Az adó végrehajtási eljárásban a követelés lefoglalás jogintézményét ugyan a Vht. szabályozza, azonban a jogorvoslati lehetőségeket az Art. határozza meg. A követelés elismerését követően a kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn – szögezi le a Kúria elvi jelentőségű döntésében.
A beavatkozó adó és járuléktartozása miatt az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett. A beavatkozó a fennálló tartozás fedezetéül a 2010. június 10.napján esedékes, a beavatkozó által 00139/10 számú felperes felé kiállított 70.941.100 Ft összegű számlát jelölte meg. Az első fokú hatóság 2010. ápr. 21. –én 1703051100 számon követelésfoglalást bocsátott ki a fenti számla alapján abban foglalt összeg erejéig felperessel szemben. Egyben felhívta a felperest hogy a válaszlapon jelezze a követelés fennállását. A felperes 2010. okt. 11.én a felperes a foglalással érintett számlára a követelést elismerte, nyilatkozott hogy arra más igényt nem tart, de a követelés összegének befizetését 2011. március 31. napjáig vállalta csak. A felperes 2010. dec. 8.-i beadványában követelésfoglalás megszüntetése iránti kérelmet terjesztett elő, a korábbi 2010. okt. 11-i nyilatkozatát semmisnek kérte tekinteni, mert a beavatkozó a záró dokumentáció teljesítésének nem tett eleget, és hibás teljesítés okán vele szemben a megrendelő 2,6 millió EUR kötbér igényt jelentett be. Az első fokú hatóság a 2011. ápr. 4. napján kelt 2453022446 számú határozatával a felperest az általa elismert 70.941.100 Ft tartozás megfizetésére. A határozat kötelezés jogalapját az Art. 153. §.-ban jelölte meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 4071735443 számú határozattal az első fokú hat. helyben hagyta. Kiemelte, hogy a 2010. okt. 11.-i tartozás elismerő nyilatkozat megtételének következtében annak joghatása beállt, amelyre tekintettel az Art. 153. §- alapján jogszerűen került kötelezésre a számlában szereplő tartozás megfizetésére a felperes.
A felperes keresetét az Miskolci Törvényszék 24. K. 21.627/2011/15 számú ítéletével elutasította. Hangsúlyozta, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a korábbi követelés elismerésre és a későbbi visszavonásra tekintettel volt-e jogalapja a hatóságnak az Art. 153. §-ban meghatározott kötelező határozat meghozatalára. Szerinte nem lehetett vitatott, hogy a felperes a követelést elismerte és a Ptk. 242. §-/1/ bekezdése alapján már az elismerő felperest terhelte annak bizonyítása hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Neki kellett azt is igazolnia hogy vele szemben kötbérigényt érvényesítenek, de ezt nem tudta tényszerűen bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereset teljesítése , másodlagosan az első fokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. A jogerős ítélet ellentmondásos, jogszabály téves alkalmazásán és értelmezésén alapul, illetve a bíróság túlterjeszkedett a Pp. XX. fejezetében meghatározott hatáskörén.
Irányadó jogszabályok
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény ( Art. )153. §. (1), 159. §. (1) 144. §. a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht)110. §-111. §-112. §.
Az ítélet jogi indokolásának lényege
Miután a felperes a a követelés foglalást elismerte, az intézkedés ellen az Art. 159. §. (1) bekezdésében írt kifogással nem élt, teljesítése elmaradása esetén jogszerűen került sor az Art. 153. §-a szerinti kötelezést tartalmazó határozat meghozatalára.
A követelés elismerését követően ő tartozik bizonyítani, hogy a tartozása nem áll fenn, nem elegendő a nyilatkozata visszavonása, annak tényszerű indokát igazolnia kell.
