A tulajdonhoz kapcsolódó építési jogosultságokban a helyi közhatalom jogalkotással okozott korlátozása kártalanítási kötelezettséget von maga után, amelynek megállapítását a tulajdonosok alanyi jogon követelhetik – áll a Kúria elvi jelentőségű határozatában.
Megalapozott a korlátozási kártalanítás iránti igény, amennyiben a települési helyi építési szabályzat hatályba lépésével az ingatlan forgalmi értéke csökkent. A korlátozási kártalanítás megfizetésére a települési önkormányzat és a fővárosi önkormányzat együttesen köteles, felelősségük aránya azonban a forgalmi értékben bekövetkező értékcsökkenésben való közrehatásukhoz igazodik.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. §-ában szabályozott „kártalanítási szabályok” az Étv. „településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézményeinek” egyike. Szemben azonban a telekalakítás vagy helyi közút céljára történő lejegyzés építésjogi intézményével, a „kártalanítási szabályok” a tulajdonhoz való jog védelmét hivatottak biztosítani az építési jogban érvényesülő közhatalmi beavatkozással szemben. Az önkormányzatok a helyi építési szabályok rendeleti megalkotásával közhatalomként korlátozzák a tulajdonhoz való jogot. Az Étv. 2000. és 2006. évben hatályba lépő módosításainak eredményeképpen e szabályok a tulajdonos védelmében – a legsúlyosabb tulajdoni korlátozások esetében – alanyi joggá tették a kártalanítási igényt. Alkotmányossági oldalról is elismerést nyert az, hogy a jogalkotó az Étv. 30. §-ával nemcsak a formálisan elrendelt építési tilalmak által előidézett, és az értékgarancia beépítésével kompenzált közhatalmi beavatkozást, hanem azt is kompenzálandó tulajdonkorlátozásként értékelte, ha a helyi építési szabályzat, vagy a szabályozási terv az ingatlan rendeltetését, használati módját úgy változtatja meg, hogy azzal a tulajdonosnak anyagi értékben mérhető kárt okoz.
A kifejtettekből az következik, hogy a tulajdonhoz kapcsolódó építési jogosultságokban a helyi közhatalom jogalkotással okozott korlátozása kártalanítási kötelezettséget von maga után, amelynek megállapítását a tulajdonosok – jelen esetben az alperesi beavatkozók – alanyi jogon követelhetik.
Az Étv.-nek a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos „Településrendezés” címe az építési igazgatási tervek egymásra épülő rendszerét alakította ki (településszerkezeti terv, szabályozási terv, helyi építési szabályzat). E tervek között pedig – a megalkotóik közötti hierarchia révén – ellentmondásmentes kapcsolat fennálltát kellett vélelmezni. Ilyen körülmények között a fővárosi és a kerületi önkormányzat között a kártalanításért fennálló helytállási kötelezettség egyenlő mértékű. Ahogy az azonban a jogerős ítéletből egyértelműen kiderül, a kerületi önkormányzat utóbb, a fővárosi közgyűlés rendeleteire tekintettel elfogadott KVSZ-ében a tulajdonosi jogokat tovább korlátozta, ez pedig esetében nagyobb helytállást tett indokolttá a kártalanítás megfizetéséből is.
