Ezen infrastruktúrát csupán használó piaci szereplők nem tartoznak a díjfizetésre kötelezhető személyek körébe
(A C-55/11., C-57/11. és C-58/11. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet)
Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, ún. engedélyezési irányelv (Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy többek között a távközlési szolgáltatások nyújtásához szükséges infrastruktúrának az állami (köz-) vagy magántulajdonú ingatlanok területén történő telepítésére vonatkozó jogokért díjat vessenek ki.
Több spanyol helyi önkormányzat díjat vetett ki a mobiltelefon-társaságokra a távközlési szolgáltatások nyújtásához szükséges infrastruktúrának önkormányzati tulajdonban lévő területen történő telepítése után. E díjakat attól függetlenül vetették ki a társaságokra, hogy azok e létesítmények tulajdonosai voltak-e vagy sem.
A Vodafone España és a France Telecom España, spanyolországi mobiltelefon-szolgáltatók, a spanyol bíróságok előtt vitatták e díjak azon piaci szereplőkkel szembeni kivetésének az engedélyezési irányelvvel való összeegyeztethetőségét, akik csupán egyszerű használói, és nem tulajdonosai az elektronikus hírközlő hálózatnak.
A Tribunal Supremo (spanyol legfelsőbb bíróság) azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy az engedélyezési irányelv lehetővé teszi-e a tagállamok számára a szóban forgó díjak kivetését a távközlési hálózat használóival szemben.
Ítéletében a Bíróság először is megállapítja, hogy az engedélyezési irányelv szerint a tagállamok az irányelvben említetteken kívül nem vethetnek ki az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásáért egyéb díjakat és illetékeket. Ebben az összefüggésben a tagállamok többek között olyan díjakat vethetnek ki, amelyek a köz- vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények telepítésére vonatkozó jogok ellentételezésére szolgálnak.
E tekintetben a Bíróság pontosítja, hogy az engedélyezési irányelvben sem az állami (köz-) vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt történő létesítménytelepítés, sem az e telepítéssel kapcsolatos jogokért kivetett díj megfizetésére kötelezett személy fogalma nincs meghatározva. Ugyanakkor a Bíróság hangsúlyozza, hogy a keretirányelv (Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) szerint az állami (köz-) vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények – vagyis az anyagi infrastruktúra – telepítésére vonatkozó jogokat annak a cégnek adják meg, amely engedéllyel rendelkezik a hírközlő hálózat üzemeltetésére, vagyis annak a cégnek, amelynek joga van az ehhez szükséges létesítmények telepítésére.
Következésképpen, a létesítménytelepítési jogok után kivetett díj megfizetésére kötelezett személy csak az említett jogok jogosultja lehet, aki egyben az érintett köz- vagy magántulajdonban lévő ingatlanon vagy az alatt elhelyezett létesítmények jogosultja is.
E körülményekre való tekintettel a Bíróság az előterjesztett kérdésre azt a választ adja, hogy az uniós jog nem teszi lehetővé a tagállamok számára e díj azon piaci szereplőkkel szembeni kivetését, akik anélkül, hogy az infrastruktúra tulajdonosai lennének, azokat mobiltelefon szolgáltatások nyújtásához használják.
A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy mivel az engedélyezési irányelvnek a díj kivetésére vonatkozó rendelkezése (13. cikk) feltétlen és pontos módon fogalmaz, ezért arra a nemzeti bíróságok előtti eljárásban – valamely hatóság e cikkel összeegyeztethetetlen határozata végrehajtásának megtámadása érdekében – közvetlenül hivatkozni lehet.
