Niilo Jääskinen főtanácsnok szerint egy tagállam engedélyezheti a könyvtáraknak a gyűjteményeikben található könyvek a jogosultak hozzájárulása nélküli digitalizálását az elektronikus olvasóhelyeken való hozzáférhetőség érdekében. A szerzői jogról szóló irányelv nem teszi lehetővé ugyan a tagállamok számára annak engedélyezését, hogy a felhasználók a könyvtár által digitalizált műveket USB‑kulcsra menthessék, azonban főszabály szerint az irányelv nem zárja ki valamely könyv magáncélú kinyomtatását.
A főtanácsnok indítványa a C‑117/13. sz. ügyben – Technische Universität Darmstadt kontra Eugen Ulmer KG
A szerzői jogról szóló irányelv1 szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szerzők számára a többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát műveik tekintetében. Mindazonáltal az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy e jog tekintetében kivételeket vagy korlátozásokat írjanak elő. Egy ilyen lehetőség áll fenn többek között a nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak2 esetén, amelyek kutatás vagy egyéni tanulás céljából, a gyűjteményeikben található műveket a nyilvánosság egyes tagjai számára hozzáférhetővé teszik az e célra kijelölt terminálokon.3 Jelen ügyben a Bundesgerichtshof (német szövetségi bíróság) ezen, Németország által alkalmazott lehetőség hatályának pontosítását kéri.
A Bundesgerichtshofnak a Technische Universität Darmstadt (darmstadti műszaki egyetem) és az Eugen Ulmer KG német kiadó közötti jogvitában kell döntést hoznia.4 A német kiadó meg akarja akadályozni, hogy (i) az egyetem a gyűjteményében található, a német kiadó által kiadott egyik könyvét digitalizálja,5 valamint hogy (ii) a könyvtár használói a könyvtár elektronikus olvasóhelyein e művet kinyomtassák vagy USB‑kulcson tárolják és/vagy e többszörözött példányokat a könyvtár helyiségiből kivigyék. Az egyetem ugyanis digitalizálta a szóban forgó könyvet és az elektronikus olvasóhelyeken rendelkezésre bocsátotta.6 Az egyetem elutasította a kiadónak az általa kiadott tankönyvek elektronikus könyvekként (e‑books) történő megvásárlására és használatára vonatkozó ajánlatát.
A mai napon ismertetett indítványában Niilo Jääskinen főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedett először is, hogy noha a jogosult a könyvtár részére műve felhasználására vonatkozó felhasználási szerződések megkötését ajánlja fel méltányos feltételek mellett, a könyvtár hivatkozhat a kijelölt terminálokra tekintettel biztosított kivételre.7 Jääskinen főtanácsnok szerint csak a szerződéskötést követően nem hivatkozhat a könyvtár e kivételre.
Ezt követően a főtanácsnok megállapítja, hogy nem ellentétes az irányelvvel, ha a tagállamok a könyvtáraknak jogot biztosítanak a gyűjteményeikben szereplő művek digitalizálására, ha ez szükséges e műveknek az e célra kijelölt terminálokon a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéhez. Ez az eset áll fenn amennyiben régi, akár sérülékeny vagy ritka, szerzői jogi védelem alatt álló művek eredeti példányainak védelméről van szó. Ez vonatkozhat a tanulmányaik keretében nagy számú tanuló által megtekintett művek esetére, amelyek tekintetében fennállna annak veszélye, hogy az ezekről készült másolatok aránytalan elhasználódáshoz vezetnek.
N. Jääskinen mindazonáltal pontosítja, hogy az irányelv nem teszi lehetővé valamely gyűjtemény teljes digitalizálását, hanem csupán az egyes művek digitalizálását. Az e célra kijelölt terminálok használatának lehetőségét nem lehet arra felhasználni, hogy elkerüljék a mű elegendő számú fizikai példányának megvásárlását.
Végül N. Jääskinen megállapítja, hogy az irányelv nem teszi lehetővé, hogy a terminálok használói a terminálokon hozzáférhetővé tett műveket USB‑kulcsra menthessék. Felhívja arra a figyelmet, hogy a terminálok részére biztosított kivétel a közvetítéshez való kizárólagos jog alóli kivételt képez. A főtanácsnok álláspontja szerint a közvetítés fogalma kizárja a szóban forgó kivétel keretéből a mű USB‑kulcsra történő mentésének lehetőségét, mivel itt nem a könyvtár általi közvetítésről van szó, hanem a felhasználó által készített magáncélú digitális másolatról. Emellett az ilyen többszörözés nem szükséges a kivétel hatékony érvényesülésének megőrzéséhez, még ha a felhasználó számára hasznos is lenne. Ezenkívül a szóban forgó kivétel nem terjed ki arra a cselekményre, amelynek keretében a könyvtár saját digitális másolatát annak érdekében teszi hozzáférhetővé a felhasználó számára, hogy az további másolatot készíthessen és azt USB‑kulcsra menthesse.
Noha a főtanácsnok úgy véli, hogy a terminálok részére biztosított kivétel hatálya alá nem tartozik a papírra történő nyomtatás sem, mindamellett megjegyzi, hogy a terminálokon hozzáférhetővé tett mű kinyomtatása tartozhat az irányelv által előírt más kivételek, mint többek között a magáncélú másolat kivételének hatálya alá. E tekintetben a főtanácsnok nem lát különbséget a könyvtár állományában szereplő fizikai művekből történő egyes oldalak fénymásolata és a digitális másolatból történő nyomtatás között. A széleskörű jogellenes terjesztés veszélye, amely a digitális másolatok esetében fennáll, nem létezik a papírra történő nyomtatás esetén.
1Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.).
2Az ilyen nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak tevékenysége közvetlenül vagy közvetve sem irányul kereskedelmi vagy gazdasági célra. Ugyanez vonatkozik, ugyanilyen feltételek mellett, az oktatási intézményekre, múzeumokra, valamint az archívumokra.
3„[A]z adásvételi vagy felhasználási feltételek alá nem eső, [szóban forgó] intézmények gyűjteményeiben szereplő műveknek, illetve más védelem alatt álló teljesítményeknek a nyilvánosság egyes tagjai számára közvetítéssel, illetve hozzáférhetővé tétellel, kutatás vagy egyéni tanulás céljából történő felhasználása, az említett intézmények helyiségeiben e célra kijelölt terminálokon” (az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének n) pontja).
4Az alapeljárás „irányadó eljárás” jellegű. Az egyetemet a Deutscher Bibliotheksverband e.V. (német könyvtárszövetség), valamint ez utóbbi európai megfelelője, a The European Bureau of Library, Information and Documentation Associations (Eblida) támogatja. A kiadót a Börsenverein des deutschen Buchhandels (német könyvkereskedelmi unió) támogatja. A főtanácsnok szerint ez mutatja, hogy a jelen ügy milyen jelentőséggel bír a könyvtárak, a szerzők és a kiadók (különösen a tudományos kiadók) számára.
5Winfried Schulze „Einführung in die neuere Geschichte” (Bevezetés az újabb kori történelembe) c. tankönyvéről van szó.
6Ezen olvasóhelyeken nem lehetett a műből egyidejűleg annál több példányt lehívni, mint ahány példány a könyvtár állományában rendelkezésre állt.
7Azaz egy ilyen ajánlat nem jelenti azt, hogy a szóban forgó mű esetén adásvételi vagy felhasználási feltételek állnak fenn a 3. lábjegyzetben hivatkozott irányelv rendelkezése szerint.
