Egy jogszabályi rendelkezés megtiltja, hogy a jogerősen elítélt szerzői jogdíjat kapjon, ha alkotása összefüggésben áll az általa elkövetett bűncselekménnyel. Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybíróságtól kérte, hogy ebben a formájában semmisítse meg a rendelkezést.
A közerkölcs érvényre jutását szolgálja, és ilyen módon megfelel a jogállamiság követelményrendszerének az, hogy a jogalkotó meg kívánja akadályozni, hogy az elítélt bűnelkövetők a tettükből nyilatkozattétel és más, szerzői jogi védelem alá eső műveik kapcsán vagyoni előnyhöz jussanak – ezt hangsúlyozza indítványában Szabó Máté. Az ombudsman ezért nem találta az Alaptörvénybe ütközőnek, hogy a nyilatkozattételért nem adható ellenszolgáltatás.
Az alapvető jogok biztosa szerint azonban aránytalannak minősül a szerzői művekért kapható jogdíj kizárása, ugyanis a korlátozás rendkívül tág körben, ráadásul pontosan meg nem állapítható tartalommal érvényesül: a könyvön és dokumentumfilmen át a fotózásig magában foglal minden olyan szellemi alkotást, amelynek valamilyen köze van az elítélthez, illetve a tettéhez. Nem tesz különbséget a tartalom alapján, nincs tekintettel arra, hogy az elítélt e művekben tanúsíthat megbánást is, szolgálhat a tudomány számára is hasznos információkkal, illetve művében az általa elkövetett cselekmény akár marginális szerepet is betölthet, mindössze megemlítve azt. Nem egyértelmű az sem, hogy részesedhet-e a hasznából az elítélt, ha a saját tapasztalatait felhasználva ír egy félig fikciós művet, illetve irányadó-e a szabályozás például a tényfeltáró jellegű művekre.
Az ombudsman megjegyezte azt is, hogy a közerkölcs védelmén túl a szabályozásban legitim indokként megjelenhetne a sértettek kártérítése is, a jogalkotó azonban úgy rendelkezett, hogy a szerzői jogdíj inkább az államot illesse meg.
