Az átalánydíjként meghatározott vállalkozói díj utólag nem csökkenthető amiatt, mert a vállalt munka elvégzése a vállalkozó számára az előzetesen tervezettekhez képest kisebb költséget igényelt – áll a Kúria elvi jelentősségű ügyben hozott határozatában.
A felek között 2009. augusztus 11-én tervezési szerződés jött létre, amelyben a felperes egy hulladékkezelő beruházáshoz kapcsolódó környezetvédelmi felülvizsgálati, tervezési és hatósági engedélyeztetési feladatok elvégzését vállalta. A mindezek ellenértékeként őt megillető tervezői díj összegét átalánydíjként határozták meg.
A szerződésben vállalt kötelezettségeit a felperes maradéktalanul teljesítette, a tervezői díj összegéből azonban az alperes 4.500.000 forintot nem fizetett meg, álláspontja szerint ugyanis a hatósági engedélyek beszerzésének költsége jóval kisebb volt az előzetesen tervezettnél.
A 4.500.000 forint tervezői díj és járulékai megfizetése iránt indított perben az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 228.400 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 4.500.000 forint és járulékaira felemelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az alperes a hatósági engedélyeztetéssel összefüggésben csupán 228.400 forint kiadás felmerülését igazolta, így a hátralékos tervezői díj ezt meghaladó részének megfizetésére megalapozottan nem tarthat igényt.
A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban az elvi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy átalánydíjas vállalkozási szerződés esetében a vállalkozónak tételesen igazolnia kell-e a munka elvégzésével összefüggésben felmerült kiadásait, illetve, hogy amiatt, mert e kiadások összege alacsonyabb az előzetesen tervezettnél, az átalánydíj csökkenthető-e.
A felmerült elvi kérdésben a Kúria álláspontja a következő:
A vállalkozási szerződésekben a vállalkozói díj összegét a szerződő felek alapvetően kétféle módon állapíthatják meg. Meghatározhatják a díjat egy összegben, átalánydíj formájában, vagy megállapodhatnak utólagos tételes elszámolásban. Ha utólagos tételes elszámolásban állapodnak meg, a vállalkozót megillető végleges vállalkozói díj kiszámítása a teljesítést követően az igazolt, elfogadott felmérés tételei alapján, a műszakilag indokolt munkatételek és beépített anyagok szerint történik meg. A vállalkozónak ilyenkor a ténylegesen elvégzett munka teljes mennyiségét, és beépített anyagot is tételesen kell igazolnia. Abban az esetben azonban, ha a felek a vállalkozói díjat végleges jelleggel a szerződés megkötésekor – a vállalkozó előzetes kalkulációjának eredményeként – egy összegben, átalányáron határozzák meg, a megállapított fix díjtól sem felfelé, sem lefelé nem lehet a létesítmény átadása után eltérni. A számlázott vállalkozói díj ilyen esetben – a szerződés módosításának minősülő pótmunkavégzés esetétől eltekintve – a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg, ezt az összeget a megrendelő az esetleg alacsonyabb költségekre hivatkozással sem csökkentheti, és a vállalkozó sem számíthatja hozzá a díjhoz a többletmunka költségvonzatát. Ennek megfelelően a vállalkozónak átalánydíjas szerződés esetében a felmerült költségeit nem kell külön tételesen igazolnia.
Mindezekre tekintettel az alperes sem tarthatott igényt a perbeli esetben az előzetesen tervezettekhez képest alacsonyabb költségekre hivatkozással a felperest megillető átalánydíj csökkentésére.
A kifejtettek értelmében a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
