Több éven át óta tartó ellenállás után Luxemburg és várhatóan Ausztria is kész feloldani a más uniós tagországok állampolgárainak kamatmegtakarításait övező banktitkot. A meghátrálás a ciprusi események, a bankuniós projekt és az amerikai nyomásgyakorlás együttes következménye.
A jelek szerint lavinát indított el az off-shore adóparadicsomra épülő ciprusi üzleti modell látványos összeomlása. Néhány héttel a ciprusi válságkezelési csomag bejelentése után, ami Ciprus hosszú időn át jövedelmező adóparadicsom státuszába került, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök a héten bejelentette, hogy országa 2015. január elsejétől az uniós állampolgárok luxemburgi banki befektetései esetében kész a banktitok feloldására. Röviddel rá Ausztria is jelezte, hogy kész tárgyalni a banktitok intézményének felszámolásáról.
A bejelentés azért figyelemreméltó, mert a két fejlett és virágzó bankrendszerrel rendelkező uniós tagállam éveken át és egészen mostanáig blokkolta annak az irányelvnek a szigorítását, aminek értelmében az EU-tagországok adóhatóságai előtt többé nem maradhatnak titokban saját állampolgáraik más uniós tagállamban vezetett bankbetéteiből származó megtakarítások. A kamatadóról (vagy megtakarítási adóról) szóló korábbi jogszabály értelmében egyik országnak információt kell szolgáltatnia egy másik tagállam adóhatóságainak azok állampolgárainak náluk elhelyezett megtakarításai után kifizetett kamatok után.
Az irányelv elfogadásakor ugyanakkor három ország, Ausztria, Belgium és Luxemburg egy átmeneti időszakot kapott, ameddig a banktitok megszüntetésével járó információcsere helyett egy több éves átmenet után 35 százalékos forrásadót vethetett ki a külföldiek betétei után fizetett kamatokra. Az így beszedett adót aztán egy előre meghatározott kulcs alapján szétosztották a megtakarítás helye és az adóalany helye szerinti ország között.
Belgium később, 2010-ben önként lemondott a banktitokról és átállt az információcserére. Ausztria és Luxemburg ugyanakkor egy kiskaput kihasználva a legutolsó időkig obstruálta a megállapodást. Annak idején ugyanis a banktitok felszámolásának feltételéül szabták, hogy az EU hasonló megállapodásokat érjen el más nem uniós tag, európai országokkal, köztük Svájccal, Monacóval, Liechtensteinnel és Andorrával, elkerülendő, hogy a betétesek oda vándoroljanak. És bár az Európai Bizottság már évekkel ezelőtt kidolgozta a tárgyalási álláspontot, Ausztria és Luxemburg eddig mondvacsinált okból blokkolta a tárgyalási mandátum elfogadását és a tárgyalások megkezdését.
Ehhez képest 180 fokos fordulatként értékelhető a luxemburgi kormányfő eheti bejelentése, miszerint országa 2015. január 1-től átáll az automatikus adatcserére, legalábbis az uniós állampolgárok kamatjövedelmeit illetően. „Luxemburg számára nem egzisztenciális kérdés a banktitok fenntartása. Pénzügyi központunk nem fekete pénzből és nem adócsalásból tartja fenn magát” – jelentette ki Jean-Claude Juncker.
A banktitok felszámolása ugyanakkor csak más EU-tagországok és az USA állampolgárait érinti majd, a luxemburgiakat és más országok betéteseit nem. Utóbbiaktól továbbra is forrásadót vonnak majd le, de az adataikat továbbra is bizalmasan kezelik majd. Nem vonatkozik továbbá a titokintézmény feloldása például a részvények után fizetett osztalékokra vagy a biztosítási termékekre sem. És természetesen eleve csak a megtakarítások után kifizetett kamatokra vonatkozik majd a nagyobb transzparencia.
Ha a ciprusi események fel is gyorsíthatták a luxemburgi döntést, szakértők szerint a banktitok intézménye ebben a formában már egy ideje halálra volt ítélve, mégpedig két okból. Az egyik az egységes bankfelügyeleti mechanizmus várhatóan egy év múlva történő létrehozása, ami az ezt a szerepet betöltő Európai Központi Bank számára hozzáférést jelent majd az eurózónabeli bankok ügyfeleinek adataihoz is. A Süddeutsche Zeitung értesülései szerint Juncker ezzel már jó ideje tisztában volt és négy hónappal ezelőtt már jelezte is osztrák „bajtársainak”, hogy hamarosan bejelenti a banktitok feloldását.
A másik kényszerítő tényező, ahogy azt maga a luxemburgi kormányfő is elismerte, az Egyesült Államok nyomása volt. Egy nemrég elfogadott amerikai törvény, a FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act) értelmében ugyanis az amerikai állampolgárok kötelesek bejelenteni a hatóságoknak külföldön fenntartott bankszámláikat és szankciók terhe mellett ugyanerre kötelezi a jogszabály azokat a külföldi bankokat is, ahol amerikai állampolgárok betétei vannak. Az Egyesült Államokban is betéteket gyűjtő külföldi, így európai bankoknak a FATCA szerint meg kell adniuk amerikai betéteseik neveit, számlaszámait, banki kontóját és számlamozgásait.
„Az amerikaiak csak azokkal az országokkal hajlandók együttműködni, amelyek elfogadják az automatikus információcserét. Pénzügyi szektorunk nem vonulhat vissza az amerikai piacról” – ismerte el Juncker, aki szerint nem tagadhatják meg az európaiaktól azt, amit az amerikaiaknak megadnak.
A luxemburgi és a várhatóan osztrák térfélen is bekövetkező változás az Európai Bizottság reményei szerint felgyorsíthatja a testület által az utóbbi időkben előterjesztett, adóelkerülés és csalás elleni javaslatok kitárgyalását. Ezek közé tartozik a kamatadóról szóló irányelv szigorítása is, amire még 2008-ban tett javaslatot a Bizottság. De, egy tavaly decemberi javaslatában Brüsszel azt is kezdeményezte, hogy az EU állítson össze egy listát a nem együttműködő, unión kívüli adóparadicsomokról, és ha megtagadják az együttműködést (értsd az információcserét), akkor szankciókkal büntessék őket.
Néhány nappal ezelőtt öt uniós tagállam, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország Algirdas Semeta adóügyi biztosnak írt levélben jelentette be, hogy kísérleti alapon szorosabb együttműködést alakítanak ki az adóelkerülés elleni automatikus adatcsere terén. Az öt ország más uniós tagállamokat is felszólított arra, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez.
A téma az uniós pénzügyminiszterek pénteki-szombati dublini informális ülésén is napirenden lesz.
