Az Európai Bizottsággal egyetértésben mégsem lesz a Magyarországnak címzett országspecifikus ajánlások között az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggodalmakra utaló passzus – közölte kedden újságírókkal Martonyi János magyar külügyminiszter.
A magyar kormánynak sikerült elérnie azt, hogy a hazánknak címzett országspecifikus ajánlások között mégsem kap helyet az a passzus, ami az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggodalmak kezelésére kéri Budapestet. Erről Martonyi János külügyminiszter számolt be kedden telefonon az általános ügyek tanácsát követően.
A külügyminiszter szerint ehelyett az igazságszolgáltatás erősítésének szükségességéről szóló szöveg kerül majd be az ajánlások közé, amelyekre csütörtökön Brüsszelben politikai jóváhagyásukat adják az állam- és kormányfők is, mielőtt július 9-én a pénzügyminiszteri tanács hivatalosan is elfogadná őket. A tárcavezető úgy vélte, hogy ez számos más országra is érvényes, és Magyarország egyébként is erre törekszik.
Martonyi úgy vélte, hogy nem lett volna méltányos és indokolt, „tulajdonképpen igazságtalan” lett volna az eredeti, a pénteki pénzügyminiszteri tanács által még jóváhagyott verzió. Mivel azonban az általános ügyek tanácsában senki sem jelzett kifogást, így az ajánlások már ebben az új formában kerülnek majd az Európai Tanács elé.
A kormánynak az Európai Bizottságot kellett erről meggyőznie, s miután Brüsszel belement a szöveg módosításába, így csütörtökön előreláthatóan a magyar miniszterelnöknek sem kell interveniálnia az ügyben, jóllehet az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó rész nem az egyetlen ajánlás volt, amit a kormány kifogásolt.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter múlt pénteken azt mondta, hogy a kormány az ágazati adók módosítására (alapvetően csökkentésére) és az energiaárak hatósági szabályozásának kivezetésére vonatkozó országspecifikus ajánlásokat sem tudja elfogadni, illetve továbbra is vitatja. Fenntartásait a tagállamok közül egyetlenként pénteken az ajánlásokhoz csatolt különvéleményben is nyomatékosította a kormány.
Varga Mihály múlt héten azt is előrevetítette, hogy Magyarország a csütörtökön és pénteken esedékes uniós csúcstalálkozó elé kívánja vinni az ajánlásokkal kapcsolatos fenntartásait.
A pénzügyminiszteri tanács által június 21-én politikai szinten jóváhagyott ajánlások hét fő fejezetre oszlanak, ám ezeken belül számításunk szerint összesen körülbelül 36 külön ajánlást tett a testület.
Az első „fejezetben” a fiskális politikával kapcsolatos ajánlások fogalmazódnak meg. A Bizottság (és az ajánlások elfogadása után immár a Tanács) egy hiteles és növekedésbarát fiskális stratégia végrehajtását kéri a kiadási oldalon lévő megtakarításokra fókuszáló szükséges intézkedések pontosítása révén. További elvárás az egészséges költségvetési pozíció fenntartása a konvergencia-program által lefedett idősíkon belüli középtávú (makrogazdasági) célokkal összhangban.
Minderre építve arra kérik a kormányt, hogy biztosan csökkenő pályára helyezze az államadóssági rátát, tekintetbe véve a felhalmozott makrogazdasági egyensúlyi problémákat.
Feladatként szabják meg, hogy a kormány erősítse meg a középtávú költségvetési keretet olyan módon, hogy az kötelezőbbé váljon és szorosan kapcsolja azt a numerikus szabályokhoz. Szélesítse továbbá a költségvetési tanács hatásköreit és átláthatóságát, ideértve a számokhoz kötött fiskális szabályoknak való megfelelés utólagos módszeres figyelemmel kísérését, rendszeres makrogazdasági előrejelzések elkészítését és a nagyobb horderejű politikai javaslatok költségvetésre gyakorolt hatásának vizsgálatát.
Az ajánlások második „csokra” a gazdaság normális hitelezésének a visszaállítására sarkallja a kormányt elsősorban a pénzügyi szektor tőkefelhalmozási képességének javítása, többek között a bankszektorra jelenleg nehezedő plusz teher csökkentése révén. Egy másik ajánlás a bankok portfólió minőségének javítását szorgalmazza a rossz banki eszközök bankok mérlegéből való eltávolítása révén. Ugyancsak kérésként fogalmazódik meg az új politikai kezdeményezések érintettekkel való szoros egyeztetése és annak biztosítása, hogy az új politikai intézkedések ne növeljék a hitelfelvevők körében az erkölcsi kockázatokat (főleg a jelzáloghiteleket felvevők megsegítésére vonatkozó különböző kezdeményezésekre vonatkozik).
