátó bank tart vissza. A kereskedők tranzakcióit bonyolító pénzügyi intézmény a kereskedőkre hárítja a MIF költségét a fizetési kártyák használatával kapcsolatos általános díjelszámolás keretében.
A Bizottság megállapította, hogy a MIF hatása az, hogy alsó küszöbértéket jelent a kereskedőkkel szemben felszámított díjak tekintetében, és ezen oknál fogva korlátozza az árversenyt. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a MIF olyan hatékonysági előnyökkel járhat, amelyek igazolhatnák a versenykorlátozó hatásait. E megállapítások alapján a Bizottság a MasterCardot és az őt képviselő társaságokat (a MasterCard Inc.‑t, valamint a leányvállalatait, a MasterCard Europe‑ot és a MasterCard International Inc.‑t) arra kötelezte, hogy a MIF hat hónapon belüli hivatalos törlésével fejezzék be a jogsértést. 2012. május 24‑i ítéletében2 a Törvényszék elutasította MasterCard által benyújtott megsemmisítés iránti keresetet, és helybenhagyta a Bizottság határozatát. A MasterCard ekkor a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése érdekében fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
Ítéletében a Bíróság elutasítja a fellebbezést, és helybenhagyja a Törvényszék ítéletét.
Először is a Bíróság megerősíti, hogy a MasterCardot vállalkozások társulásának lehetett minősíteni. A Törvényszék ugyanis helyesen állapíthatta meg, hogy a MIF‑re vonatkozó döntések meghozatalakor a szóban forgó vállalkozások arra törekedtek, vagy legalábbis elfogadták, hogy e döntések révén összehangolják magatartásukat, valamint hogy kollektív érdekeik egybeestek a döntések meghozatala során figyelembe vett érdekekkel, annál is inkább, mivel több éven át a piac szabályozásának ugyanazon célját követték, ugyanazon szervezet keretében, noha különböző formákban.
Azon kérdést illetően, hogy a MIF objektíve szükséges volt‑e a MasterCard rendszerhez, a Bíróság rámutat arra, hogy az a körülmény, hogy a MIF hiánya negatív következményekkel járhat a MasterCard rendszer működésére, önmagában nem jelenti azt, hogy a MIF‑et objektíve szükségesnek kell tekinteni, mivel a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a rendszer e díjak hiányában is ugyanúgy működőképes.
A MIF versenyellenes hatásainak értékelését illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon elméleti elemzését, miszerint a MIF eltörlése által okozott problémák közül egyeseket meg lehetne oldani az „ex post” díjszabás tilalmával (azaz annak megtiltásával, hogy a kibocsátó és az elfogadó bankok azt követően határozzák meg a bankközi díjak összegét, hogy a kártyabirtokos vásárlást végzett). E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszéknek a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzése keretében meg kellett volna vizsgálnia, hogy ezen elképzelés megvalósul‑e valószínűleg valamely szabályozási jellegű beavatkozástól eltérő módon. A Bíróság azonban megállapítja, hogy e téves jogalkalmazás egyáltalán nem befolyásolja a MIF versenyre gyakorolt hatásainak a Törvényszék által elvégzett elemzését, sem pedig a megtámadott ítélet rendelkező részét, mivel a Törvényszék mindenképpen megalapozottan támaszkodott a Bizottság elképzelésére. Az egyetlen olyan másik lehetőség ugyanis, amely első fokon felmerült, és amely lehetővé teheti azt, hogy a MasterCard rendszer MIF hiányában is működjön, valóban az „ex post” díjszabás tilalmán alapuló rendszerről való elképzelés volt.
Azon érvet illetően, miszerint a Törvényszék nem elemezte megfelelően a MIF versenyre gyakorolt hatásait, a Bíróság rámutat arra, hogy a Törvényszék ítéletében részletes vizsgálatot végzett többek között annak eldöntése érdekében, hogy a MIF korlátozza‑e azt a nyomást, amelyet a kereskedők gyakorolhatnak az elfogadó bankokra az utóbbiak által felszámított díjakról folytatott tárgyalás során. A Törvényszék tehát helyesen állapíthatta meg, hogy a MIF versenykorlátozó hatásokkal jár.
Végül a Bíróság rámutat arra, hogy a Törvényszék figyelembe vette a rendszer kétoldalú jellegét, mivel megvizsgálta, hogy a MIF milyen szerepet játszik a MasterCard rendszer „kibocsátási” és „elfogadási” részének kiegyensúlyozásában, és kifejezetten elismerte, hogy e két rész között kölcsönhatások vannak. Egyébiránt, mivel egyáltalán nem volt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a MIF‑ből az elfogadási piacon a kereskedők számára érezhető, objektív előnyök származnak, a Törvényszéknek nem kellett megvizsgálnia a MIF‑ből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket, mivel az ilyen előnyök önmagukban nem ellensúlyozhatják az e díjakból eredő hátrányokat.
1Az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/34.579 – MasterCard, COMP/36.518 – EuroCommerce, COMP/38.580 – „kereskedelmi kártyák”‑ügy) 2007. december 19‑én hozott C(2007) 6474 végleges határozat.
2A Törvényszéknek a T-111/08. sz., MasterCard Inc. és társai kontra Bizottság ügyben 2012. május 24-én hozott ítélete.
