Egy védjegynek az alapvető funkcióival összhangban történő kereskedelmi használatára fel nem jogosított személyek ugyanis nem tartoznak azon használók közé, akik kezdeményezhetik a „Sunrise Period” alatt e védjegy .eu domain névként történő bejegyzését
A .eu felső szintű domain nevek bejegyzése 2005. december 7‑én kezdődött. Az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” elve alapján zajlik, azaz az első kérelmező elsőbbséget élvez. Az első négy hónap – az úgynevezett „Sunrise Period” – alatt azonban kizárólag a korábbi jogok jogosultjai és az állami szervek kérhettek bejegyzést. Továbbá különbséget tettek a korábbi jogok jogosultjai között is. Ily módon az első két hónapot a nemzeti és közösségi védjegyek, valamint a földrajzi árujelzők jogosultjai számára tartották fenn. E jogok használói mindazonáltal igényelhették e kedvezményes bánásmódot. Az alkalmazandó szabályozás szerint az EURid2, az e bejegyzést végző szervezet bejegyzi azokat a domain neveket, amelyeket az a Európai Unió valamely tagállamában letelepedett vállalkozás kér.
A Walsh Optical amerikai vállalkozás honlapján kontaktlencséket és egyéb optikai termékeket kínál. Néhány héttel a „Sunrise Period” kezdete előtt bejegyeztette a „Lensworld” Benelux védjegyet. Egyébiránt „használati szerződést” kötött a Bureau Gevers‑rel, egy szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tanácsadással foglalkozó belga vállalkozással. E szerződés értelmében a Bureau Gevers‑nek be kell jegyeztetnie egy .eu domain nevet a saját nevében, de a Walsh Optical javára. Ennek megfelelően a Bureau Gevers 2005. december 7‑én, a „Sunrise Period” első napján a „lensworld.eu” domain név bejegyzésére irányuló kérelmet nyújtott be az EURid‑hez. 2006. július 10‑én e domain nevet a Bureau Gevers javára bejegyezték.
A Pie Optiek belga vállalkozás, amely kontaktlencsék, szemüvegek és egyéb szemészeti termékek internetes árusításával foglalkozik, 2006. január 17‑én szintén kérelmezte a „lensworld.eu” domain név bejegyzését az EURid‑nél. Nem sokkal azelőtt a Pie Optiek is kérelmezte a „Lensworld” szómegjelölést tartalmazó Benelux ábrás védjegy lajstromozását. Az EURid azonban e kérelmet a Bureau Gevers által előterjesztett kérelem elsőbbsége miatt elutasította. A Pie Optiek azt állítja, hogy a Bureau Gevers spekulatív és visszaélésszerű módon járt el.
Ilyen körülmények között a cour d’appel de Bruxelles (Belgium), amelyhez fellebbezéssel fordultak e jogvitában, azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa azon „használó” fogalmát, amely a „Sunrise Period” első szakaszában a bejegyzést kérheti.
A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a „használó” fogalmát az uniós jog nem határozza meg. Ezzel összefüggésben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a .eu felső szintű domain létrehozásának célja a belső piac Interneten alapuló virtuális piacon való láthatóságának növelése azáltal, hogy egyértelműen azonosítható kapcsolódást hoz létre az Unióhoz, valamint azáltal, hogy lehetővé teszi a regisztrációt az Unión belüli vállalkozások, szervezetek és természetes személyek számára egy olyan konkrét domainen, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a kapcsolódást.
E cél figyelembevételével kell bejegyezni a .eu felső szintű domainen azokat a domain neveket, amelyeket olyan vállalkozás kér, amelynek a létesítő okirata szerinti székhelye, a központi ügyvezetésének helye, vagy a gazdasági tevékenységének székhelye az Unión belül található; az Unióban székhellyel rendelkező szervezet kér, az alkalmazandó nemzeti jog sérelme nélkül; valamint az Unióban lakóhellyel rendelkező természetes személy kér. Az ilyen vállalkozások, szervezetek és természetes személyek egy vagy több domain névnek a .eu domainen való bejegyeztetésére jogosult felek.
A korábbi jogok használói közül kizárólag azok jogosultak a „Sunrise Period” alatt egy vagy több domain névnek a .eu domainen történő bejegyeztetésére, amelyeknek a létesítő okirata szerinti székhelye, a központi ügyvezetésének helye, a gazdasági tevékenységének székhelye vagy a lakóhelye az Unión belül található. Ezenkívül a korábbi jogok használói csak akkor jogosultak erre, ha megfelelnek az Unióban való jelenlét követelményének, és legalább részben és/vagy ideiglenesen rendelkeznek a jogosult helyett az érintett korábbi joggal.
Az érintett szabályozás céljaival ugyanis ellentétes lenne annak lehetővé tétele, hogy egy korábbi jog jogosultja, aki nem felel meg az Unióban való jelenlét követelményének, .eu domain nevet szerezhessen egy olyan személyen keresztül, aki megfelel a jelenlét említett követelményének, azonban még részben vagy ideiglenesen sem rendelkezik az említett joggal.
Továbbá a Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy olyan szerződés, amelyben a „használónak” nevezett szerződő fél díjazás ellenében arra kötelezi magát, hogy ésszerű erőfeszítéseket tesz egy .eu domain név iránti kérelem benyújtására és egy védjegyjogosult javára történő bejegyeztetésére, inkább egy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéssel, mintsem egy licenciaszerződéssel rokon. Ez még inkább igaz akkor, ha egy ilyen szerződés az említett használónak nem biztosít semmilyen, az említett védjegy kereskedelmi használatára vonatkozó jogot.
Ebből az következik, hogy egy ilyen szerződés nem tekinthető licenciaszerződésnek a védjegyjogban. Következésképpen egy .eu domain névnek a szóban forgó védjegy jogosultja javára történő bejegyeztetésével megbízott szerződő felet nem lehet az alkalmazandó szabályozás értelmében vett „korábbi jogok használójának” minősíteni.
