A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét, amikor idősebb gazdálkodók számára támogatást nyújtanak a korengedményes nyugdíjazáshoz. A tagállamok tehát nem rögzíthetik a kérelmező nemétől és gyermekei számától függően eltérően azt a korhatárt, amelytől kezdve e támogatás már nem kérhető – áll az Európai Bíróság ítéletében
A C 401/11. sz. ügyben hozott ítélet – Blanka Soukupová kontra Ministerstvo zemědělství
A mezőgazdasági üzemek életképességének javítása érdekében az Európai Unió ösztönzi a legalább 55 éves, de a rendes nyugdíjkorhatárt még el nem érő gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazását. Így azok a gazdálkodók, akik úgy határoznak, hogy korán véglegesen felhagynak minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel, a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban részesülhetnek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA). E támogatás időtartama maximum 15 év lehet, a 75. születésnapig. Ha a támogatás jogosultja rendes nyugellátásban is részesül, ez utóbbi összegét levonják a támogatásból.
A cseh jog szerint a férfiak esetében megállapított rendes nyugdíjkorhatár magasabb a nők esetében meghatározott rendes nyugdíjkorhatárnál. A nők tekintetében továbbá e korhatár az általuk nevelt gyermekek számának függvényében progresszív módon korábban elérhető.
B. Soukupová mezőgazdasági vállalkozó, és két gyermek édesanyja. 2004. május 24 én elérte az esetében a cseh jog által meghatározott nyugdíjkorhatárt. 2006. október 3 án kérte a cseh hatóságokat, hogy a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatást folyósítsanak számára, amelynek az előre kiszámított összege magasabb a cseh öregségi nyugdíj összegénél.
Kérelmét azonban elutasították, azzal az indokkal, hogy B. Soukupová már elérte a rendes nyugdíjkorhatárt. B. Soukupová, mivel úgy érezte, hogy a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata a nőkre, és különösen a gyermekeket felnevelő nőkre vonatkozó, a férfiak esetében rögzítettnél alacsonyabb rendes nyugdíjkorhatár rögzítése miatt, a cseh bíróságokhoz fordult. A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az uniós jog lehetővé teszi e, hogy a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás odaítéléséhez a kérelmezők szerint nemüktől és az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően határozzák meg a rendes nyugdíjkorhatárt.
A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a mezőgazdasági ágazatban a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás az EMOGA által finanszírozott közös agrárpolitika olyan eszköze, amelynek célja a mezőgazdasági üzemek életképességének biztosítása, és nem egy szociális biztonsági juttatás. Ugyan a rendes nyugdíjkorhatárnak a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatással összefüggésben történő rögzítése az uniós jog harmonizációja hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik, a tagállamok azonban nem hivatkozhatnak arra az eltérő bánásmódra, amelynek fenntartása a szociális biztonság területén a nyugdíjkorhatár rögzítése tekintetében számukra megengedett. Épp ellenkezőleg, mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás keretében a tagállamok kötelesek biztosítani a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot, és következésképpen megtiltani minden nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést.
Az idősebb női és férfi gazdálkodók ugyanis a korengedményes nyugdíjazás támogatása által követett cél tekintetében összehasonlítható helyzetben vannak. Márpedig az uniós joggal ellentétes az, hogy az összehasonlítható helyzeteket eltérő módon kezeljék, és hogy ennélfogva a férfiak számára objektív igazolás nélkül hosszabb határidő álljon rendelkezésre a támogatás iránti kérelmük benyújtására, mint amely a nők számára meg van határozva. Ilyen körülmények között a Bíróság hangsúlyozza, hogy a jelen esetben az eltérő bánásmód objektíve nem igazolható, mivel a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás által a mezőgazdasági ágazat strukturális átalakítására vonatkozóan követett célok nyilvánvalóan elérhetők anélkül, hogy a tagállamoknak hátrányosan megkülönböztető bánásmódot kellene alkalmazniuk.
Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy amennyiben megállapítható az uniós joggal ellentétes hátrányos megkülönböztetés és amíg az egyenlő bánásmódot visszaállító intézkedéseket nem fogadják el , a hátrányos helyzetbe hozott csoporthoz tartozó személyek számára biztosítani kell ugyanazokat az előnyöket, amelyekben a kedvezményezett csoporthoz tartozó személyek részesülnek.
