A Kúria – a rendelkezésére álló iratok alapján – azt állapította meg, hogy az átalakulás, a beolvadás során nem került sor a számvitelről szóló 2000.évi C. törvény(Sztv.) 137.§ (1) –(2) bekezdései szerinti átértékelésre (felértékelésre). A felperesbe beolvadó Kft. ezzel a lehetőséggel nem élt, a felperes pedig, mint átvevő gazdasági társaság nem élhetett, az átalakulásra a könyv szerinti értékeken került sor. Az, hogy a beolvadáskor változatlanul fennállt-e az üzleti vagy cégérték (goodwill) – erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában – nem képezhette a rendkívüli jogorvoslati eljárás tárgyát.
Az Sztv.141.§ (9) bekezdése értelmében „gazdasági társaság beolvadása esetén az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaságnál a beolvadás során az átvett eszközök és az átvállalt kötelezettségek (ideértve az időbeli elhatárolások, céltartalékok összegeit is) állományba vett – a megszűnt gazdasági társaság végleges vagyonmérlege szerinti – értékének különbözetével a saját tőkét kell a létesítő okiratnak megfelelően módosítani. A saját tőke módosítása során – az előbbieken túlmenően – a 139. § (4) bekezdése szerinti, a jegyzett tőke meghatározásánál figyelembe nem vehető részesedések értékét, valamint a 139. § (5) bekezdése szerinti, az egymással szemben fennálló követelések és kötelezettségek, időbeli elhatárolások értékeinek különbözetét a saját tőkével szemben kell kivezetni”.
Az Sztv. 139.§ (4) bekezdése kimondja, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének “különbözetek” oszlopában kell kimutatni egyesülés esetén a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének meghatározása során figyelembe nem vehető részesedések (részvények, törzsbetétek) jogelőd gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete szerinti értékét az eszközök, illetve a saját tőke csökkenéseként (a névértéknek megfelelő összeget a jegyzett tőke csökkenéseként, a névérték és a vagyonmérleg-tervezet szerinti eszközérték különbözetét az eredménytartalék változásaként). A “különbözetek” oszlop szolgál a törvényben külön nem nevesített egyéb tételek rendezésére is.
Az üzleti vagy cégértéket tehát kötelezően nem kellett kivezetni, mert a jogvita eldöntésére irányadó szabályok csak a részesedésekre tartalmaznak előírást, és jelen ügyben a beolvadás, az átalakulás során az eszközök átértékelésére nem került sor. (Az első fokú bíróság arra helyesen utalt, hogy a részesedés értéke nem független az üzleti vagy cégértéktől, ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy ez utóbbi egyenlő lenne a részesedéssel. Az üzleti vagy cégértéket ugyanis az Sztv. 3.§ (5) bekezdés 1.c) pontja alapján kell meghatározni, és a figyelembe nem vehető részesedés fogalma – a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben – nem azonos az üzleti vagy cégértékkel.)
Az első fokú bíróság tehát tévesen állapította meg az üzleti vagy cégérték kötelező kivezetését, és emiatt azt is, hogy az üzleti vagy cégértékre tekintettel értékcsökkenést sem lehetett volna elszámolni. A felperes – a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásra és az előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel – alappal hivatkozott arra, hogy a beolvadást követően jogszerűen mutatta ki könyveiben az üzleti vagy cégértéket, ezért az üzleti vagy cégértékre tekintettel elszámolt értékcsökkenést, valamint a vételár finanszírozáshoz igénybe vett külső forráson keletkezett árfolyamveszteséget levonhatta a társasági adóban, így terhére a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996.évi LXXXI. törvény 8.§ (1) bekezdés d) pontjában foglaltak megsértése nem állapítható meg.
Kfv.V.35.028/2012/10
