Az alapvető jogok biztosa ismét kérte az Alkotmánybíróságtól annak vizsgálatát, hogy a hallgatói ösztöndíjszerződések törvényi szintű, de változatlan tartalmú szabályozása összeegyeztethető-e a foglalkozás szabad megválasztása és a felsőoktatásban való részvétel jogával. A biztos szerint ugyanis továbbra is aránytalan jogkorlátozással járnak a szerződés kötelező feltételei, így különösen a hosszú időtartamú és általános hazai munkavégzés kötelezettség előírása.
Szabó Máté a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának beadványa nyomán, még 2012. március végén kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál annak vizsgálatát, hogy összeegyeztethető-e az Alaptörvényben foglalt garanciális szabályokkal a hallgatói szerződésekről szóló kormányrendelet. Az Alkotmánybíróság 2012. július eleji határozatában megállapította, hogy a felsőoktatási törvény alkotmányellenesen adott felhatalmazást a Kormánynak arra, hogy rendeletben határozza meg az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés lényeges tartalmát. Az Alkotmánybíróság a felhatalmazó törvényi szabályt és az annak alapján alkotott kormányrendeletet megsemmisítette, így – korábbi gyakorlatának megfelelően – érdemben nem vizsgálta a további tartalmi alkotmányossági érveket.
Az Országgyűlés oktatási bizottsága még az alkotmánybírósági döntés kihirdetésének napján, 2012. július 4-én módosító indítványt nyújtott be a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításának törvényjavaslatához. Az átnevezésen túl az elfogadott törvénymódosítás változtatás, tartalmi felülvizsgálat nélkül, automatikus formában építette be a törvénybe a korábbi kormányrendelet szabályozását. Immár a felsőoktatási törvény rögzíti, hogy a végzett hallgató a diploma megszerzését követő húsz éven belül a támogatott tanulmányi idő kétszeresének megfelelő időtartamban köteles Magyarországon dolgozni, és amennyiben ezt nem teljesíti, az állami támogatás összegét részben vagy egészben vissza kell fizetnie.
Szabó Máté ombudsman újabb indítványban a korábbi tartalmi alkotmányossági aggályait fenntartotta és ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy a hallgatói „ösztöndíjszerződés” jellegénél fogva nem hasonlítható össze egy hagyományos tanulmányi szerződéssel. Továbbra is probléma, hogy a szerződő felek, azaz a hallgató és az állam nincs azonos helyzetben, a szerződéskötés gyakran hangoztatott önkéntessége pedig csak abban a – vélhetően igen szűk – körben valóságos, ahol a kedvezőbb anyagi helyzete miatt a fiatal családja az állami támogatás nélkül is képes volna a felsőfokú tanulmányok finanszírozására.
Az ombudsman álláspontja szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó törvényi szintű szabályok aránytalanul korlátozzák a hallgatók több alapvető jogát. A szerződésben a hallgató egyoldalú és hosszú időre szóló kötelezettséget vállal magára, az állam ezzel szemben továbbra is pusztán csak „törekszik” arra, hogy megfelelő munkalehetőséget biztosítson, így adott esetben a hallgató a szakterületén kívül is köteles hazai foglalkoztatónál elhelyezkedni. Az alkotmánybírósági határozat nyomán az indítvány kitér arra is, hogy a foglalkozás szabad megválasztásához való jog tartalmának értelmezése során nem hagyható figyelmen kívül a személyek szabad munkavállalására vonatkozó, kötelező erejű európai uniós jog.
Az indítvány a http://www.ajbh.hu/allam/jelentes/201202834Ai.rtf oldalon olvasható.
