Magyarország aktív közreműködésével alakult meg a 300 millió embert felölelő Balkáni és Euro-mediterrán Térség Igazságügyi Tanácsainak Hálózata. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Magyarország, Moldova, Montenegró, Olaszország, Románia és Törökország igazságügyi igazgatási szervezeteinek képviselői a 2014. május 12-13-án Bukarestben megrendezett IX. konferencián írták alá az erről szóló okiratot. Az alapszabály kidolgozásában kiemelkedő szerepet vállalt az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT). A Magyar Igazságügyi Akadémián márciusban 5 ország részvételével tartott munkacsoporti értekezleten készült el az a szövegtervezet, amelyet a tagok most elfogadtak.
Az alapszabály szerinti közgyűléssel, választott elnökkel, állandó titkársággal és öttagú irányító testülettel működő nemzetközi hálózat a jövőben hatékonyabban mozdíthatja elő a résztvevők közötti együttműködést, ami konferenciák, workshopok, szakmai látogatások, kérdőívek és kutatások szervezésére terjedhet ki. Az OBH és az OBT a jövőben is meghatározó szereplője szeretne lenni a közös munkának, mivel a magyar igazságszolgáltatási igazgatási rendszer több eleme is példaértékű a régióban. Magyarország éppen ezért továbbra is szívesen ellátná az állandó titkársági feladatokat.
A balkáni térség igazságügyi tanácsainak együttműködése 2006-ban kezdődött. A résztvevők évi rendszerességgel megrendezett konferenciák keretében tárgyalták meg az igazságszolgáltatás szakmai, bírósági integritási és igazgatási aktualitásait nagy hangsúlyt fektetve a tapasztalatcserére. Az első 7-8 év azonban konkrét programok és célirányos szerveződések nélkül telt el, bár önmagában már annak is nagy jelentősége volt, hogy a balkáni térség országai egymás felé fordultak. A tagállamok ugyanis évszázadokon át nem voltak egységesek, így fel sem merülhetett, hogy közöttük artikuláltabb szerveződés jöjjön létre. Az együttműködés szorosabbá tétele iránti törekvés az utóbbi két évben erősödött fel. Az Országos Bírói Tanács és az Országos Bírósági Hivatal – meglátva a hálózatban rejlő szakmai lehetőségeket – felkarolta a kezdeményezést. A határozott szervező – koordináló munka eredményeként pedig létrejött egy történelmi jelentőségű összefogás a balkáni régióban.
A magyar igazságszolgáltatás példaértékű a térségben! – Beszélgetés Dr. Fazekas Sándorral, a Fővárosi Törvényszék elnökével, a magyar delegáció tagjával
Sikertörténet a balkáni együttműködés szorosabbra fonása?
Én mindenképpen sikertörténetként élem meg, és nagy jelentőségűnek tartom a szerveződést. Részben azért, mert már 2006-ban megindult a szervezése annak, hogy a balkáni térség igazságszolgáltatási tanácsainak együttműködését formális keretek közé tereljük. Annak idején az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezdte meg az ezzel kapcsolatos munkát. Ezt vette át, illetve karolta fel az Országos Bírósági Hivatal. Ugyan az első 7-8 év programok és célirányos szerveződések nélkül telt el, már önmagában annak is nagy jelentősége volt, hogy a balkáni térség országai egymás felé fordultak, hiszen a tagállamok évszázadokon át nem is voltak egységesek. A munka az utóbbi két évben pörgött fel, annak ellenére, hogy a titkárság korábban is itt működött Magyarországon. De lássuk be, lehetett volna egy kicsit intenzívebben szervezni a tevékenységet.
Mire gondol konkrétan?
Némiképp hasonló az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának (ENCJ) munkája, amelyben Magyarország 2011 óta megfigyelőként látja el a különböző munkacsoportokban a feladatait. A földrajzi differenciákból adódóan azonban joggal merült föl már 2006-ban, hogy a keleti régiónak is legyen efféle saját szerveződése. És ez nemcsak a távolság miatt alakult így, hanem az állam-, jog és politikai történeti fejlődésből, illetve annak az esetleges elmaradottságából adódóan. Ha azt vizsgáljuk, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegro hol tart most a jogállamiság fejlesztésében, akkor nyilvánvaló, hogy távolabb attól az angliai, francia vagy német modelltől, amely évszázados hagyományra tekint vissza. Magyarországnak ugyanakkor komoly vezető szerepe lehet ebben a régióban, mert a tagállamok képviselői szerint lehet tanulni a magyar modellből: érdekes és elgondolkodtató, hogy ami éles kritika tárgyát képezte a Velencei Bizottság előtt, vagy Brüsszelben, az példaértékűnek tűnik a balkáni térségben.
Ráadásul 300 millió embert érint. Ez hatalmas szám!
Igen, így van! És természetesen ennek megfelelő az igazságszolgáltatás jelentősége, nagyságrendje is. Ezért is nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország vezető szerepet játszhatott az előkészítés szakaszában. Az OBH, az OBT közreműködésével, az utóbbi két évben felélénkítette a kapcsolattartást, a honlapszerkesztést és az egyéb olyan feladatokat, amelyek új vért pumpáltak a szervezetbe. Komoly elismerést kaptunk az alapító okirat megszerkesztése miatt is. Március 19-20-án véglegesítettük a javaslatot. Igen nagy energiát fektettünk abba, hogy a Rómában és Isztambulban megfogalmazott alapelveket sorba rendezzük, és kellő operatív, normatív szabályozással lássuk el itt Budapesten. A Magyar Igazságügyi Akadémián tartott kétnapos tanácskozáson a legjobb tudásunk szerint mindent megtettünk annak érdekében, hogy Bukarestben ez az alapnorma-szöveg, amelyet a működés szempontjából a szervezet alaptörvényének, alkotmányának is nevezhetünk, elfogadható legyen.
Hogy sikerült ez a munka?
Remekül, amit az is bizonyít, hogy az elektronikus úton már jóval a bukaresti konferencia előtt eljuttatott szöveghez nem érkezett írásbeli észrevétel, és a tagszervezetek a közgyűlésen sem tettek módosító javaslatot. Nem volt könnyű, de megérte. Büszke is vagyok mindenkire, aki az OBH vagy az OBT részéről részt vett a folyamatban.
Úgy hírlik, Ön vállalta magára a feladat nagy részét.
Az a megtiszteltetés ért, hogy én moderáltam a vitát, és a normaszöveg véglegesítésében is aktív szerepet játszottam. De természetesen egy kiváló kollégákból álló csapattal dolgoztam. Az elkötelezettség mindenki részéről egyértelmű volt, úgy éreztük, hogy most vagy soha! És őszintén mondom, ebből a szempontból nagyon nagy megbecsülést szerzett Magyarország.
A jövőben is hasonló aktivitásra törekednek?
Mindenképpen! Sok tapasztalatunk van az ENCJ-ből, ismerjük a nemzetközi szervezetek működését, és szentségnek tartjuk azokat az elveket, amelyeket az alapdokumentumunk megfogalmaz. Különösen fontosnak tartjuk, hogy ebben a régióban is kialakuljanak majd olyan munkacsoportok, együttműködési formák, amelyek lehetőséget biztosítanak a tudásmegosztásra. Ennek érdekében – reményeink szerint – a tisztségviselők megválasztása után továbbra is Magyarország viheti az állandó titkárságot, és általában meghatározó szerepet játszhat majd a szervezet működésében.
Van más elképzelésük is személyzeti oldalról?
Felmerült, hogy szerepet vállalnánk az irányító bizottságban az első választás alkalmával. Ez egy öttagú testület lesz, amelyben a kilenc tagállamból öt képviselteti magát. Azt gondolom, hogy az a megbecsültség és elismerés, amelyet Magyarország kapott, biztos elég lesz ahhoz, hogy ha egy ilyen pozícióra jelentkezünk, akkor elfogadják azt.
Térjünk vissza egy kicsit magához a szervezethez. Milyen feltételekkel lehet csatlakozni?
Egyetlen alapfeltétel van: el kell fogadni az alapító okirat preambulumában és a bevezető szakaszában meghatározott feltételeket, azaz a bírák függetlenségének biztosítását, a jogállamiság erősítését, a központi igazgatás és a nem központi igazgatás fejlesztését, valamint az együttműködés igényét. A jelentkező szervezet vagy szervezetek, ezt követően egyszerű többséggel kerülhetnek be a tagok közé. Egyébként már többen jelezték, hogy szeretnének belépni. A bukaresti konferencián Koszovó merült fel, de a román vendéglátók jelezték, hogy Szerbia és Horvátország is érdeklődik a szerveződés iránt.
És milyen kötelezettségeik vannak a belépő országoknak?
Együtt kell működniük a programok megvalósításában, és el kell látniuk a rájuk bízott feladatokat azokban a munkacsoportokban, amelyeket a későbbiekben alakít ki a hálózat. Tehát az aktivitás, a tudás átadása, illetve kölcsönös kicserélése, kötelezettség lesz. Emellett természetesen pénzügyi kötelezettségek is felmerülnek, de ezek véleményem szerint vállalható költségek. Egyelőre nemzetközi támogatás nélküli működésben gondolkodunk.
A márciusi egyeztetés után 4 területet jelöltek meg a közeljövő feladataiként: az etikai kódexet, a szakmai képzéseket, a szervezeti átalakítás kérdéseit – különös tekintettel a kisbíróságokra – és a nyilvánosság témakörét. Továbbra is ezek állnak a középpontban?
