A köztudatban a Római part nevének hallatán lényegében meghonosodott: Óbuda Duna felőli részének mintegy 10 km hosszú észak-déli szakasza hullámtér. Valóban az? Ki minősítette át a területet, s mikor? Nézzük meg kicsit közelebbről az irányadó, hatályos jogszabályi környezetet, ezen keresztül a Római part jogi státusát!
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. §-ának 2. és 3. pontja megkülönböztet beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területeket.
Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőművelési, illetőleg az egyéb célra szolgáló része.
Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a beépített, illetve a további beépítés céljára szolgáló területrésze.
Az Étv. felhatalmazása alapján az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (Oték.) részletezi, tölti meg konkrét tartalommal a beépítésre szánt, illetőleg a beépítésre nem szánt területek fogalmát. Az Oték 6. § (3) bekezdésének a) és b) pontjai alapján az üdülőterület a beépítésre szánt, míg a hullámtér a beépítésre nem szánt területek között nyert szabályozást, mely azt jelenti, hogy hullámterületen – meghatározott kivételektől eltekintve – építményt nem lehet építeni.
Fenti – a jogforrási hierarchiában fentebb álló – jogszabályok felhatalmazása alapján alkotta meg a Budapest III. kerületi Önkormányzat a 32/2001. (XI. 30.) számú rendeletet Óbuda-Békásmegyer Városrendezési és Építési Szabályzatáról. Érdekes, hogy ennek értelmében a Római parton található ingatlanok Ü-III-N besorolású üdülőterületnek, tehát az Étv. és az Oték alapján beépíthetőnek minősülnek.
Tulajdoni lapjuk szerint ezen ingatlanok „művelési ág alól kivett üdülő és udvar” jogi minősítést nyertek.
Arról, hogy mit is jelent az ingatlan-nyilvántartás szerinti minősítés bővebben olvashat itt.
