A külföldi munkáltatója által rendelkezésére bocsátott, külföldön regisztrált gépjárművet jogszerűen használó magyarországi lakos nem sújtható a külföldi rendszámú járművet jogellenesen használókra kiszabandó bírsággal azért, mert a használat jogszerűségét nem tudja egy közúti ellenőrzés során igazolni – áll az Európai Unió Bíróságának végzésében.
A közúti közlekedésről szóló törvény előírja, hogy a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személyek főszabály szerint csak magyar hatósági engedéllyel és rendszámmal rendelkező járművel vehetnek részt a közúti forgalomban. E szabály alól kivételt jelent – többek között – az az eset, ha valaki a külföldi rendszámmal ellátott járművet Magyarország területén kívüli rendszeres munkavégzés érdekében használja. E körülményt azonban egy esetleges ellenőrzés során a helyszínen igazolni kell.
Egy Ausztriában dolgozó, de Magyarországon lakó magyar munkavállalót, aki a munkába járásra a munkaadója által számára e célból átadott, osztrák rendszámú személygépkocsit használja, közúti ellenőrzés alá vonták Szombathelyen. Mivel a helyszínen nem tudta bizonyítani, hogy hazánkban jogszerűen vezetheti a gépjárművet, ezért az ellenőrzés során elvették tőle az autó forgalmi engedélyét és rendszámát, továbbá pénzbírsággal sújtották. A bírságot – amelynek összege megegyezett a külföldi rendszámú gépjárművet hazánkban jogosulatlanul használó magánszemélyekre kiszabandó bírság összegével – azután is fenntartották, hogy az érintett bemutatta a munkáltatója igazolását arról, hogy a járművet jogszerűen használta Magyarországon.
Az esetből bírósági ügy lett, az eljáró Szombathelyi Törvényszék pedig azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a jogszerű használat igazolását a helyszíni ellenőrzésre korlátozó és az utólagos igazolás benyújtásának lehetőségét megtagadó magyar szabályozás összhangban van-e a személyek szabad mozgásának az elvével.
A Bíróság végzésében először is megállapítja, hogy a magyar szabályozás nem követeli meg a magyarországi munkavállalóktól, hogy a más tagállamban letelepedett munkáltatójuk által rendelkezésükre bocsátott gépjárművet Magyarországon nyilvántartásba vetessék. Azt azonban előríja a magyar jogszabály, hogy a munkavállaló egy közúti ellenőrzés során bizonyítani tudja a nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesülés feltételeinek fennállását. Ez a kötelezettség azonban a Bíróság szerint nem korlátozza az érintett munkavállalónak az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát.
A Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az érintettel szemben az alakszerűségek be nem tartása esetén alkalmazott nyilvánvalóan aránytalan szankció a szabad mozgás akadályának minősülhet. Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó kötelezettség megszegésének szankciója ugyanakkora összegű bírság kiszabása, mint amellyel a gépjármű nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettséget megszegő személyt sújtják. Így e szankciót nyilvánvalóan aránytalannak kell tekinteni az adott jogsértéshez képest, amely egyértelműen kevésbé súlyos, mint a gépjármű nyilvántartásba vételének elmulasztása. A Bíróság álláspontja szerint az érintett nemzeti szabályozás következményeit tekintve a nyilvántartásba vételi kötelezettség fenntartásával egyenértékű, ami viszont már akadályát képezi a munkavállalók szabad mozgásának.
E tekintetben a Bíróság elismeri, hogy az adócsalás elleni küzdelem célkitűzése igazolhatja az említett alapszabadság gyakorlásának korlátozását, ugyanakkor kimondja, hogy a vizsgált magyar szabályozás meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket. E cél ugyanis a Bíróság szerint elérhető volna akkor is, ha a jogszerű járműhasználatot igazoló iratokat az érintettek nemcsak a közúti ellenőrzés során, hanem azt követően rövid időn belül is bemutathatnák, anélkül, hogy e késedelem miatt számukra a jogellenesen külföldi rendszámú járművet vezetőkre alkalmazandó bírságot szabnák ki.
Mindezek alapján a Bíróság kimondja, hogy a vitatott magyar szabályozás ellentétes a munkavállalók szabad mozgásának elvével.
