Megkezdődött a Fővárosi Törvényszéken hétfőn a svájci frank alapú devizahitelesek kontra AXA Bank polgári per, melyben 68-an kérik kimondani jó erkölcsbe és jogszabályba ütközés miatt kölcsönszerződéseik semmisségét.
Az eljárás adatai szerint összesen mintegy 30 hitelügyletben hozzávetőleg 5-15 milliós, összesen több mint negyedmilliárd forintnyi kölcsönt vettek fel 2006 és 2009 között többnyire 15-20 éves futamidőre a felperesek, akik szerint az alperesi pénzintézet – az AXA Kereskedelmi Bank Zrt., illetve 2008 szeptembere előtti jogelődje, az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt. – félretájékoztatta őket, és ha tisztában lettek volna a szerződés következményeivel, nem is mentek volna bele.
A bíró a hétfői tárgyaláson arra hívta fel a felperesek figyelmét, hogy ha keresetük eredményre vezet és a szerződések semmisek, akkor a hitelező pénzintézet akár nyomban egy összegben is követelheti a felvett kölcsönöket, mire a felperesek jelezték, hogy számukra még ez is jobb, mint ha még 10-20 évig kell tovább fizetniük a törlesztőrészleteket szerintük igazságtalan feltételek mellett, összességében aránytalanul többet, mint amennyit valójában kaptak.
Az elsőrendű felperes személyes meghallgatásán elmondta, hogy válás miatti ingatlanmegosztáshoz volt szüksége a hitelre. A reklámokból úgy értesült, hogy egy svájci frank alapú devizahitelről van szó, melynek a számszerű mutatói kedvezőek és a svájci jegybank alapkamatához igazodnak.
Hozzátette: a szerződés megkötése előtt hiteltanácsadóval tárgyalt, aki javasolta neki ezt a konstrukciót, de előzetesen szerződéstervezetet, -mintát nem mutatott, mert neki sem volt belőle. A terjedelmes, bonyolult szerződés tartalmát akkor ismerte meg, amikor a közjegyző felolvasta neki. Tájékoztatták a teljeshiteldíj-mutatóról, közjegyzői és közvetítői díjról, illetve banki jutalékról. A forinthitellel azonban nemcsak a jóval magasabb törlesztőrészletek miatt volt probléma, hanem azért is, mert ahhoz a meglévőnél jóval kedvezőbb jövedelmi viszonyokkal kellett volna rendelkeznie, tehát nem volt választási lehetősége, kénytelen volt devizahitelért folyamodni.
A felperes szerint a szerződést megelőző tájékoztatás során viszonylag alacsonyabb kamatszintet valószínűsítettek, és közölték, hogy az azt megelőző fél évtizedben milyen volt a svájci frank árfolyama, ami félrevezető volt, mert ha egy több évtizedes intervallumot néz, sokkal jelentősebb árfolyam-ingadozásokkal is kalkulálhatott volna, és úgy már nem is vette volna fel ezt a hitelt. Továbbá megtévesztő volt a felperes szerint az első hallásra kedvezőnek tűnő 1,9 százalékos kezelési költség, amelyről csak később tudta meg, hogy minden évben a teljes hátralékra vetítve meg kell fizetnie.
A devizaadós ezzel kapcsolatban szóvá tette, hogy számára érthetetlen, milyen kezelési költséget számított fel a bank, ha nem is kezelte a pénzét, továbbá elfogadhatatlannak tartotta azt is, hogy a bank nem engedte, hogy devizában törlesszen, viszont felszámolta a vételi és eladási árfolyam különbözetét.
A középkorú, egy éve munkanélküli férfi, aki fél éve nem tud törlesztőrészleteket fizetni, elmondta, hogy az utóbbi időben a szerződés felmondásával fenyegették, illetve kérdőre vonták, hogy miért nem vesz részt a devizahiteleseket megsegítő kormányzati programokban. A felperes azonban úgy véli, hogy valójában a hitelt forintban vette fel és csak forintban fizethette vissza, ezért a programok nem rá vonatkoznak.
Az elsőrendű felperes bírói kérdésre hangsúlyozta: az eljárással a jogrend helyreállítása a célja, mert úgy érzi, több ponton is becsapták és kárt okoztak neki. Benyomása szerint a bank szerződéskötés előtt igazából nem is a jövedelmi viszonyaira, hanem a fedezetül felajánlott ingatlan értékére volt kíváncsi.
Ezzel összefüggésben Bense László Erik ügyvéd, a felperesek képviselője úgy vélekedett: a banknak tisztában kellett lennie azzal, hogy devizahiteles ügyfelei valójában milyen nehézségekre számíthatnak majd a törlesztés során.
Az alperes jogi képviselője a tárgyaláson a kereset elutasítását kérte és hivatkozott egy kúriai állásfoglalásra, mely szerint a válság előtti devizahitelek nem voltak jó erkölcsbe ütközőek, társadalmi rosszallást nem váltottak ki. A bank ügyvédje megjegyezte, hogy a felperesek számára nyitva állt az a lehetőség is, hogy forinthitelt vegyenek fel, az árfolyamváltozások miatti felháborodásuk jelen helyzetben érthető, de ettől még egy szerződés nem lesz jó erkölcsbe vagy jogszabályba ütköző.
A Fővárosi Törvényszék kezdeményezi, hogy a vidéken élő felpereseket a lakóhelyükhöz közelebbi bíróságokon hallgassák meg, de még így sem valószínű, hogy a 68 devizahiteles ügye idén befejeződhet, hiszen az első tárgyaláson egy felperes meghallgatása zárult le, a következő tárgyalás pedig júniusban lesz.
