A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megállapította, hogy a Provident Pénzügyi Zrt. (Provident) fogyasztókkal szembeni tisztességtelen gyakorlatot folytatott, amikor pénz visszafizetési kedvezményét népszerűsítő kampányaiban nem tájékoztatta a fogyasztókat az akcióban történő részvétel lényeges elemeiről. A GVH ezért 50.000.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a vállalkozást.
A vállalkozás 2010. március 10. és 2012. április 30. között 13 különböző akciójában népszerűsítette pénz visszafizetési kedvezményét. Az akciók keretében a Provident azt ígérte, hogy azoknak az ügyfeleinek, akik a teljes futamidő alatt a kölcsönszerződésben meghatározott ütemezés szerint (azaz hetente) pontos összegben fizetnek, a kölcsönszerződés végén visszafizet egy vagy két heti, illetve egyéb összegű törlesztő részletet. A tájékoztatások zöméből azonban kimaradt az a fontos körülmény, miszerint abban az esetben, ha a fogyasztók a kölcsön futamideje alatt élnek a teljes vagy részleges előtörlesztés lehetőségével, nem kaphatják vissza a meghirdetett törlesztő részletet, miközben a fogyasztók nagy része él az előtörlesztés lehetőségével. A GVH a vizsgálat során megállapította, hogy a fogyasztók azzal sem lehettek tisztában, hogy a vállalkozás minden túlfizetést (az ügyfél szándékától függetlenül) előtörlesztésnek tekint, amely ugyan a fogyasztók számára jellemzően kamatkedvezménnyel jár és díjmentes, azonban erről egyik reklámeszközön sem tájékoztatja a fogyasztókat, így a vizsgált tájékoztatások alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére.
A GVH megállapította, hogy a vállalkozás tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott azáltal, hogy a pénz visszafizetési kedvezményét népszerűsítő kampányaiban nem tájékoztatta a fogyasztókat arról, hogy amennyiben élnek a teljes vagy részleges előtörlesztés lehetőségével, nem kaphatják vissza a meghirdetett egy vagy két heti, illetve egyéb összegű törlesztő részletet.
A GVH a jogsértés elkövetéséért 50 millió forint bírságot szabott ki a vállalkozásra. A bírság összegének magállapításakor a GVH súlyosító tényezőként értékelte többek között azt, hogy több mint két évet átfogó (bár nem teljesen folyamatos), többféle kommunikációs eszközt is magába foglaló kereskedelmi gyakorlatot valósított meg a vállalkozás a 13 vizsgált akció révén.
