Az Európa Tanács médiapolitikai ajánlásainak végrehajtását kérte a magyar kormánytól az Európai Bizottság alelnöke. Neelie Kroes az Európai Újságírók Szövetségének 50. évfordulójára rendezett konferencián megvédte saját korábbi intézkedéseit, mégpedig azzal, hogy Brüsszelnek túl kicsi a mozgástere a sajtószabadság kikényszerítése terén.
Továbbra is várja az Európai Bizottság, hogy a magyar kormány módosítsa az elmúlt másfél évben sokat bírált médiatörvényt. A testület digitális politikáért felelős alelnöke az Európai Újságíró Szövetség 50. évfordulójára rendezett európai parlamenti rendezvényen azt mondta, „arra kérem a magyar hatóságokat, hogy hatékonyan és minél gyorsabban fogadják meg az Európa Tanács márciusi médiapolitikai ajánlásait, és hajtsák végre a médiatörvénnyel kapcsolatban tavaly decemberben hozott alkotmánybírósági ítéletet is”.
Neelie Kroes emlékeztetett arra, hogy a strasbourgi székhelyű szervezet az európai normák és leginkább az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján világította át a magyar médiaszabályozást, és több kritikát is megfogalmazott ezzel összefüggésben, nagy részük jóval túlmutatott azon, amit az Európai Bizottság fogalmazott meg 2011-ben. A holland származású EU-biztos megvédte a Bizottság akkori tevékenységét. Felidézte, hogy akkoriban sokan kritizálták Brüsszelt, amiért tavaly csak technikai aggályokat vetett fel a magyar médiatörvénnyel összefüggésben.
„Nem gondolom, hogy ezek pusztán technikai részletkérdések lettek volna: felvetettük a kiegyensúlyozott tájékoztatás és a kivethető túl magas büntetések kérdését is” – mondta Neelie Kroes, hozzátéve, hogy az Európai Bizottság mindemellett csak olyan ügyekben vonhat kérdőre egy tagállamot, amelyek európai uniós kompetenciába tartoznak. Feltette a kérdést, hogy vajon az Európai Unió elegendő jogkörrel rendelkezik-e a médiapluralizmus megvédésére, majd saját maga meg is válaszolta: „Határozottan nem! Óriási szakadék tátong aközött, amit a Bizottság tehet, és amit elvárnak tőle, hogy tegyen.”
Magyarországgal összefüggésben elárulta, hogy ugyanilyen kritikákat kapott magyarországi civil szervezetektől, és magyar parlamenti képviselőktől is, amikre csak ugyanezt tudta válaszolni. Azokban az ügyekben viszont, amelyekben van uniós hatáskör, „továbbra sem fogok félni keményen fellépni” – tette hozzá az EU-biztos.
Azt a kérdést viszont nem tudta megválaszolni az EU-biztos, hogy mindezek alapján van-e szükség további európai uniós jogszabályokra, esetleg újabb uniós hatáskörökre az alapvető jogok területén. Neelie Kroes azt mondta, ezzel összefüggésben meg fogja várni a volt lett államfő, Vaira Vike-Freiberga által vezetett független médiaszabadság munkacsoport ajánlásait, ő maga viszont nem támogatná azt a megközelítést, hogy az Európai Bizottság vegye át a tagországok mostani feladatait.
Az EU-biztos távozása után az Európai Parlament román liberális képviselője felvetette, hogy szerinte igenis tovább mehetett volna a Bizottság tavaly Magyarország ügyében. Renate Weber azt mondta, a Lisszaboni Szerződés 11-es, és az Alapjogi Charta 2-es cikkelye is megfelelő jogalap lehetett volna a további számonkérésre. A képviselő szerint az, ahogyan Brüsszel kezelte a magyar médiatörvény ügyét, „jól mutatja, hogy minden csak politikai akarat kérdése, ez alapján viszont nem értek néhány politikust” – fogalmazott.
A képviselő szerint a média szabad működésével kapcsolatban az összes EU-tagállamban lehetne negatívumokat említeni, de szerinte „Magyarország kétségtelenül egy radikális példa minderre”. Renate Weber azt mondta, politikai és gazdasági értelemben is nyomás éri az újságírókat Európában, de szerinte új irányelvre nincs szükség, ő sokkal inkább az önszabályozásban hisz. Ettől függetlenül azt mondta, fel kellene állítani egy olyan közös mércét, amely alapján könnyebben számon kérhetőek lennének a sajtószabadságot korlátozó kormányok és szervezetek.
Ugyanígy vélekedett az Újságíró-védelmi Bizottság elnöke, a belga Le Soir napilap publicistája is, aki immár a teljes európai médiapiacot értékelve felidézte, hogy Horvátországot is az EU-tagállamok közé sorolva öt tagország médiarendszerét (Magyarország, Horvátország, Olaszország, Románia, Bulgária) is csak a „részben szabad” kategóriába sorolta a minap a Freedom House. Jean-Paul Marthoz nem értette, hogy „az EU miért kemény és határozott mindig, amikor például az acéliparról van szó, és miért bizonytalan, amikor az emberi jogok csorbulnak?”.
