Jól teljesítenek a magyar elsőfokú bíróságok polgári ügyekben – olvasható abban a terjedelmes tanulmányban, amelyet a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) egyik jogászi testülete tett közzé.
Az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése érdekében – az ET-tagországok kormányainak megbízásából – elemzéseket készítő, javaslatokat kidolgozó szakmai műhely (CEPEJ) kétévente állít össze átfogó jelentést a tagállamok igazságügyi, igazságszolgáltatási rendszeréről, annak általános helyzetéről és működőképességéről. A most közzétett, a 2010-es helyzetet feldolgozó tanulmányban 46 ET-országot tudtak összevetni – egyedül Liechtenstein nem szolgált a CEPEJ-nek az ehhez szükséges adatokkal. A tanulmány szövege a testület honlapján – www.coe.int/CEPEJ – megtalálható.
A bírósági ügyek elsőfokú elintézési rátájának elemzése – vagyis egy adott év alatt az elintézett ügyek, illetve a beérkezett ügyek számának az összevetése -, valamint a várható ügyintézési időtartamok összevetése azt mutatta, hogy Európában az elsőfokú bíróságok büntető ügyekben általában jobban megbirkóznak a feladattal, mint polgári ügyekben.
Az elsőfokú polgári és kereskedelmi peres ügyek elintézése 2010-ben Ukrajnában és Litvániában volt a leggyorsabb, de például Ausztria, Svájc, illetve Norvégia mellett Magyarországon is több ügyet intéztek el, mint ahány beérkezett. Az ügyek elintézésének várható ideje ebben az ügykategóriában Ukrajnában 47, Ausztriában 129, Magyarországon 150, Olaszországban 493 nap volt.
Az igazságszolgáltatásra – bíróságokra, ügyészségekre, illetve lakossági jogi segítségnyújtásra – fordított közkiadások 2008 és 2010 között ET-átlagban 18 százalékkal nőttek, ám néhány országban – a tanulmány összeállítóinak feltételezése szerint a pénzügyi és gazdasági válságnak betudhatóan – csökkentek. Ide tartozik Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Finnország, Lettország és Litvánia mellett Magyarország is. A legnagyobb arányú – mintegy 25 százalékos – csökkenés Lettországban volt, főként a fizetések megnyesése miatt. A magyar csökkenés mintegy 10 százalékos volt.
A lakosságnak közpénzből finanszírozott jogi segítségnyújtás – vagyis a rászorulóknak különböző típusú jogi képviselet biztosítása, illetve tanácsadás – elterjedtségét és mértékét illetően igen nagyok a különbségek. Százezer lakosra vetítve Hollandiában 3074, az Egyesült Királyságban 1286, Magyarországon 80, Horvátországban 75 volt az olyan ügyek száma, ahol ilyen jogi segítségnyújtás történt. A költségvetésből ilyen célra fordított pénz ügyenként az Egyesült Királyságban 3551, Hollandiában 701, Magyarországon 38, Moldovában 37 eurónak megfelelő összeg volt.
A tanulmány megállapítása szerint a jogi segítségnyújtás tekintetében alacsony mutatójú országokban is kedvező irányban fejlődnek a dolgok, és figyelembe kell venni, hogy ezekben az országokban számos segítségnyújtási forma viszonylag újnak mondható.
A bíróságokon ténykedő hivatásos bírák száma 100 ezer lakosra vetítve szintén óriási eltéréseket mutat. Hozzávetőlegesen megállapítható, hogy Közép- és Kelet-Európában viszonylag több bírót foglalkoztatnak, mint Nyugat-Európában. Írországban ez a szám 3,2, az Egyesült Királyságban 3,6, Franciaországban 10,7, Németországban 24,3, míg Magyarországon 29. Különösen magas a lakosság számához képest a bírák száma a volt jugoszláv tagköztársaságokban: Szlovéniában 49,9, Horvátországban 42,8, Szerbiában 33,7.
Ami a bírák anyagi megbecsülését illeti, itt sem jelentéktelenek a szóródások az egyes tagállamok között. ET-szinten a bírák bruttó fizetése az országos bruttó átlagfizetés 3,9-szerese. Ez a szorzó Németországban 1,7, Hollandiában 2,5, Franciaországban 3,4, Ausztriában 4, Magyarországon 4,1, Bulgáriában 7, Írországban 7,1, Olaszországban 7,3, Grúziában 7,4, Oroszországban 7,6, Angliában és Walesben 7,7, Skóciában 8, Romániában 8,2, Ukrajnában 8,6.
