A napokban a magyar kormány bejelentette, hogy egy olyan új típusú kétoldalú egyezményt szeretne kötni Svájccal, amelynek hatására radikálisan csökkenne az adóeltitkolás lehetősége, és a magyar adózók külföldi számlákon lévő pénzei hosszú távon a magyar adóbevételeket növelnék. Az ilyen típusú úgynevezett “Rubik egyezmények” az utóbbi időben kerültek a nemzetközi figyelem középpontjába, és az uniós tagállamok közül már Anglia, Ausztria, és Németország is aláírt Svájccal hasonló egyezményt.
Az Európai Unió illetékes szervei mindent megtesznek azért, hogy az adóelkerülés megakadályozása érdekében az összes kiskaput bezárják. Mivel Svájc nem az Unió tagja, az uniós próbálkozások a svájci információk automatikus megszerzésére eddig nem jártak nagy sikerrel. A tagállamok egy része ezért egyedi, kétoldalú megállapodások formájában próbálná Svájcot rávenni, hogy a külföldi bankszámlákról információkat szolgáltasson, vagy a banktitokért cserébe meghatározott adót egy másik állam költségvetésébe befizessen.
“Az adóeltitkolás elleni lépések közül nem ismeretlen az egyezménnyel történő rendezés” – mondta el dr. Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere. “Az államok többségének, ahogyan Magyarországnak is, több kétoldalú egyezménye is van a kettős adóztatás elkerülésére, és ezekben néhány cikk már rendezi az információcsere kérdését. Mivel az a szabályozás nem elég hatékony, az államok igyekeznek külön, kifejezetten az adóügyeket érintő információcserét érintő egyezmények kidolgozására és alkalmazására. Ezzel már több EU-n kívüli harmadik államot is sikeresen bevonzottak a közvetlen és automatikus információcsere rendszerébe.”
A Rubik egyezmények ehhez képest egyedinek mondhatók. Svájccal eddig Ausztria, Anglia, és Németország írt alá ilyen egyezményt, igaz a német megállapodás később a német törvényhozásban elbukott. Az egyezség lényege, hogy a számlatulajdonosok szabadon választhatnak meghatározott lehetőségek közül, de ha személyüket továbbra is titokban kívánják tartani, Svájc adófizetési kötelezettséget teljesít. A számlatulajdonosoknak három lehetőségük van: egyrészt adhatnak felhatalmazást az információk átadására; másrészt fenntarthatják anonimitásukat, de ebben az esetben átalányt, forrásadót és örökösödési adót fizetnek; harmadrészt dönthetnek úgy is, hogy kivonulnak Svájcból és megszüntetik ott lévő érdekeltségeiket.
Feltehetően a magyar kormány is ezt a modellt követve szeretne Svájccal tárgyalni és megtöbbszörözni az adóbevételeit. A modell úgy működik, mintha a múlt külön adózna a jövőtől. A már svájci bankszámlákon lévő pénzek után egy összegben vonnak le visszamenőlegesen adót és névtelenül továbbítják a más államban lévő adóhatósághoz. A jövőben várható befektetések utáni kamatra ezzel szemben egy külön adó vonatkozik, melynek meghatározott százalékát szolgáltatják csak ki.
“Az új trend az EU tagállamaira és intézményeire is nagy hatást gyakorol. Míg az adóelkerülés elleni küzdelem eddig főként a legeldugottabb és legrejtélyesebb szigetek ellen irányult, most a figyelem középpontjába Svájc, illetve az uniós tagállamok kerülnek. A folyamatnak még nincs vége. Amennyiben a Rubik egyezmények más, főként harmadik államokkal is általánosan elterjedtté válnak, jó esély van rá, hogy az államok adópolitikai célkitűzései megvalósulnak. A jövőben tehát újabb tényezőkkel és kockázatokkal kell számolnia azoknak az adózóknak, akik eddig külföldi bankszámlákon kívánták elrejteni vagyonukat az adóhatóság elől” – mondta el dr. Békés Balázs.
