Alapvető alkotmányos követelmény, hogy az alapjogok lényegi tartalmát érintő kérdéseket csak és kizárólag törvényben lehet szabályozni, rendeleti szinten nem – hívta fel ismét a figyelmet az ombudsman. Szabó Máté ezt ezúttal a Belügyminisztérium egyik rendelettervezetével kapcsolatban tartotta szükségesnek leszögezni. Az alapjogi biztos kifogásolja a szakképzésről szóló törvény egyik végrehajtási rendeletét is, amelyet Nemzetgazdasági Minisztérium dolgozott ki.
Szabó Máté nem ért egyet azzal, hogy a rendészeti feladatokat ellátó személyek által alkalmazható kényszerítő eszközökkel kapcsolatos belügyminisztériumi rendelet a törvényalkotás körébe tartozó kérdéseket is szabályozni kíván. Az ombudsman önmagában helyes előírásnak tartja, hogy az előterjesztés – a testi kényszer és a bilincs kivételével – kizárja a kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségét a magatehetetlen és a gyermekkorú személlyel, továbbá a terhes nővel szemben. A rendelkezés azonban szoros kapcsolatban áll mind az emberi méltósághoz, mind pedig a személyi szabadsághoz fűződő alapjoggal, így Alaptörvény-ellenes annak rendeleti szinten való szabályozása. Az alapvető jogok biztosa egyszersmind azt is kifogásolta, hogy a bilincselés egyes részletszabályai ellentétben állnak a megalkotására felhatalmazást adó törvény – bilincselésre vonatkozó – rendelkezéseivel.
Az alapvető jogok biztosa alkotmányossági szempontból aggályosnak tartja a szakképzésről szóló törvény egyik végrehajtási rendeletét is, mert az nem biztosít kellő időt a jogalkalmazásra való felkészülésre. Szabó Máté más egyéb mellett ugyanilyen körülmény, a szűkre szabott felkészülési idő miatt is kérte az Alkotmánybíróságtól 2012 júliusában a szakképzési, valamint a köznevelési törvény megsemmisítését.
Az ombudsman jelezte azt is, hogy a jogalkotás jelentős késedelemben van, mert törvényi előírás alapján 2012. szeptember 20-ig meg kellett volna hozni a kormányzati döntést a következő tanévben költségvetési támogatásban részesülő szakképzésekről. Felhívta az előterjesztő figyelmét arra is, hogy az állami támogatás meghatározásakor ne csak a jelenlegi munkaerőpiaci keresletet, hanem a hosszabb távú társadalmi érdekeket is vegyék figyelembe. Észrevételezte, hogy egyes megyékben olyan szakképzéseket sem fog támogatni az állam, amelyek a társadalom szempontjából kiemelten fontosak, ám nem olyan népszerűek a tanulók körében, hogy azokat „önköltséges” alapon be lehetne indítani. Így nehezen indokolhatónak tartja, hogy az előterjesztés alapján például a szenvedélybeteg gondozó képzést nyolc, a pedagógiai- és családsegítő képzést hét megyében nem fogják támogatni, miközben a sokkal inkább piaci alapon nyújtható kozmetikus vagy fodrászképzést három, a színészképzést pedig csak egy megyében zárják ki az állami támogatás köréből.
