A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnöke a Kúria Elnökének címzett, 2012. szeptember 6-ai keltezésű levelében jelezte, hogy eltérő az eljáró bíróságok gyakorlata az idegen pénznemben meghatározott pénzkövetelésről kiállított közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal való ellátása tekintetében. A vitatott jogkérdés lényege az volt, hogy – ha a közjegyzői okirat idegen pénznemben határozza meg a pénzkövetelést – milyen módon (forintban vagy devizában) kell meghatározni a végrehajtási záradékban a végrehajtandó követelést.
A Kúria Polgári Kollégiumának vezetése – az érintett szaktanács elnökével folytatott egyeztetést követően – a vitatott jogkérdésben elfoglalt álláspontjáról körlevélben tájékoztatta az alsóbb fokú bíróságok kollégiumvezetőit. A körlevél utalt arra, hogy az idegen pénznemben meghatározott pénzkövetelést – ha erről a közjegyzői okirat hallgat – a Ptk. 231.§-a értelmében a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni; az összeget a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. A Ptk. 231.§-ából egyértelmű, hogy az idegen pénznemben meghatározott, Magyarországon teljesítendő pénztartozást – ha a felek eltérően nem rendelkeznek – forintban kell teljesíteni. E szabály egyébként nem új keletű, szövege a Ptk. hatálybalépése (1960 május 1-je) óta változatlan.
A gyakorlatban valójában az okozott problémát, hogy a Vht. 163/A.§-a (1) bekezdésének első mondatából kitűnően a végrehajtható okiratban – tehát adott esetben a közjegyző által kiállított végrehajtási záradékban – fel kell tüntetni a kifizetés pénznemét (lerovó pénznem), amely a fentiek szerint eltér attól a pénznemtől, amelyben a szerződő felek a követelés mennyiségét meghatározták (kirovó pénznem), ugyanakkor mind a végrehajtást kérők, mind a végrehajtást elrendelő közjegyzők (bíróságok) idegenkedtek két pénznem egyidejű feltüntetésétől a végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelmet tartalmazó űrlapon.
A Kúria álláspontja szerint viszont az a megoldás, hogy a végrehajtást elrendelő szerv (bíróság, hatóság, közjegyző) a végrehajtható okiratban feltüntetett devizaösszeget a szerződés megszűnésekor, illetve a végrehajtási kérelem benyújtásakor érvényes devizaárfolyam alkalmazásával átszámítja forintösszegre, nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, mert a Ptk. 231.§-ának (2) bekezdése szerinti fizetés akkor fog megtörténni, amikor a végrehajtandó pénzkövetelést a végrehajtást kérőnek teljesítik, vagyis tipikusan akkor, amikor a végrehajtó a behajtott összeget kifizeti a végrehajtást kérőnek.
A korábbi időponttal történő átszámítás az árfolyam időközben bekövetkező változásából eredő kockázatot (veszteséget) – a Ptk. 231.§-ának (2) bekezdésével is ellentétesen – a felek szerződéses rendelkezésétől eltérő módon és mértékben hárítja a végrehajtást kérőre, illetve az adósra. Az árfolyam emelkedése esetén a hitelező kapna kevesebb pénzt, mint ami megilleti, az árfolyam csökkenése esetén pedig az adós fizetne többet, mint amennyivel a szerződés alapján tartozik.
A Kúria fenti álláspontja valamennyi idegen pénznemben meghatározott követelésre irányadó, így az – a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben – nem tekinthető a pénzügyi intézmények által nyújtott devizakölcsönnel kapcsolatos speciális iránymutatásnak. Ez értelmezés tehát a magánfelek egymás közti, idegen pénznemben nyilvántartott tartozásaira is alkalmazandó.
