Az uniós agrárbüdzsé jelentős csökkentését és tagállami keretek közé szorítását, a kohéziós politika átalakítását, valamint a többéves pénzügyi keret teljes újraprogramozását kérték az OpenEurope brit agytröszt rendezvényén konzervatív és liberális képviselők is. A résztvevők szerint sokkal nagyobb szükség lenne a kutatási és az infrastruktúra-fejlesztési kiadások emelésére.
A 2014-2020 közötti többéves uniós költségvetés teljes átalakítására lenne szükség az OpenEurope brit uniós elemzőműhely konferenciáján felszólaló szakértők és képviselők szerint. A résztvevők szerint a pénzügyi keret struktúrája rossz, emellett a tavaly nyáron bemutatott javaslat pazarló és ésszerűtlen kiadásokat tartalmaz. Az intézet igazgatója szerint a következő hét év költségvetésére irányuló javaslat „számos lehetőséget kínálhatott volna arra, hogy a nehéz helyzetben lévő uniós tagállamok könnyebben hozhassák rendbe a pénzügyeiket”.
Mats Persson szerint az uniós agrárpolitika idejétmúlt, annak költségeit jelentősen csökkenteni kellene. Kifejtette, a közvetlen területalapú támogatások nem veszik figyelembe az „a területeken folyó értelmes gazdasági tevékenységet”, ezért az agrárpénzeket elsősorban környezetvédelmi jellegű beruházásokra, például a biológiai sokféleség megőrzésére kellene költeni. Az OpenEurope igazgatója úgy látja, a klasszikus mezőgazdasági tevékenység nagyobb arányban kellene tagállami keretek közé szorítani.
Az elemzőműhely igazgatója szerint az ily módon megtakarított pénzeket visszakaphatnák a tagállamok (ez a nettó befizető Nagy-Britanniának különösen is érdeke lenne).
Hasonló tervet vázolt fel az Európai Parlament konzervatív frakciójának elnöke is. A szintén brit Martin Callanan szerint „egyenesen őrültség, hogy az Európai Unió a kiadásainak a közel felét még mindig mezőgazdaságra költi”. A politikus támogatná az agrárbüdzsé jelentős megnyirbálását, és tagállami keretek közé helyezését, legalábbis nagyobb mértékben, mint ahogyan most van.
„A rosszul elköltött pénzeket és struktúrákat egy az egyben törölni kellene a költségvetésből” – mondta az EP-képviselő, emlékeztetve arra a sokat hangoztatott abszurdumra, amely szerint az Egyesült Királyságban a királyi család az uniós földtámogatások legnagyobb kedvezményezettje, egész egyszerűen a nagy földterületei miatt.
Ilyen körülmények között, és a jelenlegi feltételek helyben hagyása mellett Martin Callanan továbbra is indokoltnak tartja a brit uniós költségvetési visszatérítést (rebate).
Martin Callanan szerint a 2014-től induló többéves pénzügyi keret jó alkalmat nyújthatott volna az Európai Unió számára, hogy teljesen újragondolja az uniós kiadásokat. Szerinte csak olyan területeket lenne szabad anyagilag is támogatnia, amely valódi európai hozzáadott értéket képvisel. Véleménye szerint ilyen lehetne például a kutatásfejlesztés, vagy az infrastrukturális beruházások. Éppen ezért támogatja a konzervatív EP-frakció a transzeurópai közlekedési, energia és telekommunikációs hálózatok fejlesztését, és az ezekkel kapcsolatos uniós projekteket.
Az EP költségvetési ellenőrzési szakbizottságának német elnöke szerint sem jó az uniós költségvetés struktúrája. Michael Theurer úgy látja, hogy az EU büdzséjéből sokkal inkább a gazdaságilag nehéz helyzetbe került országok stabilizálására lehetne költeni. Megemlítette, hogy a tagállamok külön súlyos pénzekkel járultak hozzá az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Stabilizációs Mechanizmus (ESM) felállításához, miközben az uniós költségvetés, amely végtére is részben ugyancsak a tagországi pénzekből áll össze, szerinte fölösleges kiadási tételeket is tartalmaz.
Theurer is a kutatásfejlesztési és az infrastrukturális kiadásokat emelné az egyéb kohéziós és mezőgazdasági büdzsé kárára, egyben kijelentette, hogy támogatja is az Európai Összekapcsolási Eszközt (CEF) is, amelyből kifejezetten a transzeurópai hálózatok kiépítését lehetne finanszírozni. A strukturális és kohéziós alapokat pedig a kisvállalkozások, a széndioxid-kibocsátás csökkentése és a kutatásfejlesztés szolgálatába kellene állítani – mondta Michael Theurer.
A német liberális politikus számára a tagállamok pénzlehívási teljesítménye okoz problémát. Példaként említette Görögországot, amely szerinte összességében 16 milliárd euró nekijáró uniós pénzt nem tudott lehívni, ezáltal egy sor beruházás el is maradt a déli országban. Pozitív példaként említette Lengyelországot és Észtországot, ahol az uniós pénzelosztási rendszer minél alacsonyabb szintre delegálása sikeresnek bizonyult.
Nem értett viszont egyet a liberális és a konzervatív képviselő a következő hét évre javasolt saját források rendszerében. A brit Martin Callanan azt mondta, a pénzügyi tranzakciós adó szükségtelen, egyrészről mert sok országban már létezik ilyen adóteher, másrészt pedig mert szerinte az emberek már nem viselnek el több adót. Kifejtette azt is, hogy „az Európai Bizottság által javasolt tranzakciós adó 80 százaléka a londoni City számára okozna terhet”.
„Kíváncsi lennék, hogy ha a frankfurti pénzügyi világot érintené ilyen arányban károsan az adó, akkor a képviselő úr is ennyire támogatná-e az új terhet?” – tette fel a kérdést Michael Theurernek, aki viszont szükségesnek nevezte az új pénzügyi tranzakciós adót.
