Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) hétfőn Strasbourgban közzétett jogerős ítéletében elmarasztalta Oroszországot amiatt, hogy nem teljesítette együttműködési kötelezettségét a katyni vérengzés kivizsgálása érdekében.
Az ügyet annak a több mint húszezer lengyel áldozatnak – zömmel volt hadifoglyoknak – egyes hozzátartozói indították Strasbourgban, akiket 1940-ben Katynban a szovjet titkosrendőrség alakulatai legyilkoltak.
Az Európa Tanács égisze alatt működő emberi jogi bíróság megállapította az orosz hatóságok együttműködési kötelezettségének megszegését a tragikus eset kivizsgálását illetően, ám – illetékesség hiányában – elzárkózott attól, hogy az élethez való jog megsértése miatt is elmarasztalja Oroszországot.
Az EJEB-hez akkor lehet fordulni, ha a panaszos szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményét aláíró államok valamelyike megsértette az emberi jogokra vonatkozó egyezmény valamely előírását, és ha ez ellen a panaszos már minden nemzeti jogorvoslati lehetőséget eredménytelenül kimerített.
A strasbourgi bírák most szótöbbséggel úgy döntöttek, hogy nincs illetékességük kivizsgálni a vérengzés tulajdonképpeni elkövetésére vonatkozó, legfőbb panaszpontot, amely az európai emberi jogi egyezménynek az élethez való jog védelméről szóló passzusára hivatkozott. A katyni vérengzést ugyanis 1940-ben követték el, az Emberi Jogok Európai Egyezményét pedig csak 1950-ben fogadták el. A bíróság szerint az egyezményre hivatkozva nem lehet vizsgálni az egyezmény megkötése előtt történt eseteket.
A bíróság – ugyancsak szótöbbséggel – elvetette azt a kérelmet is, hogy állapítsák meg az orosz hatóságok részéről az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának a megsértését.
Azt ugyanakkor teljes egyöntetűséggel megállapította a bíróság, hogy az orosz fél nem mutatta a szükséges együttműködést a történtek feltárása érdekében.
Ebben az ügyben konkrétan 12 katyni áldozat 15 lengyel állampolgárságú hozzátartozója indította az eljárást. Az áldozatok között a rendőr-, illetve katonatisztek mellett volt egy katonaorvos és egy általános iskolai igazgató is.
A német haderő, illetve a Vörös Hadsereg – az erre vonatkozó előzetes német-szovjet megállapodás alapján – 1939 szeptemberében támadt rá Lengyelországra. A szovjetek 1940 májusában több mint húszezer lengyel hadifoglyot minden tárgyalás nélkül legyilkoltak, és a Katyn környéki tömegsírokban földeltek el. A tömegsírokat 1943-ban fedezték fel, amikor a területet a háborúban a németek uralták.
A Szovjetunió csak 1990-ben ismerte el, hogy Katynért történetesen nem a németeket, hanem a szovjet vezetést terheli a felelősség. Az orosz állami duma viszont csak 2010. november 26-án fogadta el azt a nyilatkozatot, amelyben megerősítették, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin utasítására hajtották végre, és hogy tovább kell dolgozni az áldozatok azonosításán, helyreállítva a legyilkoltak emberi becsületét.