A Bizottság (és a Tanács) a pénzügyi szabályozás és a felügyelet további javítására is felhív, egyebek mellett úgy, hogy hatékonyabb beavatkozási jogosítványai legyenek a PSZÁF-nak vészhelyzetekben. Ezen kívül egy bankszanálási rezsim létrehozását is szorgalmazza Brüsszel.
Már a harmadik ajánláscsokor része egy stabil, kiegyensúlyozottabb és kiszámítható társasági adórendszer szavatolása. Ennek jegyében a társasági adózás áramvonalasítására, és a szektorspecifikus adók által a források elosztásában előidézett torzulások minimalizálására kérik a kormányt, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását szem előtt tartva.
Arra kérik Budapestet, hogy több intézkedéssel haladjon tovább azon az úton, ami a munka foglalkoztatásbarát adóztatásához vezet. Ezek: az alacsony keresetűek adóterheinek enyhítése; a Munkavédelmi Törvény jogosultsági kritériumainak finomítása és az adózás súlypontjának a környezetvédelmi adók felé történő eltolása. Az adóbeszedés javítását és az adófizetés költségeinek csökkentését célzó, már bejelentett intézkedések teljes végrehajtását is szorgalmazza Brüsszel.
Az ajánlások negyedik része a foglalkoztatásra összpontosít. Először is a fiatalkori munkanélküliség kezelését kérik, például az úgynevezett ifjúsági garancián keresztül. További feladatul szabják az aktív munkaerőpiaci intézkedések megerősítését és az állami foglalkoztatási szolgálat ügyfelek profiljához (és szükségleteihez) jobban igazodó tevékenységét.
A Bizottság azt szeretné, ha a foglalkoztatási intézkedéseken belül csökkentenék a közmunkarendszer dominanciáját és megerősítenék az aktiválást szolgáló elemeket. A képzési programok megerősítése is feladat az élethosszig tartó tanulásban való részvétel ösztönzése érdekében. Magyarországnak a nők munkaerőpiaci részvételének ösztönzéséhez folytatnia kell az óvodai és a bölcsődei férőhelyek számának bővítését. Biztosítani kell továbbá, hogy a nemzeti társadalmi befogadási stratégia céljai valamennyi politikai területre beszűrődjenek, hogy csökkenteni lehessen főleg a gyermekeket és a romákat sújtó szegénységet.
Az ötödik fejezet támogató üzleti környezet megteremtésére hív fel, elsősorban a külföldi közvetlen befektetések számára vonzó környezet helyreállítása, a szabályozói környezet stabilabbá tétele és a piaci verseny erősítése révén. Ezenkívül elvárás a bürokratikus terhek csökkentését előirányzó intézkedések maradéktalan végrehajtása, a közbeszerzés terén a verseny javítása és további megfelelő intézkedések meghozatala a korrupció visszaszorítására.
(Eredetileg ennél a résznél fogalmazódott meg egyetlen tőmondatban az az igény, hogy „Magyarország kezelje az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó aggályokat”.)
Arra is felszólítják a kormányt, hogy távolítsa el a szolgáltatási szektorban újonnan bevezetett akadályokat, a kiskereskedelmet is beleértve. Célzott ösztönzőket is kér a Bizottság az innovatív vállalatok támogatására.
A hatodik pont a korai iskolaelhagyókra vonatkozó nemzeti stratégia végrehajtását sürgeti és annak biztosítását kéri, hogy az oktatási rendszer valamennyi fiatalt vértezzen fel a munkaerőpiac szempontjából releváns képességekkel, kompetenciákkal és végzettséggel. Feladat még a hátrányos helyzetűek, különösen a romák befogadó, normális oktatási rendszerhez való hozzáférésének javítása; az átmenet támogatása a különböző oktatási stációk között és a munkaerőpiac irányába. A Bizottság végül olyan felsőoktatási reform végrehajtását reklamálja, ami főleg a hátrányos helyzetű diákok számára teszi lehetővé a felsőfokú végzettség elérését.
A hetedik, egyben utolsó pont a hatóságilag szabályozott energiaárak fokozatos eltörlésére szólít fel, „a gazdaságilag sebezhető fogyasztók hatékony védelme mellett”. A Bizottság a nemzeti szabályozóhatóság (Energia Hivatal) függetlenségének biztosítását szavatoló további lépéseket is vár Magyarországtól. Ugyancsak elvárás az állami tulajdonú közlekedési vállalatok pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása a működési költségek csökkentése és a bevételek növelése révén.
