Cserét pótló vétel esetén az illeték alapja a lakástulajdonok forgalmi értékeinek a különbözete. Az értékkülönbözet kialakulhat a vásárolt és eladott, illetve az eladott és vásárolt lakástulajdonok – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékeinek különbözetéből, de nem lehet nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke – foglalt állást a Kúria.
Kfv.V.35.588/2012/6.
Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy – a felperesi vagyonszerzéskor: 2011. évben hatályos – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./ sem a vagyongyarapodás, sem a negatív vagy abszolút értékű értékkülönbözet fogalmakat nem tartalmazza.
Öröklés, ajándékozás, visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni /Itv. 1.§/. A visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlan tekintetében kell alkalmazni /Itv. 2.§ /2/ bekezdés/. Ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik /Itv. 18.§ /1/ bekezdés/. A felperes akkor, amikor Magyarországon ingatlant vásárolt, az Itv. személyi, tárgyi, területi hatálya alá került.
Az Itv. meghatározza az illeték általános mértékét /Itv. 19.§ /1/ bekezdés/: a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4%, ingatlan megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.
A jogalkotó a lakástulajdon megszerzését kedvezményezte az illeték mértéke körében, ugyanis az Itv. 21.§ /1/ bekezdése szerint lakástulajdon szerzése esetén az illeték mértéke – lakásonként – 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 4%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 4% illetéket kell fizetni.
A jogalkotó az illeték mértékén túl további, az illeték alapjára vonatkozó kedvezményt is biztosít lakás vásárlásakor arra az esetre, ha a magánszemély vevő lakás vásárlása mellett a másik lakástulajdonát eladja.
Az Itv. 21.§ /5/ bekezdése értelmében lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének a különbözete. A /6/ bekezdés alapján ha az /5/ bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. A /7/ bekezdés szerint az /5/ bekezdésben említett adásvételnél a vevő az ott említett másik lakástulajdona eladását a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával vagy más megfelelő módon köteles igazolni. Ezzel egyidejűleg kell nyilatkoznia arról is, hogy a vásárláskor az /5/ bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelt.
Az Itv. idézett 21.§ /5/-/7/ bekezdései tartalmazzák az úgynevezett: „cserét pótló vétel” kedvezményét, amely elnevezés az ingatlanok cseréjére vonatkozó, az Itv. 21.§ /3/ bekezdésében foglalt szabályozás /„Lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének a különbözete.”/ hasonlóságán alapul.
A Kúria álláspontja szerint az Itv. 21.§ /5/ és /6/ bekezdésében foglalt rendelkezések együttes értelmezése és alkalmazása ad egyértelmű választ az illetékalap mikénti kiszámításának kérdésére. A szabályozás szerint az illeték alapja a lakástulajdonok forgalmi értékeinek a különbözete, és abból a /6/ bekezdésben foglalt előírásból következően, hogy ha „az értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke”, az állapítható meg, hogy az értékkülönbözet kialakulhat a vásárolt és eladott illetve az eladott és vásárolt lakástulajdonok – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékeinek különbözetéből, de nem lehet nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves, a felperes által kifejtett nyelvtani értelmezés esetén pedig nem lenne alapja a /6/ bekezdésnek.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.380/2008/4., Kfv.I.39.037/2008/8., Kfv.I.39.037/2008. számú ítéleteiben kimondta, hogy mivel a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség tulajdonszerzés esetén keletkező törvényi kötelezettség, minden egyes tulajdonszerzéshez külön – külön kapcsolódik az illetékfizetési kötelezettség. A 17/1999./VI.11./AB határozat az Alkotmánybíróság azonos megállapítását tartalmazza: „a tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik”. Alapesetben tehát tulajdonszerzésenként kell illetéket fizetni. Jogalkotói kedvezmény az Itv. 21.§ /5/-/7/ bekezdéseiben foglaltan, hogy laskás vételekor lakás eladására is figyelemmel lehet lenni az illetékezés során, és nem forgalmi érték, hanem forgalmi érték különbözete képezi az illeték alapját. E kedvezmény azonban nem mentesség, ugyanis olyan illetékmentességi szabályozást az Itv. nem tartalmaz, hogy illetékmentes lenne a vagyonszerzés, ha az eladott lakás forgalmi értéke nagyobb a vásárolt lakás forgalmi értékénél.
Normavilágosság nem jogértelmezéssel, hanem jogalkotással sérülhet, az Itv. 21.§ /5/-/7/ bekezdéseiben foglalt szabályozás – amelyek alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság számos határozatában nyilvánított véleményt – egyértelmű atekintetben, hogy illetékalapnak a forgalmi érték (számtani előjel nélküli) különbözete minősül.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
