Az elmúlt hónap során 11 embert vettek őrizetbe a sanghaji hatóságok illegális gyerekkereskedelem miatt, a városban a jövőben fokozott ellenőrzés várható – adta hírül a városi tájékoztató szolgálat.
A gyanúsítottak az interneten árulták a kiskorúakat, akik sok esetben alig voltak idősebbek pár hónaposnál. Az őrizetbe vettek között közvetítők mellett biológiai szülők és vásárlók is vannak, a hatályos kínai jogszabályok szerint az adás és a vétel is illegális. A híradás szerint a gyerekekért esetenként 50 ezer jüant (1,8 millió forint) is elkértek a szülők, illetve kereskedők, utóbbiak – az “adoptálás” legálissá tételére – mintegy 4 ezer jüanért (150 ezer forint) hamis születési anyakönyvi kivonatokat is kiállítottak.
A kelet-kínai város nagyságából és közlekedési csomópont jellegéből fakadóan az országban virágzó gyerekkereskedelem regionális központjának számít, kereskedőhálózatok és megdöbbentő esetek szinte minden hónapban kerülnek az újságok címlapjára. Az internetes hirdetések mellett a közösségi oldalakon, sőt újsághirdetésekben is lehet eladókra, illetve közvetítőkre lelni, a kínai kisgyerekeken kívül térségbeliek is vásárolhatók.
A gyerekkereskedelem országos és növekvő problémát jelent, hátterében több hosszú távú trend húzódik meg. Az egyik az 1979 óta érvényben lévő, egy gyermeket engedélyező családtervezési politika, amely komoly “keresletet” teremtett jövőbeli kenyérkeresőként szolgáló fiúgyermekek iránt az országban. A lánygyerekeket elsősorban menyasszonyként értékesítik, szintén az egykepolitika következtében alkalmazott szelektív abortuszok miatt ugyanis mindenekelőtt az ország vidéki területein igen nehézkessé vált a feleségkeresés.
Sok gyermeket gyárak és termelőegységek vásárolnak meg, hogy őket mintegy rabszolgaként ott foglalkoztassák, a kislányokat gyakran bordélyházakba adják tovább a kereskedők. Ugyancsak a keresletet növeli a terméketlen párok számának folyamatos emelkedése, számuk 2010-ben az óvatos becslések szerint is meghaladta a tízmilliót. A legális örökbefogadás hosszas adminisztrációt és nem kis összeget igényel, a gyerekkereskedők ennek alternatívájaként szolgálnak, s ők azok, akik a külföldi érdeklődőket is kiszolgálják.
Az iparág nagyságáról pontos adatok nincsenek, az elrabolt gyerekek számát illetően léteznek becslések. A kínai hatóságok – név nélkül és nem hivatalos adatokat közölve – tízezerről beszélnek, az amerikai külügyminisztérium húszezerről, egyes független kínai megfigyelők pedig úgy vélik, hogy az a hetvenezerhez közelíthet.
