Egy kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonásával kapcsolatos ügyben a Kúria több eljárásjogi és anyagi jogi kérdésben is elvi jelentősségű döntést hozott.
A perben eljárt bíróságok az I. r. alperes jogelődje, valamint a felperes mint hitelfelvevők (a felperes egyben mint zálogkötelezett) és a II. r. alperes mint hitelnyújtó közötti hitel- és zálogszerződés érvénytelenségét állapították meg a Ptk. 14/B. §, illetve a Ptk. 215. § (1) és (3) bekezdése alapján, mivel az I. r. alperes jogelődje cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt az ügyletkötéskor. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállítása körében egyetemlegesen kötelezték a felperest és az I. r. alperest a kölcsönösszegből még fennálló tartozások és kamatai visszafizetésére, valamint rendelkeztek a felperes ingatlanát terhelő jelzálogjog törléséről. Az ügy több eljárásjogi és anyagi jogi elvi kérdést is felvet, a kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonásával kapcsolatban.
1. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásáról a bíróság csak erre irányuló kereseti kérelem alapján dönthet. A felperesnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete azonban az alperes ellenkérelme és viszontkeresete hiányában is megalapozza a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy döntsön az alperesnek visszajáró szolgáltatásról (2/2010. (VI.28. PK vélemény 7) pontja). A perbeli esetben a felperes magát nem tekintette kölcsönfelvevőnek (hanem csak zálogkötelezettnek) és ezért a hitel és zálogszerződés érvénytelenségének a megállapítása mellett csak az ingatlanára bejegyzett jelzálogjoga törlését kérte. A II. r. alperes ellenkérelme viszont az eredeti állapot helyreállítására irányult. Kérdés, hogy ha a felperes az érvénytelenségi jogkövetkezmények levonásának csak egy elemét (adott esetben a jelzálogjog törlését) kéri, akkor ez valamint az alperes ellenkérelme elegendő-e ahhoz, hogy a bíróság teljeskörűen levonja az érvénytelenség jogkövetkezményét, vagy ehhez az adott esetben a II. r. alperes viszontkeresete kellett volna. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállíthatóságának egységessége folytán nem követeltek a II. r. alperestől viszontkeresetet és megelégedtek az ellenkérelemmel, hiszen a felperes által a keresetben kért jelzálogjog törlésére sem kerülhetett volna sor anélkül, hogy a bíróság a még nem törlesztett kölcsönösszeg visszafizetésére ne kötelezze a hitelfelvevőket.
2. Az azonos perbeli oldalon álló szerződő felek egymással szembeni marasztalására általában nincs lehetőség (2/2010. (VI.28.) PK vélemény 11. pont). A jelen ügy azonban jó példa arra, hogy előállhat olyan perfelállás, amikor az eredeti állapot teljeskörű (egységes) helyreállításának a követelménye megkívánja az alperesek egymás közötti marasztalását (az adott esetben a felperes és az I. r. alperes egyetemleges kötelezését a II. r. alperes javára).
3. Elvi kérdésként vethető fel, hogy kölcsönszerződésnél egyáltalán helyreállítható-e az eredeti állapot, figyelemmel arra, hogy bár tulajdonátruházó eleme is van a szerződésnek, e szerződésfajta lényegadó sajátossága még sem ez a mozzanat, hanem az idegen pénz használatának a ténye, ami viszont irreverzivilis. Az eljárt bíróságokban ez az aggály fel sem merült és az eredeti állapot helyreállítása körében a felvett kölcsönből még nem törlesztett tőkeösszeg és kamatai (1/2010. (VI.28.) PK vélemény 9. pont) visszafizetésére kötelezték a kölcsön felvevői.
4. A perbeli hitel és zálogszerződés kifejezetten kimondta, hogy a kölcsönnyújtás oszthatatlan szolgáltatás, a hitelfelvevők pedig egyetemleges kötelezettek. Erre, valamint arra tekintettel, hogy az érvénytelen rész nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az I. r. alperes jogelődjének korlátozott cselekvőképessége az egész szerződés semmisségét eredményezi (Ptk. 239. § (1) bekezdés), tehát a szerződés a felperes és a II. r. alperes relációjában is semmis, függetlenül a felperes cselekvőképességétől. Ehhez képest az elsőfokú bíróság feleslegesen lefolytatott bizonyítás alapján állapította meg azt, hogy a felperes gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt az ügyletkötéskor.
5. A felperes a felülvizsgálati kérelemében azon az alapon vitatta az egyetemleges visszafizetési kötelezettségét, hogy semmis szerződésen nem alapulhat egyetemlegesség. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartó döntésében egyetértett a másodfokú bíróság azon érvelésével, amely szerint az, hogy a felek a szerződésben egyetemleges kötelezettek voltak, a szerződés érvénytelensége ellenére kihat arra, hogy a felek az eredeti állapot helyreállítása során is egyetemleges kötelezettek. Az jelenti ugyanis az eredeti állapot helyreállítását, hogy amit egyetemleges kötelezettként vettek fel, azt egyetemlegesen is fizessék vissza.
Pfv.VI.21.596/2012.
