Sztrájk, a munkavállalói költségkedvezmény, a munkaügyi perekben alkalmazandó illetékalapra vonatkozó rendelkezések, a megváltozott munkaképességű személyek társadalombiztosítási ellátásainak feltételeiről – A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 2013. április 8-i ülésén megtárgyalt és elfogadott témákról
Sztrájk
A Sztrájktv. közelmúltban történt módosításai, valamint a Sztrájktv. egyes rendelkezései a bírói gyakorlatban több értelmezési problémát vetett fel. Kérdésként merült fel – többek között – hogy a sztrájkjog mikor illeti meg a munkavállalókat; az mennyiben korlátozható; mit jelent a még elégséges szolgáltatás; ennek kérdésében milyen döntést hozhat a bíróság; amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Sztrájktörvény szerinti nemperes eljárásban kérelmezői, illetve kérelmezetti oldalon ki vehet részt.
A Kollégium véleménye szerint a sztrájkjog gyakorolhatósága tekintetében a konkrétan megfogalmazott egyes sztrájkkövetelések alapján lehet dönteni. Amennyiben valamely követelés tekintetében megállapítható, hogy az a sztrájkot kezdeményezők gazdasági és szociális érdekeik biztosítására irányul és a sztrájkot törvény kifejezetten nem tiltja, a sztrájkjog a munkavállalókat megilleti. A sztrájkjog gyakorlása, mint a munkavállalókat megillető alkotmányos alapjog kifejezett tiltó törvényi rendelkezés hiányában tehát nem korlátozható, nem szűkíthető a Munka törvénykönyve szerinti kollektív munkaügyi vita alanyai között felmerült, munkaviszonnyal összefüggő, kollektív szerződéses, vagy annak minősülő megállapodás eléréséhez biztosított jogra.
2010. december 31-től hatályos a Sztrájktv. 4. § (2) és (3) bekezdése, melyek értelmében a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. E kérdésben – a korábbi szabályozással ellentétben – törvényi szabályozás, illetve a felek megállapodása hiányában a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak kell döntenie.
2012. július 1-től hatályos a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény, melynek 39. §-a rendelkezik a még elégséges szolgáltatásról a közforgalmú közlekedésben. 2013. január 1-től hatályos a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény, melynek 34. § (3) bekezdése szabályozza, hogy sztrájk esetén mely szolgáltatások biztosítása, milyen mértékben és feltételekkel tartozik a még elégséges szolgáltatás körébe. A törvényben foglaltak be nem tartása esetén a sztrájk jogellenes, melynek megállapítása a Sztrájktv. 5. § (1) bekezdése alapján kérhető.
Törvényi szabályozás, illetve a felek megállapodása hiányában azonban a sztrájk akkor tartható meg, ha a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős határozata megállapította a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit.
A törvényhozó a sztrájkjog gyakorlását ellehetetlenítő magatartások megakadályozása érdekében rövid (5 munkanap) eljárásjogi határidőt határozott meg a bíróság részére, amely határidő rövidsége részletes bizonyítás lefolytatására, szakvélemény beszerzésére, esetleg szakvélemények ütköztetésére nem ad módot, ezért a Kollégium véleménye szerint a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felek által megtett ajánlatok mérlegelésével, az egyik fél által tett végső ajánlat elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával dönthet.
A Sztrájktv. 4. § (2) bekezdése a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóként jelöli meg a közforgalmú tömegközlekedés és távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveket. E felsorolás – figyelemmel arra, hogy a törvényszöveg „az így különösen” kifejezést használja – csupán példálózó jellegű.
A Sztrájktv. 2. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány 5 napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. A Sztrájktv. ugyan nem mondja ki a Kormány jogképességét a Sztrájktv. szerinti nemperes eljárásokban, de mivel anyagi jogszabályként konkrétan megjelöli a Kormányt, a Sztrájktv. alapján indított nemperes eljárás kérelmezője, illetve kérelmezettje e törvényben meghatározott speciális esetben a Kormány lehet, amit a kijelölt képviselője képviselhet.