Bukarestben ezt a négy felvetést meg is erősítette a közgyűlés. Kettőnek – az etikai kódexnek és a nyilvánosságnak – mi voltunk az ötletadói és a kezdeményezői. A sajtónyilvánossággal kapcsolatos kérdéskör mindenütt a világon nagy probléma. A jelenlévő tagok mindegyike ugyanazokról a problémákról számolt be pl. a sajtó és a bíróság, illetve a bírák kapcsolata területén, vagy a hiteles tájékoztatással kapcsolatban, úgyhogy ebben biztos, hogy érdemes tapasztalatokat cserélni. Az etikai kódex szükségességét azért vetettük fel, mert Magyarországon most zajlik a kodifikáció. Minket eddig is érdekelt a nemzetközi gyakorlat és tapasztalat, az OBH integritás munkacsoportja és már az OBT munkacsoportja is számos olyan nemzetközi anyagot szerzett be a környező uniós országokból, amelyek a honlapon is hozzáférhetőek, olvashatóak. Kevesebb anyagunk van viszont keletről, a balkáni térségből, pedig érdekelne minket, hogy ott milyen szabályozás a jellemző. A visszacsatolás azonban ebben a körben is azt jelezte, hogy inkább tanulni szeretnének tőlünk. Ahogy a szervezetfejlesztéssel, igazgatásfejlesztéssel kapcsolatban is újra és újra az hangzott el, hogy a magyar rendszert szeretnék megismerni. Az igazságszolgáltatás irányítása ugyanis több országban is átalakulóban van, pl. Törökországban, Bulgáriában, Albániában.
Ha mindenben a magyar példa az irányadó, mi mit tanulhatunk másoktól?
Azért nyilván nem mindenben, de kétségkívül lehet belőle ötleteket meríteni. Azt gondolom, hogy a szakmai felkészítés és a büntetőjogi, civilisztikai szakterületen folytatott bírói gyakorlat a mássága ellenére is kölcsönösen számos tapasztalati tényt jelenthet. Az albán képviselő például sokat mesélt a kiemelt jelentőségű büntetőügyekről, korrupciós bűncselekményekről, valamint ezen ügyek tárgyalási- és kezeléstechnikáiról. De minden egyes szakágban – a cégbíróságtól kezdve a szabálysértési ügyig bezárólag – felmerülhetnek hasznosítható ötletek, gondolatok, csak jól kell kiválasztani a témacsoportokat.
Fontos, hogy ne csak a jó, hanem a rossz gyakorlatokat is megosszák egymással?
A negatív példa is példa, és hogyha kellő önkritikát tud gyakorolni a szervezet és az azt vezető személy, akkor az így nyert tapasztalat alapján el lehet kerülni azokat a buktatókat, amelyek másoknál felmerültek. Ha ilyenekkel találkozunk, akkor az részben erősíti a saját szisztémánkat, vagy ráismerünk a saját rossz gyakorlatunkra, amin változtatni akarunk. Úgy gondolom, hogy ezt teljesen nyitottan kell kezelni. Ezért a legfontosabb feladat, hogy a közgyűlés a szakmai irányokon belül meghatározza azokat a konkrét témacsoportokat, amelyek mindenkit érdekelnek. Biztos vagyok benne, hogy pl. a felszámolások, valamint a bonyolult civilisztikai, illetve gazdasági, büntető ügyek mindenütt örökzöld témának számítanak – ebben tudunk majd egymásnak rutinokat, tapasztalatokat átadni.
És mit profitál ebből az a bizonyos 300 millió ember?
Ez elsődlegesen az igazságszolgáltatási irányítószervek felelőssége: ha tagok vagyunk egy szervezetben és jó gyakorlatokat ismerünk meg, akkor az OBH és az OBT feladata, hogy a megszerzett tapasztalatokat, rutinokat tovább áramoltassa befelé, akár a jogalkotás, akár a jogalkalmazás felé. Ha ezt nem teszi meg, akkor hiábavaló lesz a befektetett munka. Önös érdek és saját cél ezek átadása, hasznosítása, hiszen ezzel maga az irányító szervezet is tudja magát legitimálni. Ezért bízom benne, hogy a megszerzett és kicserélt jó gyakorlatokat a tagállamok bevezetik. Az erre vonatkozó hajlandóságukat egyébként a közvetlen egyeztetéseken már jelezték is. Tőlem sokat kérdeztek például a Fővárosi Törvényszéken bevezetett team-rendszerről, amely nem feltétlenül központi igazgatási feladat, de mégis egy olyan, a bírák napi rutinját érintő terület, amelyet 20 évvel ezelőtt Svájcban és Hamburgban tanultam. Ez is alátámasztja, hogy van értelme külföldi tapasztalatot szerezni, és azt konvertálni a saját országra. A 20 évvel ezelőtt elvetett mag, most tud kibontakozni, hiszen az akkor kezdő vezetőként szerzett tapasztalatokat most tudom alkalmazni. Hiszek abban, hogy ugyanezt az utat fogják bejárni a külföldi vezetők is.
Az aláírt Alapító Okirat itt elolvasható.
