Az utazó munkavállaló vezetési szünete tartalma szerint munkaközi szünetnek minősül és eltérő rendelkezés, vagy megállapodás hiányában nem része a munkaidőnek –
[Mt.117. § (1) bekezdés d) pont, 561/2006/EK rendelet 4. cikk d), f) pont, 7. cikk, 11.cikk]
Az alperes munkáltató Kollektív Szerződése 2007. június 1-jét megelőzően a munkaközi szüneteket munkaidőként ismerte el, míg az ezt követő időszakban nem.
A peres felek között az képezte a vita tárgyát, hogy az autóbuszvezető fordákba beépített, minden 6 órás vezetési időszakot követően kiadott 45 perc vezetési szünet munkaidőnek minősül-e, melyre száz százalékos munkabér jár, vagy díjazás nélküli pihenőidőnek. A munkaügyi bíróság a vezetési szüneteket munkaidőként vette számításba, míg az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet.
A 2002/15/EK Irányelv 5. cikkében szabályozott „szünetek”, illetve a 2007. június 1-től peresített időszakra irányadó 561/2006/EK rendelet 4. cikk d) pontja szerinti „szünet”, f) pontja szerinti „pihenő”, a 7. cikkben előírt „szünet” tartalma szerint munkaközi szünetnek minősül. A 7. cikk rendelkezése szerint ugyanis 4,5 óra vezetési időszak letelte után a járművezetőnek legalább 45 perces megszakítás nélküli szünetet kell tartania, kivéve, ha pihenőidőt tart. Ez a szünet felcserélhető egy legalább 15 perces szünettel, amelyet egy legalább 30 perces szünetnek kell követnie, elosztva e szüneteket oly módon, hogy megfeleljenek az (1) bekezdés rendelkezéseinek. A 11. cikk szerint pedig a rendelet lehetővé tette, hogy a tagállamok a meghatározottnál hosszabb minimum szüneteket és pihenőidőt írjanak elő a kizárólag a saját területükön folytatott közúti szállítási munkák esetében.
Az 561/2006/EK rendelet 4. cikk d) pontja kizárja, hogy az utazó munkavállaló a szünet alatt bármilyen munkát végezhessen, ezért fogalmilag kizárt, hogy a „vezetési szünet” a munkaidő része legyen, amit a 2002/15/EK irányelv 3. cikk 2. pont (2) bekezdése deklaráltan ki is mondott. A Kkt. 18/B. § a) pontja értelmében sem minősül munkaidőnek a vezetési szünet.