A munkavállalói költségkedvezmény
A 2012. július 24-étől hatályos (a 2012. évi CXVII. törvény 14. § (1) bekezdésével átszámozott ) 1952. évi III. törvény (Pp.) 358/B. §-a rendelkezik a munkavállalói költségkedvezmény módosított szabályairól
E szerint ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó távolléti díj nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként résztvevő munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre jogosult. A felet a munkavállalói költségkedvezmény alapján -jogszabály eltérő rendelkezése hiányában- a keresetlevél előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően teljes költségmentesség illeti meg. A munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó adatokat a keresetlevélben fel kell tüntetni, illetve ahhoz csatolni kell a szükséges iratokat. A fél jogosultságát a bíróság a csatolt iratok alapján hivatalból vizsgálja.
A munkavállalói költségkedvezmény a Pp. 84. § (1) bekezdésében foglalt teljes költségmentességet jelent, tehát illetékmentességet, a felmerülő költségek előlegezése és megfizetése, valamint a perköltség- biztosíték letétele alóli mentességet, és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségét.
Rendelkezéseinek az új Mt. (2012. évi I. törvény) hatálybalépését követő változása miatt (mely átlagkeresetre vonatozó szabályozás hiányában 2012. július 1-jétől a távolléti díj figyelembe vételét írja elő a korábbi átlagkereset helyett), valamint a Pp. módosítására tekintettel az alábbi problémák merülnek fel.
- Miként kell eljárni a módosító rendelkezések hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben, miután a módosító rendelkezések átmeneti szabályokat nem tartalmaznak?
- Amennyiben a költségkedvezményről a rendelkezés nem történt meg 2012. július 26-áig, akkor a folyamatban lévő ügyekben milyen (mikor rögzült és távolléti díjjal vagy átlagkeresettel számított) adatok alapján van-e erre lehetőség?
- A Pp. 358/B. § a távolléti díj figyelembe vételét, míg a munkavállalói költségmentességre vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó 73/2009. (XII.22.) IRM rendelet változatlanul az átlagkeresettel történő számítást írja elő.
A munkaügyi perekben alkalmazandó illetékalapra vonatkozó rendelkezések
A Pp. 2012. július 1-jétől hatályos módosítása szerint a munkaügyi perben az egyévi távolléti díjat kell pertárgy- értékként figyelembe venni, ha a perben maga a munkaviszony vitás [Pp. 24. § (1) bekezdés b) pont]. A rendelkezés az 1/2012. közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatra tekintettel felveti azt a problémát, hogy
- A rendelkezést a már folyamatban lévő ügyekben miként kell alkalmazni?
- A munkaügyi perben a munkavállalót megillető illetékmentesség milyen módon megállapított illeték megfizetése alól mentesít?(Perszakaszonként külön kell vizsgálni a jogosultságot és számítani az illeték összegét)?
A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma ezekre a kérdésekre kollégiumi vélemény formájában kíván választ adni a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében.
A megváltozott munkaképességű személyek társadalombiztosítási ellátásainak feltételeiről
A joggyakorlat elemzés a 2008. január 1-től hatályos szabályozás után – amely az Európai Uniós jogharmonizáció része – 2011. december 31-ig terjedő időszakot vizsgálta, mert ekkor a több évtizede fennálló feltételek megváltoztatására került sor, új rendszer az un. komplex minősítés került bevezetésre.
Ennek eredményeként már nemcsak a biztosított össz-szervezeti egészségkárosodásának orvosi szempontból való értékelését kellett elvégezni, hanem a rehabilitálhatóság vizsgálata is ugyanilyen döntő szerepet játszott az egyes ellátásokra való jogosultság megítélése szempontjából. Kötelezővé vált tehát annak vizsgálata is, hogy az egészségkárosodáson túl a rehabilitálhatóság a foglalkoztatási és szociális szempontok figyelembevételével megvalósítható-e.
Ennek a kérdésnek az eldöntése során figyelemmel kell lenni arra, hogy a biztosított lakóhelye hol van, az adott térségben az átképzése vagy anélküli foglalkoztatása miképpen valósítható meg. Az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatnak mind az eljárásjogi mind az anyagi jogszabályok értelmezésével hozott döntéseit vizsgálta a csoport, elemezte a felmerült kérdéseket és utalt az egyes Legfelsőbb Bíróság, illetve Kúria által hozott iránymutató eseti döntésekre.
2012. januártól további jogszabályváltozások történtek, ezért a vizsgálat tovább folytatása indokolt.
