A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szerint nem minden esetben kötelező a késedelmesen fizető partnereknek késedelmi kamatot, és amellett minimum 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalányt is felszámítani, a lemondásnak, mint tartozás-elengedésnek ugyanis a Ptk. alapján nincs akadálya – reagált a tárca egy adószakértői véleményre.
Siklós Márta, a LeitnerLeitner vezető adótanácsadója hétfői közleményében azt írta: adószakértők szerint aránytalanul nagy terhet ró a késedelembe eső gazdálkodókra, hogy januártól kötelező a késedelmi kamat felszámolása, és minimum 40 eurónak megfelelő forintot is fel kell felszámolni behajtási költségátalányként. A szerződés költségátalányt kizáró vagy a Ptk.-tól egyéb módon eltérő rendelkezése automatikusan semmisnek minősül. Az adószakértő szerint nem tisztázott, hogy a jogosult a késedelembe esést követően jogszerűen lemondhat-e a behajtási költségátalányról.
A közigazgatási tárca közölte: a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv rögzíti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, “hogy a szerződéses vagy a gyakorlatban alkalmazott, a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó feltétel ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelező számára súlyosan hátrányos”. Az irányelvnek a “ne legyen végrehajtható” követelményét a magyar magánjog rendszerében az érvénytelenség jogkövetkezménye tudja biztosítani. A semmisség előírása tehát ezen okból nem volt mellőzhető.
A behajtási költségátalány irányelv szerint előírt átalány természetéből pedig az következik, hogy a legalább 40 eurónyi összeg akkor is követelhető, ha a jogosultnak egyébként semmilyen behajtási költsége nem merült fel. A Ptk. e tekintetben nem térhetett el az irányelvtől – hangsúlyozzák. A behajtási költségátalány mértéke, a 40 eurótól való eltérés kizárólag felfele megengedett volta szintén az irányelvből fakad, mint ahogyan az is, hogy ez a “minimum-átalány” független a késedelmesen teljesített tőkekövetelés nagyságától, vagy a késedelem időtartamától.
Az irányelv arra vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, hogy a jogosult a késedelembe esést követően jogszerűen lemondhat-e a behajtási költségátalányról, így ezt a Ptk.-ban sem kellett szabályozni, a lemondásnak – mint tartozás-elengedésnek – a Ptk. alapján nincsen akadálya. Tehát a cikk megállapítása, mely szerint ” késedelmesen fizető partnereknek kötelező késedelmi kamatot, s amellett minimum 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalányt is felszámítaniuk”, nem helytálló – közölte a tárca.
Az irányelv alapján a behajtási költségátalányt nem lehet kizárni, akkor is követelhető, ha a jogosultnak egyébként semmilyen behajtási költsége nem merült fel. A késedelmi kamat pedig a magyar jogi rendszerben objektív, kimentéstől független jogintézmény, így a behajtási költségátalánynak is annak kellett lennie az irányelv alapján – közölte a KIM.
Kapcsolódó cikk:
